Heti FF
Nemi erkölcsösség: Az önazonosságom megerősítése
2024. november


Nemi erkölcsösség: Az önazonosságom megerősítése. Liahóna, 2023. jún.

Fiatal felnőtteknek

Nemi erkölcsösség: Az önazonosságom megerősítése

Mindig kényelmetlenül éreztem magam a házasságon kívüli nemi intimitás kapcsán, és az evangélium megtanította nekem, hogy az érzéseim helyesek voltak.

iránytűt néző nő

Amikor 2021-ben csatlakoztam Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházához, 20 éves voltam. Addig nem igazán éltem „igazlelkűen” – valójában épp ellenkezőleg. Mielőtt csatlakoztam volna az egyházhoz, dohányoztam, ittam és buliztam, ami gyakori a magyar fiatal felnőttek körében.

Mégis, bármennyire lazán kezeltem is ezeket a dolgokat, valahogy soha nem éreztem helyesnek, hogy így teszek. Különösen kényelmetlenül éreztem magam a szexuális kapcsolatok terén. A világtól azt tanultam, hogy a szex célja az élvezet és a saját vágyaink kielégítése. A körülöttem lévők többsége egyetértett abban, hogy az egész nem nagy ügy. Nem ítéltem el a barátaimat azért, mert így látták, de rájöttem, hogy számomra a nemi intimitás nem jelentéktelen dolog.

Fura voltam?

Szégyelltem, hogy azok közé a „fura” emberek közé tartozom, akik várni szeretnének a házasságkötésig. Arra gondoltam, hogy majd csak sikerül randevúznom valakivel, aki osztja a nézőpontomat.

A világ nyomása azonban egyre hangosabbá vált, és elkezdtem azt hinni, hogy túl magasak az elvárásaim. Így hát engedtem a mércéimből.

Amikor 18 éves voltam és éppen randizgattam valakivel, azt mondtam magamnak, hogy túljátszom a dolgot és gyerekes vagyok: a szex nem is olyan komoly dolog, mint gondoltam. Túltettem magam a kellemetlen érzelmeken, és úgy hittem, hogy idővel majd helyesnek fogom érezni.

De nem így lett.

16 éves korom óta keresztény vagyok, de nem rendelkeztem a nemi erkölcsösség törvényével, amely biztosíthatott volna arról, amit az ösztönös érzéseim próbáltak tudatni velem – hogy ki is vagyok: Isten gyermeke, aki szeretetet, elköteleződést és szentséget érdemel. Éreztem ezt az igazságot, de nem voltam biztos benne, hogy mi is az, amíg nem tanultam az evangéliumról.

A hit képessé tesz

Az ember könnyen megadja magát a világ harsogó hangjainak. Azonban úgy hiszem, hogy Isten gyermekeiként mindannyiunkban megvan a Szentlélektől jövő, arra irányuló lelki ösztön, hogy hűek legyünk isteni önazonosságunkhoz. Nem kell lejjebb adnunk a mércéinkből vagy szégyellnünk a hitelveinket. A Szabadító Jézus Krisztusba vetett hittel igenis különbözhetünk másoktól, midőn betartjuk a parancsolatait.

Mindig is úgy éreztem, hogy a nemi intimitás szent, és jelentőségteljesebb, mint amilyennek a világ beállítja. Az a célja, hogy segítsen az örökkévaló társaknak elmélyíteni a szeretetüket és megerősíteni az egymás iránti szövetségeiket, miközben celesztiális kapcsolatot és családot építenek.

Azonban miután tanultam az evangéliumról, az életmódom megváltoztatása továbbra sem volt könnyű. Pont úgy, ahogy azt Russell M. Nelson elnök tanította: „Hitet igényel az, hogy valaki erkölcsös életet éljen, amikor a világ azt harsogja, hogy mostanra idejét múlta Istennek a nemi erkölcsösségre vonatkozó törvénye.”1

A körülöttem lévő sokféle nyomás ellenére a Krisztusba vetett hitem megerősített a parancsolatok betartásában.

Elmondhatatlanul hálás vagyok a bűnbánat ajándékáért, valamint a Szabadító támogatásáért és engeszteléséért. Még amikor hibákat követünk el, Ő akkor is képes megszentelni a lelkünket a bűntudattól és a szégyentől, és oly dolgokra tesz képessé bennünket, amelyeket soha nem gondoltunk volna lehetségesnek.

Remény a jövőre nézve

Ma már csak mosolygok azon, hogy korábban azt gondoltam, soha nem fogok olyan társat találni, aki hajlandó lenne követni a nemi erkölcsösség törvényét. Az egyház tagjává válás megmutatta nekem, hogy sokan törekszünk ugyanezen mércék elérésére. Az érdemes élet segít bíznom isteni önazonosságomban és békességet érezni a szívemben, miközben haladok előre a szövetség ösvényén.

Sok fájdalmat tapasztaltam meg amiatt, hogy nem éltem a nemi erkölcsösség törvénye szerint. Amikor azonban Krisztust kerestem, rájöttem, milyen nagyon szeret minket Mennyei Atya. Tanúsíthatom, hogy Ő nem akar korlátozni bennünket: Ő meg szeretne szabadítani minket a kíntól, a szívfájdalomtól és egyéb következményektől, és fel szeretne készíteni minket egy szeretetteljes, maradandó és önzetlen örökkévaló kapcsolatra.

Az Ő szeretetének és törvényeinek, valamint a Szabadító ajándékának köszönhetően most már érzem azt az örömet, megváltást és a reményt, amelyet Ők nyújtanak. Elvégre „Isten legnagyobb áldásai azok számára vannak fenntartva, akik engedelmeskednek az Ő törvényeinek… [Az Ő] törvényeinek az indítéka kizárólag az Ő irántunk táplált végtelen szeretete és az arra irányuló vágya, hogy azzá váljunk, akik csak lehetünk”2.

Tudom, hogy az Úr parancsolatainak a követése és a szövetségek megtartása által meg fogod érteni az Ő igazságait, és igen sok beteljesedett ígéretet és áldást látsz majd az életedben.

Velem ez történt.

A szerző Magyarországon él.