1 Ezen a napon huszonnégy főpap általános tanácsgyűlésre gyűlt össze ifj. Joseph Smith házában, kinyilatkoztatás folytán, és hozzáláttak, hogy megszervezzék Krisztus egyházának főtanácsát, amelynek tizenkét főpapból kellett állnia, valamint egy vagy három elnökből, ahogyan azt az ügy megkívánja.

2 A főtanácsot kinyilatkoztatás nevezte ki, annak szándékával, hogy megoldjanak az egyházban esetlegesen felmerülő fontos nehézségeket, amelyeket az egyház, illetve a püspök tanácsa nem tud megoldani a felek megelégedésére.

3 A tanács hangja elnökökként elfogadta ifj. Joseph Smith-et, Sidney Rigdont és Frederick G. Williams-et; és a tanács egybehangzó hangja kiválasztotta id. Joseph Smith, John Smith, Joseph Coe, John Johnson, Martin Harris, John S. Carter, Jared Carter, Oliver Cowdery, Samuel H. Smith, Orson Hyde, Sylvester Smith, valamint Luke Johnson főpapokat, hogy az egyházat szolgáló tanács állandó tagjai legyenek.

4 A tanács fent nevezett tagjait ezt követően megkérdezték, hogy elfogadják-e megbízásukat, és hogy a menny törvénye szerint tevékenykednek-e majd abban a hivatalban; amelyre mindannyian azt válaszolták, hogy elfogadják megbízásukat, és Isten rájuk ruházott kegyelme szerint töltik majd be hivatalukat.

5 A tanács fent nevezett tagjait kijelölő, az egyház nevében és helyett szavazó tanácsot alkotók száma negyvenhárom volt, a következők szerint: kilenc főpap, tizenhét elder, négy pap és tizenhárom egyháztag.

6 Megszavazták, hogy: A főtanácsnak nem lehet hatalma a cselekvésre, ha a tanács fent nevezett tagjai közül heten, illetve azok megfelelőképpen kinevezett utódai nincsenek jelen.

7 Ennek a hétnek hatalmában áll más főpapok kinevezése, akiket érdemesnek és képesnek tartanak arra, hogy a tanács hiányzó tagjai helyén tevékenykedjenek.

8 Megszavazták, hogy: Amikor csak üresedés áll be, a tanács fent nevezett tagjai bármelyikének halála, hivatalból vétek miatt való eltávolítása, vagy az egyházi irányítás e kötelékéből való eltávolítása folytán, azt az elnök vagy elnökök javaslata alapján, és a főpapok e célra összegyűlt, az egyház nevében tevékenykedő általános tanácsgyűlésének hangja szerint kell betölteni.

9 Az egyház elnökét, aki a tanács elnöke is, kinyilatkoztatás nevezi ki, és az egyház hangja fogadja el őt a papi szolgálatában.

10 És hivatalának méltósága szerint való az, hogy elnököljön az egyház tanácsa felett; és kiváltsága az, hogy segítse őt két másik elnök, akiknek kinevezésére ugyanazon módon kerül sor, ahogyan őt magát kinevezték.

11 És abban az esetben, ha egyik vagy mindkettő hiányzik azok közül, akiket kijelöltek, hogy segítsék, neki hatalmában áll segítő nélkül elnökölni a tanács felett; abban az esetben pedig, amikor ő maga hiányzik, a másik elnököknek, mindkettőnek vagy bármelyiküknek hatalmában áll elnökölni helyette.

12 Amikor megfelelőképpen, a fenti minta szerint sor került Krisztus egyháza főtanácsának a megszervezésére, a tanács tizenkét tagjának kötelessége számokkal sorsot vetni, és ezáltal megállapítani azt, hogy a tizenkettek közül ki beszéljen először, kezdve az egyes számúval, és így tovább a tizenkettes számig.

13 Amikor ez a tanács összeül, hogy bármely ügyben eljárjon, a tanács tizenkét tagja fontolja meg, hogy bonyolult ügyről van-e szó, vagy sem; ha nem, akkor a tanács tagjai közül csak ketten beszéljenek róla, a fent leírt forma szerint.

14 Ha azonban bonyolultnak vélik, négyet jelöljenek ki; ha pedig még bonyolultabbnak, hatot; de semmilyen esetben se nevezzenek ki hatnál többet a beszédre.

15 A vádlott minden esetben jogot formál a tanács egyik felére, ami megelőzi a bántalmat vagy igazságtalanságot.

16 És a tanács arra kijelölt tagjai, hogy a tanács előtt beszéljenek, adják elő az ügyet, miután megvizsgálták a bizonyítékot, annak igaz fényében a tanács előtt; és minden ember egyenlőség és igazságosság szerint beszéljen.

17 A tanács azon tagjai, akik páros számot húznak, vagyis 2, 4, 6, 8, 10 vagy 12-t, ők azok az egyének, akiknek a vádlott mellett kell kiállniuk, és meg kell előzniük a bántalmat és az igazságtalanságot.

18 A vádlónak és a vádlottnak minden esetben legyen kiváltsága arra, hogy szólhasson magáért a tanács előtt, miután meghallgatták a bizonyítékokat, és a tanács szólásra kijelölt tagjai az ügyben befejezték mondandójukat.

19 A bizonyítékok meghallgatása után és azt követően, hogy beszéltek a tanács tagjai, a vádló és a vádlott, az elnök hozzon döntést aszerint, ahogyan az ügyről fogalmat alkotott, és szólítsa fel a tanács tizenkét tagját, hogy szavazatukkal hagyják jóvá azt.

20 Ha azonban a tanács tagjainak maradéka, akik még nem szóltak, illetve közülük bárki, miután részrehajlás nélkül meghallgatta a bizonyítékokat és a folyamodványokat, hibát fedez fel az elnök döntésében, jelezheti azt, és az ügyet újra kell tárgyalni.

21 És ha az újabb, figyelmes meghallgatás további fényt derít az ügyre, a döntést annak megfelelően meg kell változtatni.

22 Ha azonban nem derül ki semmi további dolog, az első döntés maradjon érvényben, és a tanács többségének áll hatalmában ennek meghatározása.

23 Tannal vagy tantétellel kapcsolatos nehézség esetén, ha nincs elegendő megírva, ami világossá tehetné a dolgot a tanács elméje előtt, az elnök kérheti és kinyilatkoztatás által elnyerheti az Úr gondolatát.

24 A főpapoknak, amikor idegenben vannak, hatalmukban áll az, hogy tanácsot hívjanak össze és szervezzenek meg a fent leírtak mintájára, hogy nehézségeket oldjanak meg, amikor a felek vagy azok közül valamelyik ezt kérvényezi.

25 És a főpapok nevezett tanácsának hatalmában áll saját tagjainak egyikét kijelölni arra, hogy arra az időre elnököljön az ilyen tanács felett.

26 A nevezett tanács kötelessége azonnal továbbítani az egyház Első Elnöksége székhelyének főtanácsához egy példányt a cselekedeteikről készült feljegyzésből, ami teljes mértékben nyilatkozik a döntésüket kísérő bizonyságról.

27 Ha a felek vagy azok közül valamelyik nincs megelégedve a nevezett tanács döntésével, fellebbezhetnek az egyház Első Elnöksége székhelyének főtanácsához, és sor kerülhet újratárgyalásra, amit a korábban leírt minta szerint úgy kell levezetni, mintha nem született volna korábbi döntés.

28 A főpapoknak ezen idegenben lévő tanácsát csak az egyházi ügyek legbonyolultabb eseteiben hívják össze; általános vagy hétköznapi ügy nem elegendő az ilyen tanács összehívásához.

29 Az idegenben lévő utazó, illetve ott tartózkodó főpapoknak áll hatalmában megmondani azt, hogy szükséges-e ilyen tanács összehívása, vagy sem.

30 Döntéshozatalaik tekintetében különbség van az idegenben lévő főtanács, illetve utazó főpapok között, és a tizenkét apostolból álló utazó főtanács között.

31 Az előbbi döntése ellen sor kerülhet fellebbezésre; de az utóbbi döntése ellen nem.

32 Az utóbbiét csak az egyház általános felhatalmazottai kérdőjelezhetik meg, vétek esetén.

33 Határozat: Az egyház Első Elnöksége székhelyének elnökének vagy elnökeinek álljon hatalmában annak eldöntése, hogy ezen esetek közül bármelyik, amelyik fellebbezhető, jogot formálhat-e az újratárgyalásra, miután megvizsgálták a fellebbezést, valamint az ahhoz tartozó bizonyítékokat és nyilatkozatokat.

34 A tanács tizenkét tagja ezt követően hozzákezdett a sorsvetéshez és húzáshoz, hogy megállapítsák, ki szóljon elsőnek, és az eredmény a következő volt, név szerint: 1, Oliver Cowdery; 2, Joseph Coe; 3, Samuel H. Smith; 4, Luke Johnson; 5, John S. Carter; 6, Sylvester Smith; 7, John Johnson; 8, Orson Hyde; 9, Jared Carter; 10, id. Joseph Smith; 11, John Smith; 12, Martin Harris. Az ima után a konferenciát berekesztették.