Nyomtatásban nem jelenik meg
Okot találni az örömre
Amikor szívfájdalmam volt, az egyik próféta szavai emlékeztettek rá, hogy örvendezzek.
Amikor beütött a Covid19-járvány, épp misszionáriusként szolgáltam a Dominikai Köztársaságban. Az első három áthelyezésem misszionáriusként nem volt könnyű, de hálás voltam mindazért, amit tanultam, és izgatottan vártam a további fejlődést Jézus Krisztus tanítványaként.
Így hát, amikor három hónapra hazaküldtek, tanácstalan voltam és összetört a szívem. Úgy éreztem, hogy az életem bizonytalan és megrekedt. Végül megkaptam az új megbízásomat az Iowa állambeli Iowa Citybe. Bár azonnal megszerettem Iowát és az ottani embereket, úgy éreztem, mintha elölről kezdeném. Nehéz volt az átállás, és az alkalmatlanság, a szorongás és a magány érzéseivel küszködtem.
Mindennap valamiféle enyhülésért imádkoztam. Az érzéseim nyomasztóak voltak, és nehéz volt őket egyedül elviselnem.
A személyes tanulmányozásom alatt olvastam egy idézetet Gordon B. Hinckley elnöktől (1910–2008), amely megkönnyebbülést hozott a szívemnek. Így szólt:
„Az Úr azt mondta: »Emeld tehát fel szíved, és örvendezz, és ragaszkodj a szövetségekhez, amelyeket kötöttél!« (Tan és szövetségek 25:13).
Szerintem ezzel azt üzeni mindegyikünknek, hogy legyünk boldogok. Az evangélium örvendetes dolog. Okot ad nekünk az örömre.”
Új megvilágításban kezdtem el keresni a szentírásokban az örvendez szót. Az Úrtól érkező meghívás volt arra, hogy legyek boldog. Mennyei Atya és Jézus Krisztus mindenkinél jobban tudják, milyen kihívásokkal, fájdalmakkal és nehézségekkel szembesülünk – mégis azt a felhívást intézik hozzánk, hogy legyünk boldogok.
Elhatároztam, hogy elfogadom ezt a felkérést. Bár a körülményeim nem változtak és a szomorú érzéseim sem tűntek el varázsszóra, a hála és az öröm mélyreható érzése töltött el Jézus Krisztus evangéliumának az áldásaiért és ígéreteiért.
A szentírásokban található példákból kiderül, hogyan leltek örömre a szentek a múltban, még a legnehezebb körülmények közepette is. Hélamán könyvében látunk olyan egyháztagokat, akik az evangéliumhoz fordultak, hogy örömre leljenek, miközben mások üldözték őket.
„Mindazonáltal ezek gyakran böjtöltek és imádkoztak, és alázatosságukban egyre erősebbekké és erősebbekké váltak, és egyre szilárdabbakká és szilárdabbakká Krisztus hitében, mígnem örömmel és vigasztalással telt meg a lelkük, igen, és megtisztult és megszentelődött a szívük, mely megszentelődés abból ered, hogy átengedték a szívüket Istennek” (Hélamán 3:35).
Amikor a Szabadítóra tekintünk a próbatételeinkben, a lelkünk örömmel és vigasszal telhet el. Ezt téve megtanuljuk még inkább az Úrhoz igazítani a szívünket.
Az örvendezés gyakorlatát folytatva nagyobb erőt érzek, amikor nehézségekkel szembesülök. Nemrég olyan csalódással néztem szembe, amely nagyon elszomorított. Ám az érzéseimen töprengve észrevettem, milyen sokat fejlődtem a misszióm ideje óta.
Nem éreztem úgy, hogy a szomorúságom letérítene az ösvényről, mert felismertem, hogy a Jézus Krisztus evangéliuma szerinti élet a valódi boldogság. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem fogunk nehézséget megtapasztalni vagy minden kihívással tökéletes méltósággal nézünk majd szembe.
Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„A boldogságot keressük. Békére vágyunk. Szeretetet remélünk. Az Úr mennyei áldások csodálatos bőségének záporát zúdítja ránk. De egy biztos: a boldogság és öröm közé vegyülve lesznek pillanatok, órák, napok, néha akár évek is, amikor lelketeket sebek érik majd.
A szentírások azt tanítják, hogy megízleljük majd a keserűt és az édeset egyaránt, és hogy »minden dologban ellentétnek kell lennie« [2 Nefi 2:11].”
Megfér egymás mellett a szomorúság és az öröm. A gyász és a hála. A fájdalom és a derűlátás. Tulajdonképpen a kedvezőtlen dolgoknak a megtapasztalása az életemben fokozta az arra irányuló képességemet, hogy még inkább élvezni tudjam a jót. Az evangélium csodálatos igazságai enyhítik a fájdalmaimat. Attól még fájnak, de körülveszi őket a Szabadító iráni mély szeretetem, az életemet betöltő pompás csodák iránti köszönetem, az abba vetett bizalmam, hogy minden összefog majd a javamért, valamint az öröm mélyenszántó érzése.