Pionírok minden országban
Vicky Tadić
Korai megtért Bosznia-Hercegovinában
„Ez a Szentlélek volt?” – kérdezte Vicky.
„Gyerünk! – kiáltott Vicky bátyja. – Menjünk, játsszunk a Rowe gyerekekkel!”
Rowe-ék voltak az új szomszédaik. Az Amerikai Egyesült Államokból költöztek Bosznia-Hercegovinába. Egyidős gyermekeik voltak Vickyvel és a testvéreivel. Csakhogy nem beszéltek bosnyákul. A saját családjában pedig Vicky volt az egyetlen, aki beszélt angolul. Ő fordított, hogy együtt tudjanak játszani.
Vicky Rowe nénivel ült a verandán, amíg a többi gyerek játszott.
„A ti családotok másnak tűnik – mondta Vicky. – Jó értelemben.”
Rowe néni elmosolyodott. „Szeretnél eljönni velünk istentiszteletre? Talán segíthed meglátnod, hogy miért vagyunk mások. Az egyházunknak nincs épülete itt Boszniában, ezért itthon tartjuk az istentiszteletet a családunkkal.”
Vicky kíváncsian érkezett Rowe-ék házába vasárnap. Először elénekeltek egy dalt. Az egyik gyermek mondott egy imát. Ezután Rowe bácsi imádkozott, és mindenkinek adott kenyeret és vizet. Azt mondták, hogy ennek úrvacsora a neve. Ezután az egyik lányuk, Jessie mondott egy beszédet.
„Mennyei Atya szeret bennünket. A Szentlelken keresztül szól hozzánk – mondta Jessie. – A Szentlélek néha békés érzést kelt bennünk, Néha pedig egy gondolatot.”
Másnap Vicky elsétált a boltba, hogy kenyeret vegyen. Úton hazafelé néhány kuka mellett ment volna el, amikor egy hang az elméjében megállította. „Ne menj arra!” – szólt a hang.
Vicky megállt. Hirtelen egy kocsi pörgött be a sarkon. BUMM! Belecsapódott a kukákba.
Vicky nagy levegőt vett. Nagyon örült, hogy hallgatott a hangra.
Később Vicky elmondta Rowe néninek a történetet. „Ez a Szentlélek volt?”
„Úgy hangzik. Néha a Szentlélek figyelmeztet minket a veszélyre.”
„Isten megóvott engem – mondta Vicky. – Mindig hallgatni fogok a Szentlélekre!”
Vicky továbbra is eljárt Rowe-ék házába minden vasárnap istentiszteletre. Vicky ezután megosztotta a Mormon könyvét az anyukájával. Nem sokkal később az egész családja az evangéliumról tanult Rowe-éktól. Mindenkinek Vicky fordított.
Egy nap Rowe bácsi feltett egy kérdést Vicky családjának. Vicky elismételte azt bosnyákul. „Követni fogjátok-e Jézus Krisztus példáját azáltal, hogy megkeresztelkedtek?”
Vicky várt. Ő meg akart keresztelkedni. De tartott attól, hogy mit mondana a családja.
Végül Vicky édesapja megszólalt: „Da.”
“Da” – mondta a többi családtag.
Vickynek csordultig volt a szíve boldogsággal. „Igen! – mondta Rowe bácsinak. – Igen, követni fogjuk!”
Egy héttel később Vicky és a családja megtette az ötórás autóutat az egyház legközelebbi épületéig. Vicky boldog volt, amikor belépett a vízbe, hogy megkeresztelkedjen. Akkor pedig még boldogabb volt, amikor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjává konfirmálták.
Mostantól mindig vele lesz majd a Szentlélek.