Jövőkép és egyensúly
Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek • 2021. május 2. • Pionírközpont
Gary E. Stevenson elder: Drága fiatal nővéreim és fivéreim! Lesa és én nagy boldogsággal üdvözlünk benneteket ezen a fiatal felnőtteknek szóló világméretű áhítaton. Először is szeretnék továbbítani nektek Russell M. Nelson elnök és az Első Elnökség őszinte és szívélyes üdvözletét. Ők is és mi is szeretünk benneteket, és együtt tiszteljük és támogatjuk őket.
Lesa Stevenson nővér: Ahonnan most csatlakozunk hozzátok, az nagyon egyedi és különleges helyet foglal el az utolsó napi szent történelmünkben. És a helyet szó szerint értem.
Stevenson elder: Itt vagyunk az újonnan felszentelt Pionírközpontban, az „Ez az a hely” Örökségpark emlékműve mellett, a utah-i Salt Lake City feletti lankán. Azon a helyen, mely Brigham Young elnök messzeható „Ez az a hely”1 kijelentésének állít emléket, melyet röviddel az első pionírcsoporttal megtett küzdelmes vándorlását követően, közel 175 évvel ezelőtt tett.
Stevenson nővér: E megfáradt és megviselt korai utolsó napi szentek ádáz üldöztetés elől menekülve telepedtek le ezen a vad vidéken. Képzeljétek magatok elé az eléjük táruló Sóstó-völgyet! A hatalmas, nyílt sivatagos terep a szélfútta száraz zsályabokrokkal eléggé nyilvánvalóvá tette, hogy a letelepedés nem lesz egyszerű.
Stevenson elder: Azonban felfoghatatlan mennyei jövőképpel áldattak meg, melyet Ésaiás ószövetségi próféciája erősített meg, mely szerint az Úr „zászlót emel a távoli népeknek”2. Ezek a hithű szentek újra megismerhették a békét és a célt, valamint a Sóstó-völgybe tartó útjuk során megmászott hegycsúcsok magaslatait is messze felülmúló, emelkedett evangéliumi jövőképet.
Stevenson nővér: Ezek a pionírok és akik utánuk jöttek, történelmet írtak azáltal, hogy a sivatagból hozták létre ezt a helyet. Isten megáldotta őket, miközben megkezdődött Izráel egybegyűjtése.
Stevenson elder: Még napjainkban is ugyanez a pionír lelkület és jövőkép található meg az utolsó napi szentekben világszerte.
Csupán néhány héttel ezelőtt M. Russell Ballard, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke szentelte fel ezt az új Pionírközpontot.
Eljöhetnek ide egyének, családok, és elmélyedhetnek a korai utolsó napi szentek rideg nehézségek ellenére véghezvitt hatalmas eredményében. Minden ellenük szólt. A pionírok éjjel-nappal az Urat szólították, miközben teljes gőzzel élelmet termesztettek; idevezették a vizet a hegyek szurdokaiból; valamint otthonokat, menedékeket, iskolákat, gyülekezeti házakat, és még egy templomot is építettek.
Stevenson nővér: Szinte lehetetlen felfogni, hogy mit vittek véghez. Egy isteni jövőkép, melyet az Úr helyezett az élő prófétákba, megáldva ezzel az Ő választott gyermekeit, hogy véghezvihessék az Ő céljait.
Stevenson elder: Amint azt láthatjátok, pár méterre innen, ahol állok a Pionírközpontban, található az Ez az a hely emlékműre néző, körbekerített füves terület. Lejjebb annak a városnak a csillogását láthatjuk, melyet oly régen kezdtek el építeni. Azon túl pedig egy sokkal tágasabb panoráma – vagy más szóval látkép – tárul elénk, mely nyugatra és a lenyugvó nap horizontja felé néz. Ez a magasabb rálátás a múlt megértésével társítva kiszélesíti és bővíti a szemléletmódunkat a pionírok jövőképét illetően. Ez hasonlatként is szolgálhat, hogy segítsen elmélyíteni a személyes evangéliumi jövőképünket, és vezetni minket életünk döntései és kihívásai során. Csupán néhány nappal a próféta „Ez az a hely”3 kijelentését követően, a templomról, az egyház központjáról, valamint a népek zászlajaként szolgáló hellyé válásról szóló jövőkép apró lépésekben elkezdett valósággá válni.
Így hát ma este a múlt, valamint pionír elődeink jövőképének segítségével igyekszünk egyfajta tisztánlátást nyerni a saját jövőnket illetően. Winston Churchill lelkesítő szavai különösen illenek a ma esti beszélgetésünkhoz: „Minél távolabbra tekintünk hátra, annál messzebbre látunk előre.”4
Stevenson nővér: Kétségkívül bizonytalanság vesz körül minket a világban. Másfél évnyi példátlan világjárvány után mi jöhet még? Miközben a jövőbe tekintünk, mindannyiunknak ugyanarra az isteni jövőképre és mennyei vezetésre van szükségünk, amelyben a korai szenteknek volt része.
Stevenson elder: Esetleg elbizonytalanodtatok, hogy melyik irányba haladjatok. Lehet, hogy a misszióról, továbbtanulásról vagy a szakmai pályafutásotok beindításáról szőtt álmaitokba kapaszkodtok. Vagy éppen az jár a fejetekben, hogy szerelmesek lesztek, megházasodtok, családot alapítotok, és ti és a szeretteitek élvezitek a templom áldásait. Vagy talán már örökkévaló családot alapítottatok és most éppen a gyermeknevelés kihívásait élitek át.
A végső célunk viszont ugyanaz: hogy előre haladjunk a szövetség ösvényén, hithűen készülve a felmagasztosulásra. Az evangéliumi látószög olyan jövőképben részesít benneteket és engem is, mely által tisztán láthatjuk az utat.
Stevenson nővér: A szövetség ösvényén való megmaradásról ezt mondta Russell M. Nelson elnök: „A kulcs a szent szövetségek megkötésében és megtartásában rejlik. A mi döntésünk, hogy az Úr szövetséges ösvényén járjunk és ott is maradjunk. Nem egy bonyolult út. Ez az az út, amely igaz örömhöz vezet ebben az életben és örök élethez az eljövendőkben.”5
Stevenson elder: Ezért abban bízunk, hogy megoszthatunk veletek pár olyan személyes élményt, amely iránymutatást nyújthat, miközben igyekeztek megfelelni az életetek minden követelményének, segítséget nyújtván ahhoz, hogy a megfelelő jövőképpel és az egyensúlyt megtartva haladjatok tovább.
Fel, szentek, fel! – előadja a The Bonner Family:
Fel, szentek, fel! Most jó munkára fel!
Boldogan gyertek hát!
Bár az utunk nem tűnik könnyűnek,
Istenünk majd megáld.
Száműzzük hát minden gondunk,
És tegyük meg, mit kér Urunk!
Így szívünkben zenghet a szó:
Minden jó! Minden jó!
Ne gondoljuk, hogy sorsunk mostoha,
Ez nem áll, nem helyes.
Jutalmunkat ne adjuk fel soha,
Küzdjünk hát lelkesen!
Ne csüggedjünk, bátrak legyünk,
Hisz nem hagy el az Istenünk.
Legyen mindig ez hallható:
Minden jó! Minden jó!
Áldott a hely, mit Isten elrendelt
A magas hegyekben,
Hol többé már senki sem fenyeget,
Élhetünk békében.
Felcsendül majd háladalunk,
És dicsérjük jó Királyunk.
Zengjen fel hát a reményszó:
Minden jó! Minden jó!
Az út során, ha mégis meghalunk,
Boldog nap, Nem sírunk…
Stevenson elder: A „boldog nap”, a „minden jó!”6 tulajdonképpen a jövőkép egy nagyszerű meghatározása a korai pionírok részéről. Az evangéliumi szemléletmódjuk tette lehetővé azt a jövőképüket, miszerint a kihívások és megpróbáltatások közepette is „minden jó”.
Egy órán keresztül beszélgethetnénk a jövőkép témájáról, mely némelyek leírása szerint „a mások számára láthatatlan dolgok meglátásának művészete”7. Ez el is vezet ahhoz a kérdéshez, amelyet egy bizonyos ponton mindannyian felteszünk majd magunknak: „Jelenleg hogy látom, mit tartogatnak számomra az elkövetkező évek? Eddig hol voltam? És hová tartok?”
Stevenson nővér: Néha csak fel kell ismernünk, hogy az evangéliumi látásmóddal és a Szentlélek ajándékával nagyszerűbb jövőképet kapunk arról, hogy mi minden lehetséges. Így van ez akkor is, amikor belevetitek magatokat az éppen zajló továbbtanulási vagy szakmai törekvéseitekbe, noha valószínűleg még mindig csak tapogatóztok az úton.
Stevenson elder: Én is pont ilyen helyzetben voltam a szakmai pályám kezdetén. A szakmai pályafutásomat úgy indítottam, hogy egy gyerekkori barátommal egyetemistákként vállalkozni kezdtünk, és ajándéktárgyakat importáltunk Ázsiából. A rákövetkező 30 év során a vállalkozásunk teljeseséggel átalakult és jelentősen kibővült. Gyakran kérdezték tőlünk, hogy így képzeltük-e, amikor elindítottuk az üzletet. Nos, a rövid válasz az, hogy nem egészen.
A jövőképünkön rendszeresen és módszeresen igazítanunk kell. Rengeteg szerencse, valamint a jövőképünk folyamatos áttervezése kellett ahhoz, hogy egy apró kis rézáruimportőr-vállalkozásból fitnesztermékeket kínáló nagyvállalattá növekedjünk. A tervek lecserélése, a megújulás és az irány módosítása valójában az erő jelei, nem pedig a gyengeségé.
Stevenson nővér: És itt mutatunk rá a jövőképünk megtalálásakor jelentkező komoly közös előnyünkre. Mivel ismeritek az evangéliumot, a pionírokhoz hasonlóan ti is megáldattok egy evangéliumi szemléletmóddal. Annak előnyét élvezitek, hogy a halandó utazásokat szó szerint mennyei szemszögből szemlélhetitek.
Stevenson elder: Az örökkévaló, vagy más szóval evangéliumi látószög olyan hasznos tisztánlátást nyújt – még a továbbtanulást vagy szakmát érintő világi kérdésekben is –, melyben másoknak nincs része. Szeretnénk szavak helyett képekkel szemléltetni ezt.
Nézzétek meg ezt a képet! Mit láttok? Tudjátok, mit ábrázol ez a kép?
Segít ez az új látószög abban, hogy tisztábban lássatok? Ez lenne a teljes kép? Mit gondoltok? Együtt nézzük meg a kibontakozó folyamatot! Jól figyeljetek!
Stevenson elder: Ezen az egyszerű gyakorlaton keresztül szó szerint túltekinthettek azon, ami egy adott pillanatban a szemetek elé tárul. Minél távolabbról nézitek, annál jobban látjátok.
Miként egy bölcs és ismerős Példabeszédek-beli szólás is kijelenti: „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul”8.
Ezt az igaz tantételt tovább fejtegette napjainkban M. Russell Ballard elnök, amikor azt mondta: „akik ezen a világon a legtöbbet [érik el], van egy jövőképük az életükről”9. Mily igaz ez!
Az evangéliumi szemléletmódunkból származó lelki jövőképünk az élet összes fontos területébe bepillantást nyújt. Segít felállítanunk a megfelelő fontossági sorrendet és megfelelő egyensúlyban tartani azt. Ezért is látunk egy nagyon szoros kapcsolatot a jövőkép és az egyensúly között.
Egy személyes élményemen keresztül szeretném veletek megosztani az egyensúly tantételét.
Egy szakmájában elismert barátom történetesen tapasztalt és képzett helikopterpilóta is volt. Egy meleg, őszi napon felhívott és elmondta, hogy Salt Lake Citybe tart, és megkérdezte, hogy szeretnénk-e az üzlettársammal, ha útközben kitenne minket a hegyekben lévő ingatlanunknál.
Autóval több mint kétórás lenne az út. Helikopterrel azonban mindössze 15 percet venne igénybe az utazás. Így hát úgy döntöttünk, hogy vele tartunk.
Csodás nap volt ez a repülésre. Már az őszi falevelek színét is láttuk leszállás közben. Kevesebb mint egy perc kellett volna a földet éréshez, amikor a farokrotor meghibásodott, aminek következtében a helikopter irányíthatatlanul pörögni kezdett. Rettenetes helyzetbe kerültünk.
Szerencsénkre a pilóta szinte ösztönösen alkalmazta a kényszerleszállásban szerzett kiképzését. Tudta, hogy ha a helikopter orrára vagy hasára érkezünk először, akkor nem éljük túl a landolást.
Az irányíthatatlan pörgés közepette ügyesen az oldalára fordította a helikoptert, és a földnek csapódtunk.
Szivárgott az üzemanyag, a motor felől pedig lángok csaptak fel. Le tudta állítani a motort, és robbanás nélkül hagytuk el a helikoptert. A pilóta cselekedeteinek és az Úr kezének köszönhetően abban az áldásban volt részünk, hogy túléltük a helikopterszerencsétlenséget.
Azóta sokat megtudtam a helikopterekről. A balesetünk a farokrotor meghibásodásának következménye volt, amely a helikoptert levegőben tartó döntő fontosságú elemek egyensúlyának felborulását okozta. Amikor egyensúlyba kerül a fő rotor sebessége, a farokrotor és a dőlésszög, a helikopteres repülés pezsdítő élmény lehet. Mert ha ez nem így történik, akkor rémes! Erről személyes bizonyságomat tehetem.
Szánjunk pár percet arra, hogy alaposabb részletességgel kifejtsük ezeket a döntő fontosságú elemeket.
Az első a fő rotor. A fordulatszám és a lapát hosszúsága idézi elő az emelkedést és nyomatékot. Azonban a fő rotor keltette nyomatékot ellensúlyozni kell valamivel, különben a helikopter irányíthatatlanul pörögni kezd.
Stevenson nővér: Ezért van a helikopternek farokrotorja. Ellensúlyozza a felülső lapátok által létrehozott nyomatékot. A fő rotor sebességét a pilóta kézzel irányítja, egy vezérlőkar segítségével. A farokrotor sebességét pedig a pilóta a lábával irányítja. Teljességel elengedhetetlen e két rotor sebességének állandó igazítása.
Ha ez nem történik meg, az eredmény nem túl kellemes.
Stevenson elder: A következő a botkormány. A botkormány irányítja a helikopter dőlésszögét, ami befolyásolja a helikopter irányát, fordulási képességét és stabilitását, összhangban működve a fő rotorral és a farokrotorral. A pilóta a jobb kezével működteti a botkormányt.
Végül pedig a hasznos teher súlya és a helikopter dőlésszöge határozzák meg a sebességet és azt az energiát, amelyre szükség van a fő rotorhoz és a farokrotorhoz.
Stevenson nővér: Amikor az összes elem szinkronban van, az egyensúly bámulatos. Fő rotor, farokrotor, botkormány, hasznos súly és dőlésszög – szó szerint legyőzik a gravitációt.
Miként vonatkoztathatjátok a pompás, mégis bonyolult helikopteres repülést az egyensúly eléréséhez az életetekben?
Stevenson elder: Hadd mutassak be pár gondolatot, melyeket Gordon B. Hinckley elnök egyik üzenete sugalmazott egy vezetőségi konferencián, amelyen sok évvel ezelőtt vettem részt. Ez segíthet nektek az összefüggés felismerésében.
Ő kifejtette, miszerint „mindannyiunknak négyrétű felelőssége van. Először is: felelősek vagyunk a családunkért. Másodszor: felelősséggel tartozunk a munkáltatónk felé. Harmadszor: magunkon viseljük az Úr munkájának felelősségét. [N]egyedszer: felelősséggel tartozunk önmagunknak.”10
A helikopter döntő fontosságú elemeinek egymásrautaltságából adódó egyensúly hasonlatát használva, vizsgáljuk most meg ugyanígy e négy felelősségi kört.
Stevenson nővér: Az otthonnal és a családdal kezdjük, melyek döntő elemei mindegyikőnk életének. Nagyon fontos, hogy ne hanyagoljátok el a családotokat, amelyhez tartoztok. „Nincs semmitek, ami becsesebb lenne. […] [A] családi kapcsolataitokat fogjá[tok] a következő életbe is magatokkal vinni.”11 Az egyház vezetői rengeteget tettek az elmúlt években azért, hogy kihangsúlyozzák az otthon és a család fontosságát.
A legújabb iránymutatás az evangélium otthoni és egyházi tanítása közötti új egyensúlyról, valamint a gyűlések átalakított rendje, mind egyértelműen arra utalnak, hogy a családot kell az életünk fő rotorjának tekintenünk.
Nelson elnök azt a felhívást tárta elénk, hogy „szorgalmasan dolgoz[zunk] azon, hogy az otthon[un]kat az evangéliumi tanulás középpontjává tegy[ük]”. Ha ezt megtesszük, azt ígérte, hogy „idővel a sabbat gyönyörűség lesz szám[un]kra. A ti gyermekeitek alig várják majd, hogy a Szabadító tanításairól tanuljanak és azok szerint éljenek, és a ti életetekben és a ti otthonotokban csökkenni fog az ellenség befolyása. A családotokban érzékelt változások drámaiak lesznek és erőt adnak majd nektek.”12
Stevenson elder: Most pedig térjünk át a munkára és a szakmai életpályátokra – az állásotokra, vagy ha tanulók vagytok, arra az oktatásra, mely elvezet majd benneteket a teljes idejű szakmátokhoz vagy állásotokhoz. Az oktatás természetesen növeli a munkavállalási esélyeiteket. A munka lehetővé teszi, hogy gondoskodjatok magatokról, a családotokról és másokról. A munka mind fizikai, mind lelki önellátáshoz vezet. A munkahelyeteken felelősséggel tartoztok a munkaadótok felé. Becsületesnek és hűségesnek kell lennetek. A fizetésetekért az elvárásoknak megfelelően kell teljesítenetek. Igyekeztek a tőletek telhető legjobbak lenni a munkátokban vagy szakmátokban.
Ennek ábrázolásához tekintsetek a munkára a helikopter farokrotorjaként.
Stevenson nővér: Ahhoz, hogy a magatok és a családotok szemében a legjobbak legyetek, segít, ha a legjobbak vagytok a munkátokban. Ez a két dolog szorosan kapcsolódik, és döntően fontos a köztük levő egyensúly. Egyre több munkáltató, szociológus és üzleti tanácsadó ismeri fel a munka és a magánélet közötti egyensúly előnyeit.
Stevenson elder: A harmadik döntő fontosságú életegyensúly-elem az Úrnak és az Ő munkájának szól. Ez az egyik fő célja annak, hogy miért jöttünk a földre. Azért vagyunk itt, hogy engedelmeskedjük Őneki, szeressük, tiszteljük és szolgáljuk Őt, valamint Mennyei Atyánk minden gyermekét, a fivéreinket és nővéreinket világszerte. Az Úrnak szüksége van a mi erőfeszítéseinkre és tehetségeinkre az Ő királysága építéséhez.
„Oszd be úgy az idődet, hogy kellően ellásd az egyházi felelősségeidet.”13 Én elég sokatmondónak találom a beosztani kifejezést. Tudatos választást igényel a részünkről, hogy „időt szakítsunk” az Úrnak, valamint az Ő egyházának nyújtott szolgálatra, valamint hogy azt az időt jól be is osszuk.
Stevenson nővér: A fizetés nélküli vezetőség és a szolgálat Jézus Krisztus visszaállított egyházának ismertetőjelei. Mindegyikőtöket fel fogják kérni arra, hogy különféle módokon járuljatok hozzá a királysághoz. A nektek és a többi családtagotoknak érkező elhívások olyan időszakokban jöhetek majd, melyek nem tűnnek túl alkalmasnak. Azonban ha „Istent kívánjátok szolgálni, el vagytok hívva a munkára”14.
Továbbá, drága prófétánk, Nelson elnök azt tanította nekünk, hogy a világunk folyamatosan változik, miként az egyházi szolgálatunk is. Arra buzdított minket, hogy fogadjuk el az „új normálist”. Az alábbi felhívást intézte felénk: „Nyújtsatok szolgálattételt. Szemléljétek a dolgokat az örökkévalóság szemszögéből. Magasztaljátok fel az elhívásotokat.”15
Stevenson elder: Ez a bátorítás mindannyiunknak megadja az ahhoz szükséges jövőképet, hogy megtegyük, amire elhívtak minket, miközben azt is tanácsolja, hogy őrizzük meg az örökkévaló szemléletmódunkat, vagyis más szavakkal, hozzuk egyensúlyba a többi sürgető feladatunkkal. Én az egyházi szolgálatra a helikopter botkormányaként tekintek, amely stabilizál és egyben kormányoz is minket.
Stevenson nővér: Az egyensúly biztosításának utolsó eleme a felelősség, mellyel önmagunknak tartozunk.
Az élet rendkívül mozgalmas tud lenni. Fontos, hogy időnként lelassítsunk, hogy feltöltődhessünk és szemügyre vegyük az olyan személyes szükségleteinket, mint a pihenés, mozgás, kikapcsolódás és a személyes lelki fejlődés. Az egyházi vezetők nemrégiben értékes és gyakorlatias tanácsokkal láttak el minket ezt illetően.
Stevenson elder: Ez pontosan így van, Lesa. Nemrég Ballard elnök azt javasolta, hogy fontos nyugalmas időszakokat beiktatnunk. Azt mondta:
„Bár a technika gyakran volt már áldás az életemben, egy olyan figyelemelterelés is lehet, amely akadályozza azon képességünket, hogy meghalljuk az Úr hangját. Azt szoktam tanácsolni az unokáimnak, hogy mindennap szakítsanak időt arra, hogy nyugodtan elgondolkozzanak az életükről, és arról, hogy mi az Úr akarata rájuk nézve. […]
Én nem tudok zűrzavar közepette a mennyhez kapcsolódni. […] Akkor jönnek a benyomások, amikor… [elcsendesedem,] és arra törekszem, hogy nyugodt legyek.”16
Jeffrey R. Holland elder az eltökélt imát említi. Azt mondta: „Hatalmas lecke rejlik az …azonnali, eltökélt imában, hogy átverekedjük magunkat… az ellenség szembenállásán, a mindennapi aggodalmakon, vagy az elménk figyelemelterelésein.”17
Stevenson nővér: Jean B. Bingham nővér, a Segítőegyletet általános elnöke három értékes módjáról beszélt annak, hogy miként segíthetünk magunkon.
Először is a Lélek meghívása révén a szentírások segítségével. Azt mondja: „Az egyik első dolog, amit reggelente megteszek, hogy velem lehessen a Lélek, az a szentírások olvasása. Segít, hogy az elmém megfelelő állapotba kerüljön a kinyilatkoztatás elnyeréséhez.
Másodszor, a templomi hódolat révén. „Egy másik csodálatos módja annak, hogy tisztábban halljam a Szabadító hangját, az az, hogy ellátogatok a templomba. Néha, amikor a templomban üldögélek, választ kapok egy imámra, vagy eszembe jut valami, amíg elég nyugodt vagyok ahhoz, hogy meghalljam a Lelket.”
Harmadszor pedig „a zene… segít meghallanom a Szabadító hangját. Imádom a himnuszokat hallgatni, még a dalszöveg nélküli hangszeres változatukat is. A szavakat úgyis ismerem, mert annyiszor énekeltem már őket, hogy eszembe jutnak.”18
Stevenson elder: Úgy tűnik, hogy gyakran saját magunkra a legnehezebb időt szakítani, ez azonban mégis nagyon fontos. Hallottam már azt a hasonlatot is használni erre, hogy ez olyan, mint amikor megszakítjuk a fűrészelés nehéz munkáját, hogy megélesítsük a fűrészt.
Stevenson nővér: Ha észben tartjuk, hogy önmagunk felé is felelősséggel tartozunk, és lépésről lépésre beiktatjuk azt az életünkbe, akkor áldásokban lesz részünk. Rájöttem, hogy ha fizikai, érzelmi és lelki értelemben is fejlesztem magam, akkor az nem csak személyesen válik előnyömre, hanem lehetőséget nyújt arra is, hogy foglalkozzak a családommal és a barátaimmal.
Látjátok milyen gördülékenyen működik együtt az életünk e négy területe, ha a megfelelő jövőképpel és egyensúllyal hajtjuk végre őket? Olyan jól működnek együtt, nem igaz?
Stevenson elder: Valóban. Még most is, miközben az életünk e területei közötti egyensúlyról beszélünk, a megfelelő megvilágításba kell helyeznünk azokat.
David A. Bednar elder ezt egy közelmúltbeli közösségimédia-posztban foglalta össze. Azt mondta: „Néha elgondolkozunk az összes feladatunkon otthon, az iskolában, a munkában, az egyházban, és azon tűnődünk, hogy miként érhetünk el egyensúlyt az időnkért egymással versengő számos kívánalom között. Ahelyett, hogy az őrületbe kergetnénk magunkat azáltal, hogy mindent egyszerre próbálunk véghezvinni, meg kell határoznunk azokat az alapvető dolgokat, melyek elsőbbséget élveznek a fontossági sorrendünkben. Ezután igyekezhetünk egyenként mindegyiknek kellő időt szentelni.”19
Lesa, ez egy édesapámmal kapcsolatos emlékezetes élményt juttat eszembe. Fiatal apa voltam még, újonnan elhívott püspökként, egy időigényes, növekvő vállalkozással. Az egyik este késve érkeztem egy családi szülinapi bulira. A gyerekeink és az unokatestvéreik már ellepték a házat. Én viszont fejben teljesen máshol járva léptem be a házba, leültem az egyik sarokban, és a vállalkozásom napi teendői, valamint az egyházközség ügyei feletti aggodalmaimon rágódtam.
Apám odasétált hozzám, és egy rá egyébként nem jellemző szigorú hangon ezt mondta: „Gary, mit művelsz te itt?” Amikor az egyházi és munkahelyi feladatok miatti aggodalmaimról meséltem neki, biztos voltam, hogy együttérez majd velem. De nem tette. Sőt, leült mellém, és elmondta, hogy aggódik értem, valamint hogy változtatnom kell bizonyos dolgokon, hogy ne legyek mindig elkülönülve a családomtól, amikor a társaságukban vagyok. Emlékszel erre, Lesa?
Stevenson nővér: Persze, tisztán emlékszem!
Stevenson elder: Azt mondta: „Amikor otthon vagy, az otthon élvezzen elsőbbséget, ne az egyház vagy a munka. Amikor a munkahelyeden vagy, akkor tedd a munkát az első helyre, ne az otthont és az egyházat. Amikor az egyházban vagy, akkor azt tedd az első helyre, ne a munkát és az otthont.”
Bár nem volt egyszerű dolog alkalmazni e tanácsot, és még most sem csinálom tökéletesen, de sokat segített nekem. Megkönnyebbültem tőle, és remekül kamatoztattam egész életemben. Arra kérem mindegyikőtöket, hogy gondolkodjon el ezen, és próbáljátok ki.
Érdekes módon Bednar elder nemrég szinte szó szerint ugyanezt javasolta a már említett közösségimédia-posztban. Ezt mondta: „Talán túl egyszerűnek tűnhet, de nem szabad azon bosszankodnunk, és arra pazarolnunk időt és energiát, hogy tökéletes egyensúlyt érjünk el minden fontos dolog között, amit meg kell tennünk. Amikor őszinte imában Isten segítségét kérjük abban, hogy segítsen meghatároznunk, mi számít a leginkább, Ő vezetni fog minket, és segíteni fog napról napra összpontosítani az erőfeszítéseinket.”20
Stevenson nővér: Most pedig némi rossz hírrel kell szolgálnom. Ha követitek ezt a tanácsot és egyensúlyban, a megfelelő jövőképpel haladtok előre, nagy valószínűséggel még akkor is lesznek kudarcaitok. Szereztek pár sebet és horzsolást.
Időnként a jövőképeteket elhomályosíthatja egy ködös útszakasz, vagy akár el is veszíthetitek az egyensúlyotokat. De íme a jó hír: egy szerető Mennyei Atya fiai és lányai vagytok.
A szentírások azt tanítják: „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erônek… és józanságnak lelkét.”21 Valamint az Úr e fontos tanácsáról se feledkezzetek meg: „Bízzatok tehát, és ne féljetek, mert én, az Úr, veletek vagyok, és mellettetek fogok állni.”22 Tehát szeretett Szabadítónk révén egy állandó, isteni erőforrás áll rendelkezésünkre – mégpedig Jézus Krisztus.
Stevenson elder: Most pedig hallgassátok meg ezt a sugalmazott bátorítást Nelson elnöktől, mely mindegyikőtöknek szól, akik ma itt vagytok. Azt mondta: „Isten tudta, …hogy a szövetség ösvényét megtalálni és azon maradni nem lesz könnyű. Így elküldte az Ő Egyszülött Fiát, hogy engesztelést hozzon értünk, és megmutassa nekünk az utat. Az isteni hatalom, mely mindazok rendelkezésére áll, akik szeretik és követik Jézus Krisztust, az a hatalom, amely meggyógyít és megerősít minket, megtisztít a bűntől, és erőt ad ahhoz, hogy olyan dolgokat tudjunk megtenni, amelyekre magunktól soha nem lennénk képesek.”23
Stevenson nővér: Engedjétek, hogy az arról való tudásotok, kik vagytok valójában, és ki áll az oldalatokon, segítsen tiszta jövőképpel és állandó egyensúlyban élni az életeteket. Az Úr „megnöveli lehetőségeitek számát, kiszélesíti jövőképeteket, és megerősít benneteket”24.
Stevenson elder: Nos, csodálatos volt ma este veletek lenni. Szeretnénk most azzal zárni, hogy kifejezzük hálánkat, egy felhívást intézünk mindegyikőtökhöz, és megosztjuk a bizonyságunkat. Arra kérlek benneteket, hogy először is gondoljátok át, miképpen ad az evangéliumi jövőképetek bizonyosságot és erősíti meg az Isten leányaként és Isten fiaként való önazonosságotokat.
Másodszor, fontoljátok meg, miként kezelitek az otthon és a család, az oktatás és a munka, az egyház, valamint az önmagatok iránti négyes felelősséget.
Harmadszor, arra kérlek benneteket, hogy keressetek egy csendes helyet, hogy leírjatok néhány benyomást, melyet ezen áhítat során éreztetek. Ne feledjétek, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként mindegyikőtökneknak adattak ajándékok.
Stevenson nővér: Miközben Stevenson elder felkérésének eleget tesztek, ne feledkezzetek meg az előttünk járt pionírokról, azokról, akikről beszéltünk, akik betelepítették ezt a völgyet; valamint azokról, akik a családotokban és a hazátokban élnek. Az ő úttörő szellemiségük és a nehéz dolgok megtételében mutatott példájuk nektek is önbizalmat adhat a nehéz dolgok megtételéhez.
Stevenson elder: A korai utolsó napi szentekhez hasonlóan, kitekintünk és felnézünk. Majd pedig magunkba nézünk, hogy megtaláljuk az evangéliumi jövőképet és egyensúlyt.
Stevenson nővér: Bizonyságot teszek arról, hogy elnyerhetitek azt a tökéletesen ragyogó reménységet25; hogy Mennyei Atya mindegyikőtöket név szerint ismer; és hogy Ő szeret benneteket. Tanúságomat teszem Jézus Krisztusról, az élő Isten Egyszülött Fiáról. És teszem ezt Jézus Krisztus nevében, ámen.
Stevenson elder: Ámen. Köszönöm, Lesa! Én is bizonyságomat és tanúságomat teszem nektek, csodálatos fiatal testvéreinknek. Tanúságot teszek arról, hogy szerető mennyei szülők gyermekei vagyunk, hogy Mennyei Atya szeret benneteket, és az Atya tana az, miszerint Ő azt kívánja, hogy minden gyermeke visszatérjen Őhozzá.
Nos, az a tan az Ő fia, a mi szerető Szabadítónk, Jézus Krisztus által válik lehetővé. Az Ő engesztelése révén vagyunk képesek visszatérni szerető Mennyei Atyánk jelenlétébe. Erről teszek tanúságot nektek. Bizonyságomat teszem Jézus Krisztusról, és az Ő Szabadítónkként és Megváltónkként betöltött szent szerepéről. Az Ő nevében, Jézus Krisztus nevében, ámen.