A jó hír vivői
IFH éves közvetítés – 2023
2023. január 27., péntek
Chad H Webb fivér: Az ősi időkben hatalmas megtiszteltetésnek számított, ha valakit jó hír vivőjének választottak, különösen ha egy győztes csatáról kellett hírt adnia. Kr. e. 490-ben egy Pheidippidész nevű fiatalembert választottak arra a megtiszteltetésre, hogy hírül vigye az aggódó görög polgároknak: seregeik legyőzték a perzsa betolakodókat, megmentve a népüket. A legenda szerint Pheidippidész futva tette meg a teljes távot a marathóni völgyből Athénig, az örömhírt átadandó. Napjainkban, több mint 2500 esztendővel később, nálam sokkal jobb állóképességű emberek a saját maratoni futásukkal emlékeznek meg erről az esetről.
Ésaiás e szavakkal jellemezte az örömhírt átadó hírnököket:
„És ők azok, akik békességet hirdettek, akik jót illetően hoztak jó híreket; akik szabadulást hirdettek; és ezt mondták Sionnak: Istened uralkodik!
[Ó], mily szépek voltak a hegyeken lábaik!
Továbbá mily szépek a hegyeken azoknak lábai, akik még mindig békességet hirdetnek!”1
Ezek a versek mindent megváltoztattak számomra, amikor fiatal, honvággyal és csüggedéssel küzdő misszionárius voltam. E versek lelkülete megnyitotta a szívemet és az elmémet azon tény előtt, hogy rám bízták annak a legcsodálatosabb örömhírnek az átadását, amelyet a világ valaha is hallhat. A kétségbeesést és az önsajnálatot reménység és hála váltotta fel, én pedig azóta sem felejtettem el azt a reggelt, amikor először ráébredtem a Szentlelken keresztül, hogy a Szabadítót kell képviselnem annak az örömhírnek az átadásában, amely az Ő páratlan szeretetéről, engesztelő áldozatáról, valamint a bűn és a halál felett aratott győzelméről szól.
Mindennap, amikor beléptek az osztályterembe, Jézus Krisztus evangéliuma örömhírének a hírnökei vagytok. Köszönöm, hogy békességet hirdettek egy megosztott és háborgó világban, illetve világosságot és igazságot hoztok egy olyan világba, amely sötétnek és zűrzavarral telinek érződhet. Ez Jézus Krisztus igaz egyháza. Felkészítettek és kiválasztottak titeket arra, hogy a béke hírnökei legyetek az Úr egyházának a fiataljai és fiatal felnőttei számára. Mily megtiszteltetés Jézus Krisztust képviselni, az Ő evangéliumát tanítani, és törekedni azt az Ő módján tanítani!
Tavaly lehetőségünk volt Dieter F. Uchtdorf eldertől tanulni, amikor bemutatta A Szabadító módján tanítani kézikönyv új változatát. Szeretem, hogy ez az új kézikönyv Jézus Krisztus tanítómesterként mutatott példájára összpontosít. Ahogy Uchtdorf elder megjegyezte: „A legjobb módja annak, hogy jobb tanítóvá váljunk, az, ha Jézus Krisztus jobb követőivé válunk.”2
A Szabadító módján tanítani elérhetővé válásával kivonjuk Az evangélium tanítása és tanulása kézikönyvet. A Szabadító módján tanítani könyvet nem képzési forrásanyagnak szánjuk; a célja az eredményes tanulás és tanítás meghatározása, illetve elmagyarázása. Továbbra is megjelennek majd képzési forrásanyagok, hogy segítsenek nektek A Szabadító módján tanítani kiadványban tanított tantételek alkalmazásában. E forrásanyagok magukban foglalják Az evangélium tanítása és tanulása kézikönyv néhány elemét, amelyek éveken keresztül megáldották a tanulókat.
Tudom, hogy sokatok már számottevő időt fordított A Szabadító módján tanítani tanulmányozására, és a személyes értékelő kérdések átgondolására. Köszönök nektek mindent, amit azért tesztek, hogy a visszaállított evangélium krisztusi tanítói legyetek.
Képzési anyagaink további javítása érdekében szeretnék bejelenteni egy módosítást az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás hivatalos célkitűzésében. Mielőtt megosztanám veletek a célkitűzésünk új szövegezését, hadd vázoljam fel némileg a hátterét. Az elmúlt két év során olyan tanulói élmények biztosítására összpontosítottunk, amelyek megtéréshez, személyes vonatkozáshoz és az összetartozás érzéséhez vezetnek, egyre több fiatal és fiatal felnőtt számára téve elérhetővé ezeket az élményeket. Fel kell ismernünk, hogy ezek a tantételek nem egyenlően nyomnak a latban. A legfőbb cél az olyan élmények biztosítása, amelyek az evangélium megismerésére és a Jézus Krisztushoz való megtérésük elmélyítésére ösztönzik a tanulóinkat.
Bár fontos a személyes vonatkozás és az összetartozás, azok mégis inkább csak közvetett eredmények. Eszközei egy cél elérésének, amelyek eredményes használata elvezethet a megtérés közvetlen céljához. A megtéréshez vezető személyes vonatkozás több annál, hogy érdekes témákról beszélgetünk a tanulóinkkal. Semmi sem fontosabb az örök fejlődésünkhöz és boldogságunkhoz, mint Jézus Krisztus és az Ő visszaállított evangéliuma. A szabadítás terve Isten terve az Ő minden gyermeke számára. Azonnali személyes vonatkozással, valamint örökkévaló fontossággal bír Isten minden gyermeke számára.
A megtéréshez vezető személyes vonatkozás akkor alakul ki, amikor a Szentlélek segít a tanulóknak megérteni Isten tervét, Jézus központi szerepét e tervben, illetve az evangélium jelentőségét a mindennapi életünkben. A megtéréshez vezető személyes vonatkozás segít a tanulóknak meglátni, miként kapcsolódnak a szentírások, valamint a mai próféták tanításai az ő körülményeikhez és szükségleteikhez. Segít nekik felismerni, miként válaszolja meg az evangélium a lelkük kérdéseit. Akkor következik be, amikor sugalmazást éreznek arra, hogy Jézus Krisztusba vetett hittel cselekedjenek és megtapasztalják Mennyei Atya megígért áldásainak a beteljesedését. Ez az a személyes vonatkozás, amely megtéréshez vezet.
Az is igaz továbbá, hogy az összetartozás önmagában nem jelent végcélt. Sőt, mivel az összetartozás, valahova tartozás kifejezés több értelemben használatos, néha félreérthető, hogy mire is gondolunk evangéliumi összefüggésben. Sokunk érzett már összetartozást különféle körülmények közepette. Fiatal koromban velem ez az atlétikai csapatokban fordult elő. A csapattársaim voltak a legközelebbi barátaim, és kétségtelenül magaménak éreztem annak a felelősségét, hogy sikerrel járjunk. Az efféle összetartozás egészséges és fontos. Ám a megtéréshez vezető összetartozás sokkal többről szól.
A legutóbbi általános konferencián D. Todd Christofferson elder azt tanította, hogy az összetartozás tana három részből áll, melyek: az Úr szövetséges népének az egybegyűjtése, szolgálat és áldozathozatal, valamint Jézus Krisztus központi helye az összetartozásban.3 Ezek az elgondolások állnak annak a középpontjában, amikor megtéréshez vezető összetartozásról beszélünk. Nyilvánvaló, hogy az összetartozás magában foglalja az egymás iránti szeretetet és tiszteletet. Beleértendők olyan tantételek is, amelyek a Szabadítóhoz visznek bennünket, tevékennyé téve minket az Ő ügyében, miközben segítünk egymásnak a szövetség ösvényén járva visszatérni Őhozzá.
A valódi evangéliumközpontú összetartozás áldásai szövetséges kapcsolatokat is magukban foglalnak. A visszaállított evangélium lencséjén át meghatározott összetartozás segít tudatában lennünk valódi kilétünknek és a Mennyei Atyánkkal való örökkévaló kapcsolatunknak. Szövetségeink az Ő irántunk való szeretetének köszönhetően elérhetőek, és Őhozzá, a családunkhoz, valamint olyan hívők közösségéhez kötnek minket, akik ígéretet tettek egymás terheinek a viselésére. Az efféle összetartozás az, amely Jézus Krisztushoz és az Ő visszaállított evangéliumához való megtéréshez vezet.
Most hadd térjek vissza a célkitűzésünk szövegezésében eszközölt módosításhoz, amelyet jóváhagyott az Egyházi Oktatási Testület. Ahhoz, hogy a minden tanítási és tanulási élményünk közvetlen céljává a megtérést tegyük, a célkitűzésünk most így fog szólni: „Az a célunk, hogy segítsünk a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek elmélyíteni a megtérésüket Jézus Krisztushoz és az Ő visszaállított evangéliumához, jogosulttá válni a templom áldásaira, valamint felkészíteni önmagukat, a családjukat és másokat a Mennyei Atyjukkal való örök életre.” Ez a módosítás segíteni fog abban a reményben szerveznünk a képzéseinket és a tanulási élmények létrehozására tett erőfeszítéseinket, hogy segíteni tudunk a tanulóknak egész életükben Jézus Krisztus tanítványainak lenni. Az oktatónak A Szabadító módján tanítani kiadványban meghatározott szerepei megmaradnak, ezzel is segítve jobban megértenünk, miként támogathatják az oktatók a tanulókat a megtérésük elmélyítésében. Frissítettük továbbá a célunkhoz kapcsolódó azon bekezdéseket, melyek az Evangélium szerinti élet, a Tanítás, valamint az Igazgatás címet viselik; ezeket megtaláljátok az IFH honlapján.
Bármi változzék is vagy kerüljön kihangsúlyozásra az evangélium eredményes tanítására irányuló erőfeszítéseinkben, valami soha nem fog változni: továbbra is Krisztus marad középpontban, a tanulóra fogunk összpontosítani és a szentírásokra alapozni. És mindig megpróbáljuk átitatni a tanításunkat és a tanulási élményeket a Szentlélektől jövő sugalmazással és tanúsággal. Mindennek, amit teszünk, el kell mélyítenie a Jézus Krisztushoz és az Ő visszaállított evangéliumához való megtérésünket, mivel Ő jelenti a választ minden kihívásukra és kérdésükre. Ő a szabadításuk és megváltásuk Istene.
Most szeretnék még egy bejelentést tenni, melyet szintén jóváhagyott az Egyházi Oktatási Testület. Előtte ismét szeretném felvázolni egy kicsit a bejelentés hátterét, ez alkalommal a Szabadító által tanított egyik tantétel segítségével. Nemrégiben felfigyeltem arra, miszerint a magvető példázatában Jézus azt mondta, hogy némely mag százszoros hozamot termett, mások hatvanszorosat, és volt, amelyik harmincszorosat. Ebben az olvasatban az bírt jelentőséggel számomra, hogy mindezek olyan talajból nőttek ki, amelyet a Szabadító jó földnek nevezett. Nem az útfélről van itt szó, sem a köves helyekről vagy a tövisek közé hulló magról – ez a jó talaj volt.
Ez arra indított, hogy eltűnődjek: vajon a mi hozzáállásunk a kurzusok elvégzéséhez megkövetelt kreditek terén nem azt jelenti-e, hogy csak azokat ismerjük el, akik százszoros termést hoznak, miközben nem ismerjük el azokat, és nem tanúsítunk hálát azok erőfeszítései és hozzájárulásai iránt, akik hatvanszoros vagy harmincszoros gyümölcsöt hoznak? Minden tanuló más-más szintű családi támogatással, evangéliumi megértéssel és személyes elkötelezettséggel érkezik. Kétségtelen, hogy magas elvárásokat kell támasztanunk, azonban ügyelnünk kell arra is, hogy ne vegyük el a kedvét azoknak, akik minden tőlük telhetőt megtesznek az adott körülményeik közepette.
Ezek a versek annak az átgondolására indítottak minket, miszerint lehetséges-e úgy magasan tartani a mércét, hogy közben módokat találunk a megközelítésünk személyre szabására is. Lehetséges lenne-e bátorítani és elismerni a növekedést és a fejlődést a szövetség ösvényének minden szintjén, és minden tanulónknak segíteni sikerrel járni? Tudnánk-e támogatni őket abban az erőfeszítésükben, hogy még inkább belülről fakadó célkitűzésekkel tanulmányozzák a szentírásokat és tanuljanak az evangéliumról, ezáltal olyan szokásokat és mintákat alakítva ki, amelyek az óráinkon töltött időn jóval túl is velük maradnak?
Ezt szem előtt tartva szeretném bejelenteni a következőt az ifjúsági hitoktatást illetően: a tanulmányi felmérők az egyéni felmérés helyett mostantól csoportos áttekintések lesznek, megbizonyosodva arról, hogy a tanulók elsajátították a nekik átadott tartalmat. Az anyagot elsajátító tanulók segíthetnek a többieknek, hogy mindenki lehetőséget kapjon a tudása elmélyítésére. A felmérő hitre és alkalmazásra vonatkozó részei továbbra is egyéni feladatok lesznek, azt célozva, hogy lehetőséget teremtsenek a tanulóknak az önvizsgálatra. Változni fog az olvasmányokat illető követelmény is: mostantól nem kötelező az előírt napi olvasmányok 75%-a félévente.
Ezentúl a végbizonyítványba beszámító kreditpont eléréséhez az ifjúsági hitoktatási tanulóknak válogatott részeket kell majd elolvasniuk az adott félév szentíráskötetéből. Például a Tan és szövetségek és egyháztörténet első félévében a tanulók elolvassák Joseph Smith történetét, azután további, belülről fakadó személyes olvasási célt kell kitűzniük, magas elvárást támasztva a fejlődésüket illetően. E személyes célok tükrözzék a tanuló képességeit, valamint ismerjék el az egyéni erőfeszítést és haladást.
A hitoktatók buzdítani fogják a tanulókat az egyéni céljaik nyomon követésére és elérésére. Ösztönözni fogják a tanulókat a Jöjj, kövess engem! anyag kijelölt szentírásrészeinek az elolvasására a hitoktatás hetén, akár egyénileg, akár a családjukkal. Továbbá biztatni fogják őket a Mormon könyve következetes tanulmányozására is, egyénileg vagy a családjukkal. A közeljövőben további tudnivalókat fogunk küldeni nektek erről a két változtatásról, ideértve a megvalósítás részleteit és az ütemezést, illetve azt is, hogy mindez mit jelenthet olyan korábbi félévek tekintetében, amikor nem teljesültek a követelmények.
Most pedig szeretnék megosztani veletek valamit, amit Henry B. Eyring elnök mondott, amikor erről a módosításról beszélgettünk. Idézem: „Ahhoz, hogy ez jól menjen, több személyes, egyéni figyelemre lesz szükség az oktatók részéről. Terhet jelent, de olyan terhet, amelyet az oktatóknak örömmel kell magukra venniük, hiszen a személyes szolgálattételük épp oly fontos, mint a tantermi oktatásuk. Ha bárki képes erre, a ti oktatóitok biztosan. Ők csodálatosak.”
Egyetértek Eyring elnökkel: csodálatosak vagytok! Magam is felismerem, hogy a kötött elvárásoktól az egyéni célok felé való elmozdulás több időt és figyelmet fog kívánni tőletek. De mivel áldhatnánk meg jobban a tanulóinkat, mint azzal, hogy segítünk nekik kialakítani a megfelelő okok által ösztönzött egyéni szentírás-tanulmányozás mindennapos szokását?
Végezetül: a jelenléti követelmény változatlan marad. Kérlek titeket, segítsetek a tanulóitoknak meglátni, hogy az osztályban megélt tapasztalataik fokozzák az evangéliumi megértésüket és elmélyítik a hitüket. Emiatt akarnak járni, nem csupán azért, hogy kreditpontot kapjanak. Az a tanuló, aki ezt megérti, az idő 100%-ában ott akar majd lenni.
A felsőfokú hitoktatáson a kreditszerzésnek a továbbiakban is ugyanazok lesznek a követelményei, azonban ki fogjuk emelni a jelenlétre és a tanulási folyamatban való részvételre indító, belső késztetésből eredő okokat. Az olyan okok, mint a hit elmélyítése, a Szabadítóhoz való közeledés, valamint az Ő tanának a tanulása segítenek a tanulóknak megérteni a miértet, segítenek nekik Őhozzá közelebb vivő célokat kitűzni, továbbá arra ösztönzik őket, hogy felelősséget vállaljanak Őelőtte.
Tanulóink közül sokan épp most kezdik az utazásukat, és talán most először kérik őket arra, hogy készítsenek helyet a hit magjának az életükben. Az afeletti aggodalmaskodás helyett, hogy ők még nem tapasztaltak meg mindent, amit a gyakorlottabb tanulók, inkább legyünk hálásak a vágyukért, hogy higgyenek. Amikor látják, hogy a gyümölcs jó, akkor örvendezzünk velük együtt, és ünnepeljük meg ezt a Mennyei Atyánktól jövő ajándékot. Azután együtt türelmesen várhatjuk azt a napot, amikor a magból örökké tartó életre sarjadó fa lesz.
Arra kérlek titeket, tanulmányozzátok alaposan A Szabadító módján tanítani útmutatót, és gondoljátok át, még mit szeretne tanítani nektek az Úr a megtérésről, a személyes vonatkozásról és az összetartozásról. Kérlek, alaposan gondoljátok át a célkitűzésünk és a kurzuskövetelmények változásainak a hátterében álló tantételeket is. Megfontoltan alkalmazzátok ezeket a változtatásokat olyan módokon, amelyek lelkesítik és megáldják minden tanulótokat.
Végezetül pedig arra kérlek benneteket, hogy továbbra is összpontosítsatok Jézus Krisztusra minden erőfeszítésetekben. Imádságosan fontoljátok meg, hogyan tudnátok tanulni Őtőle, megtanulni az Ő tanítómesterként mutatott példájának a követését, illetve megtanulni a még inkább az Ő kegyelmére és szeretetére hagyatkozást, miközben azok megáldására törekedtek, akiket szerettek. Bizonyságomat teszem arról, hogy Ő az út. Jézus Krisztus nevében, ámen.