Hogyan legyen olyan hitünk, amely bármely kimenetelt elfogad – még azokat is, amelyeket nem akarunk?
Mindazon nehézségek közül, amelyekkel az életemben szembenéztem, édesapám halála tette leginkább próbára a hitemet.
Amikor éppen hazajöttem a missziómból, édesapámnál rákot állapítottak meg. Akkoriban nagyon elfoglalt voltam. Én voltam a Fiatal Nők elnöke az egyházközségemben, sokat dolgoztam, és esti tagozatra jártam az egyetemen. Az édesapámmal kapcsolatos hírek hallatán zaklatott lettem és levert.
Imádkoztam Mennyei Atyához, és elmondtam Neki az érzéseimet. Nem értettem, miért történik ez. Valami ilyesmit mondtam: „Eddig 18 hónapon keresztül szolgáltam, épp csak hazaértem, hogy élvezzem a családommal töltött időt. És most a családom egy részét elveszik tőlem?!”
Felzaklatott ez az egész helyzet, de rájöttem, hogy szükségem van Mennyei Atya segítségére, ezért imádkozni kezdtem egy csodáért, hogy édesapám meggyógyulhasson.
Az Úr akaratának az elfogadása
Állandóan imádkoztam édesapám egészségéért, de az állapota nem javult. Tovább imádkoztam ezért a csodáért, miközben egyre jobban elkeseredtem, mígnem olvastam egy beszédet David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Mesélt egy fiatal párról, akik egy rákdiagnózis okozta kihívással küszködtek.
A fiatal férfi elmondta Bednar eldernek, hogyan változtak meg idővel az imái: „Miközben imádkoztunk, a könyörgéseink megváltoztak arról, hogy »kérlek, gyógyíts meg«, arra, hogy »kérlek, adj nekem hitet annak az elfogadására, amilyen kimenetelt csak elterveztél nekem«.”
Ezt olvasva éreztem, amint a Lélek azt mondja nekem, hogy hajlandónak kell lennem elfogadni Isten akaratát. Hinnem kell abban, hogy bármi történjék is, minden rendben lesz.
Így hát megváltoztattam azt, ahogyan imádkozom.
Már nem édesapám gyógyulását követeltem, hanem azért imádkoztam, hogy legyen meg az Úr akarata. És elmondtam Mennyei Atyámnak, hogy megpróbálok hittel elfogadni bármit.
Idővel Apa állapota egyre rosszabbra fordult. Én pedig azon vettem észre magam, hogy azt kérem Mennyei Atyámtól: ha az Ő akarata az, hogy az édesapám meghaljon, akkor segítsen neki ezt békében megtenni. És így is lett: békében hunyt el.
Ettől a pillanattól fogva éreztem, amint megerősödik a Mennyei Atyába vetett hitem. A kimeneteltől függetlenül elfogadtam az Ő akaratát. Viszont továbbra is hatalmas veszteséget éreztem, amiért nem volt az életemben az apukám.
Békességet érezni a templomban
Eltöltött a gyász, és megváltoztak az imáim. Röviden, gyorsan és azonnal a tárgyra térve imádkoztam.
Bíztam az Úr akaratában, és elfogadtam a történteket, de nem akartam beszélni arról, hogy milyen szétesettnek érzem magam. Vívódtam, mert bár elfogadtam az Úr akaratát, de még mindig gyászoltam.
Ebben az időben a templomba sem akartam elmenni. Aztán végül időpontot foglaltam, elmentem, és hatalmas békességet éreztem. A szent szertartásokat végezve úgy éreztem, mintha Apa ott lenne velem. Akkor először beszéltem imában Mennyei Atyámnak a haláláról, és közelebb éreztem magamat Istenhez, mint azelőtt bármikor.
Az, hogy visszamentem a templomba, segített nekem feldolgozni édesapám elvesztését, és azt az érzést keltette bennem, hogy újra tudok beszélni az életéről is.
Mindentől függetlenül bízz az Úrban!
Bár édesapám távozása nehéz volt, továbbra is mélyen hiszek Jézus Krisztusban. Még mindig hiszek a csodákban. Ez a kihívás megtanította nekem, hogy Mennyei Atyánk olyan csodákat ad meg nekünk, amelyek összhangban vannak az Ő akaratával. És ahhoz, hogy a mi vágyainkat összhangba hozzuk Ővele, követnünk kell Russell M. Nelson elnök tanácsát, miszerint „gondolkodjatok celesztiálisan”.
Mivel Isten terve eltérhet attól a tervtől, amelyet mi magunknak elképzelünk, ha megengedjük Neki, hogy vezesse az életünket, az mindig örömhöz fog vezetni minket, bármi történjék is. A celesztiális gondolkodás abban is segíteni fog nekünk, hogy önmagunkra nézve örökkévaló hatással bíró, jó döntéseket hozzunk.
Ha megtartjátok a szövetségeiteket és bíztok Mennyei Atyában, akkor legyetek türelmesek, és reméljétek, hogy hamarosan el fog jönni ez a békesség.
Mert el fog jönni.