Az Úr kegyelme elegendő

Paul V. Johnson elder

a Hetvenektől

Egy est JeffreyR. Holland elderrel Az EOSZ hitoktatóihoz • 2015. február6. • Salt Lake Tabernákulum

Hálás vagyok azért, hogy veletek lehetek, akik mindannyian valamilyen módon hozzájárultok a fiatalok tanításának nagyszerű ügyéhez. Az évek során már nagyon sok hitoktatóval találkoztam, beleértve titeket is. Szeretlek titeket, és hálás vagyok az elkötelezettségetekért és hogy olyan nagy hatással vagytok azokra, akiket oly szorgalmasan igyekeztek tanítani. Hitoktatónak lenni nem könnyű. Az egyik kihívás, amit észre vettem néhány hitoktató esetében az, hogy hajlamosak úgy érezni, hogy nem vagyunk elég jók, elég tehetségesek vagy elég hatásosak, hogy megtegyük, amire kértek minket. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, de néhányan így is küszködünk az alkalmatlanság érzésével.

Ezek az érzések néha akkor keletkeznek, amikor összehasonlítjuk magunkat más hitoktatókkal. Ether könyvét olvasva feltűnt, hogy még a nagy Moróni próféta is mintha szintén az alkalmatlanság érzéseivel küszködött volna, amikor összehasonlította a saját írásait Járed fivérének írásaival. Így szólt az Úrhoz:

„Uram, a nemzsidók ki fogják gúnyolni ezeket a dolgokat, mert gyengék vagyunk az írásban; mert Uram, te hit által hatalmassá tettél minket a beszédben, azonban az írásban nem tettél minket hatalmassá … mint [ahogy azt] Járed fivérével tetted…, mert olyanná tetted őt, hogy az általa írt dolgok olyan hatalmasak, amilyen te vagy, és lenyűgözik az embert, hogy olvassa el azokat. […]

[A]mikor tehát írunk, észrevesszük a gyengeségünket, és meg-megbotlunk, szavaink elhelyezése miatt” (Ether 12:23–25).

Járed fivérének meghatározó írásának fényében Moróni aggódott, hogy az ő felajánlása, az írása, nem elég jó – hogy azt mások majd kigúnyolják. Éreztetek-e valaha így a tanításotokkal kapcsolatban, összehasonlítva azt más hitoktatók tanításaival? Éreztétek-e valaha, hogy a tanításotok nem elég jó, hogy talán még ki is gúnyolják?

Az Úr néhány szava, melyeket Móróninak válaszolt, nagyon ismerősek számunkra. A szentírás-memoriterek közé is beválasztották: „[Ha] hozzám jönnek az emberek, akkor megmutatom nekik a gyengeségüket. Gyengeséget adok az embereknek, hogy alázatosak legyenek; és kegyelmem elegendő minden olyan embernek, aki megalázkodik előttem; mert ha megalázkodnak előttem és hisznek bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge dolgokat” (Ether 12:27).

Mindannyiunkat inspiráltak az Úr Morónihoz intézett szavai. Hálás vagyok, hogy Moróni is megerősödött e szavak hatására, és nem vetette el a feladatát csak azért, mert gyengének vagy ügyetlennek érezte magát. Mi lett volna, ha csak úgy feladja, mikor Járed fivérének írásaival találkozott? Mi lenne, ha nem lennének meg nekünk az írásai a Mormon könyvében? Sem az atyja könyvéhez írt összefoglalója, melyben feljegyezte népe végső pusztulásának krónikáját? Nem lenne benne Ether könyve? Sem Moróni könyve? Valakinek – aki úgy tekintett magára, mint aki gyenge az írásban – az Úr kegyelme több mint elegendő volt. Azt nem tudom, hogy Moróni írásai Járed fivére írásainak magaslataiba szárnyaltak-e, de azt igen, hogy a Lélek által Moróni szavai nagy hatással voltak rám és milliónyi más emberre is, akik olvasták azokat. Most láttam egy riportot a szentírások digitalizált változatairól, és az alapművek öt legtöbbet kiemelt versei közül három Moróni írásaiból való, beleértve az Ether 12:27-et is.

Ha úgy érezzük, hogy a tanítási törekvéseink gyengék, és nem érünk fel mások képességeihez, akkor befelé és felfelé tekintsünk, ne pedig oldalra vagy magunk mögé. Nem kell az energiánkat arra pazarolnunk, hogy azon aggódunk, milyenek vagyunk másokhoz képest. Az energiáinkat arra fordíthatjuk, hogy alázatot gyakorlunk és a tanulóinkra összpontosítunk. Az Úr kegyelme elegendő számunkra is – elegendő a tanítási erőfeszítéseinkhez és az örök élet elnyeréséhez való törekvésünkhöz.

Nagyon örülünk, hogy Jeffrey R. Holland elder ma itt van velünk. Sokan közületek talán már le is vonták a következtetést, hogy a ma esti gondolataimat az tény formálta, hogy vele kell megosztanom az emelvényt. Ti hogyan éreznétek magatokat, ha ugyanazon a gyűlésen kellene beszélnetek, amelyen az adományozási korszakunk egyik legmeghatározóbb, legkedveltebb beszélője szólal fel, akinek szavai olyan hatalmasak, hogy lenyűgözik azokat, akik hallják azt? (Lásd Ether 12:24.) Ahogy ránéztem az életrajzára, még azon is eltűnődtem, hogy nem volt-e esetleg egy testvére, akit Járednek hívtak?

Holland eldert 1994. június 23-án rendelték el a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjává. Elhívása idején Holland elder a Hetvenek Első Kvórumának tagjaként szolgált, ahová 1989. április 1-jén hívták el.

1980-tól 1989-ig, míg el nem hívták általános felhatalmazottnak, Holland elder a Brigham Young Egyetem rektora volt a Utah állambeli Provóban. Korábban volt az egyház oktatási megbízottja, valamint a BYU Vallási Oktatás Iskolájának dékánja is.

A Utah állambeli St. George-ban született, itt járt a Dixie Gimnáziumba, majd a Dixie Főiskolára is. Később a Brigham Young Egyetemen diplomázott le angolból és vallási oktatásból. A Yale Egyetemen amerikanisztikából mesterdiplomázott és doktorált.

Holland elderrel először új ifjúsági hitoktatóként találkoztam személyesen, amikor oktatási biztosként Arizona államban a területünkre látogatott. Megdöbbentett tanításának ereje, és a közvetlen, szeretetteljes viszonya az emberekhez. Most, miután sok éve figyelem őt, még inkább inspirál a szónokként és hitoktatóként belőle áradó személyes varázs és erő. Nyissuk ki fülünket, elménket és a szívünket előtte, miközben tanít bennünket. Jézus Krisztus nevében, ámen.