Nyomtatásban nem jelenik meg
Egyszerű terv az önellátás felé vezető utazásunkhoz
„Az önellátás nem egy program, hanem Jézus Krisztus evangéliumának egy tana.”1
Mikor fordult elő legutóbb, hogy imádságosan igyekeztél rájönni, miként alakítsd ki az önellátásodat?
Az önellátás „az a képesség, elkötelezettség és törekvés, hogy gondoskodunk saját magunk és a családunk lelki és fizikai szükségleteiről.”2 Ez azért fontos Mennyei Atyánk számunkra készített tervében, mert nagy hatással van az életünkre. Amint azt Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa mondta: „Bármi legyen is az oka, hogy másoktól válunk függővé olyan döntések vagy erőforrások tekintetében, amelyeket magunk is képesek lennénk biztosítani, ez lelkileg meggyengít bennünket, és késlelteti a növekedésünket afelé, amivé az evangéliumi terv szándéka szerint lennünk kell.”3 Ez nem jelenti azt, hogy soha nem lesz szükségünk segítségre, hiszen az önellátóvá válás gyakran magában foglalja azt is, hogy a növekedésünk során másokhoz fordulunk. Magában foglalja viszont a folyamatos haladást afelé, hogy önállóan biztosítsuk mindazt, amit csak tudunk.
Az önellátóvá válás sorról sorra történik (lásd 2 Nefi 28:30). Íme néhány egyszerű ötlet, amely segít megerősíteni az önellátásunkat.
Indulj el!
Mindannyiunknak el kell kezdeni valahol (vagy tovább kell indulnunk valahonnan), és erre a legjobb időpont most van. Dieter F. Uchtdorf elnök, aki akkoriban második tanácsos volt az Első Elnökségben, ezt tanította:
„Egy régi közmondás így szól: »Egy fa ültetésére a legjobb időpont a 20 évvel ezelőtti. A második legjobb időpont a mostani.«
Van valami csodás és reménykeltő abban a szóban, hogy most. Van valami erőt adó abban a tényben, hogy ha azt választjuk, hogy most döntünk, akkor ebben a pillanatban már el is indulhatunk előre.
Most van itt az ideje elkezdeni azzá az emberré válni, akik majdan lenni akarunk – nemcsak 20 év múlva, hanem az egész örökkévalóságra szólóan is.”4
Vonjuk be Istent, valamint másokat, akik útba igazíthatnak minket az utazásunk során. Imádságosan törekedhetünk arra, hogy kiderítsük, min kell munkálkodnunk az önellátásunk kialakításához. Megtehetünk például ilyesmiket:
-
„Vegy[ü]k kézbe a saját bizonyság[un]kat Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról”, amint azt Russell M. Nelson elnök tanította.5
-
Tanuljunk meg felvarrni egy inggombot.
-
Készítsünk költségvetést, és tartsuk magunkat hozzá.
-
Sajátítsunk el egy munkához szükséges készséget.
-
Készítsünk el egy finom ételt.
-
Tanuljunk meg kereket cserélni egy biciklin vagy autón.
Időt szakíthatunk arra, hogy kikutassuk és megértsük, mit is akarunk tenni, és törekedjünk azt tenni, amit Mennyei Atyánk szeretne, hogy tegyünk, bölcsen tudva, mi a legjobb mindegyikünk számára. A bölcs célok kitűzése mindvégig segíteni fog nekünk ebben a folyamatban.
Haladj türelemmel és kitartással!
Az úti célok nem közvetlenül a startvonal után találhatók. Az utazások időt igényelnek. Ne csüggedj el, ha az önellátás ösvénye hosszúvá vagy fárasztóvá válik!
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „[E]gyszerű és nagyon is kiábrándító igazság, hogy a nagyszerű pillanatok előtt – és főképp a nagyszerű lelki pillanatok előtt – felbukkanhat viszontagság, ellenállás és sötétség. Az élet tartogat ilyen pillanatokat számunkra, és olykor ezek akkor érkeznek, amikor éppen egy fontos döntés vagy jelentős lépés előtt állunk az életünkben.”6
Ha csüggedéssel küzdünk, egy kicsit hátrébb is léphetünk. Ahelyett, hogy egy nagy célt próbálnánk elérni, mi lenne, ha egyszerre csak egyvalamivel birkóznánk meg? Az egyik gázlókövet a végső célunk felé talán az érzelmi ellenállóképesség növelése jelenti: ha megtanuljuk, hogyan kezeljük a stresszt vagy hogyan alakítsunk ki jó kapcsolatot önmagunkkal, az csak segítheti az önellátási utazásainkat. Vagy talán az lesz a célunk, hogy megtanuljuk jobban megérteni egymást azokkal, akik segíthetnek nekünk.
Russell M. Nelson elnök azt mondta: „Nem szabad letörnünk, ha a tökéletességre tett őszinte erőfeszítéseink most nagyon fáradságosnak és vég nélkülinek tűnnek. A tökéletesség még várat magára. A maga teljességében csak a feltámadás után érkezhet el, és csak az Úr által.”7 Szóval, menj tovább! Lehetséges a növekedés!
Ünnepeld meg a sikert!
Akár hosszú távú célt teljesítettünk, akár kis győzelmet arattunk, ez okot ad a vidámságra. Büszkék lehetünk a haladásunkra és az eredményeinkre. Ideje ünnepelni!
Ne felejtsünk el köszönetet mondani Mennyei Atyánknak (lásd 1 Thessalonikabeliek 5:18; Móziás 26:39), illetve másoknak, akik segítettek nekünk önellátóbbá válni!
Fejlődj folyamatosan!
Mi a következő lépés, miután megvan a siker?
Hugo E. Martinez elder a Hetvenektől ezt mondta:
„Az önellátás nem egy program, hanem Jézus Krisztus evangéliumának egy tana. Élethosszig tartó folyamat, nem pedig egy esemény.
Úgy válunk önellátóvá az egész életünkön át, hogy gyarapodunk a lelki erő, valamint a testi és érzelmi egészségünk terén, képesítést szerzünk és dolgozunk, illetve fizikailag felkészülünk [lásd Általános kézikönyv, 22.1]. Vajon véget ér ez a feladat az életünkben? Nem: ez a tanulás, fejlődés és munka élethosszig tartó folyamata. Soha nincs vége, mert egy folyamatos, mindennapi haladást jelent.”8
Miközben tovább fejlődünk, mi és a családtagjaink nagyobb hittel, erővel és önbecsüléssel áldatunk majd meg. Aztán az önellátásunkban jelentkező felesleggel elmehetünk segíteni másoknak, hogy ők is megtegyék ugyanezt.