Bátorságot meríteni
Ma van az elemis program, Barnabás pedig nagyon izgul! Rengeteget gyakorolta a részét, de félt sok ember előtt beszélni.
„Ma inkább nem szeretnék istentiszteletre menni” – mondta Barnabás. – Túl ijesztő kiállni és elmondani a beszédemet.”
Anya erősen magához ölelte. „Tudom, hogy ijesztő lehet az istentiszteleten beszélni. De nagyon sokat gyakoroltál. Tudom, hogy meg tudod csinálni.”
„Mondjunk egy imát? – kérdezte Apa. – Megkérhetjük Mennyei Atyát, hogy segítsen bátorságot merítened.”
Barnabás bólintott.
Anya, Apa és Barnabás letérdeltek, és összefonták a karjukat.
„Drága Mennyei Atyám! – imádkozott Anya. – Kérünk, segíts Barnusnak, hogy bátor legyen. Segíts neki, hogy el tudja mondani a beszédét.”
Az ima után Barnabás beszállt az autóba, és mindannyian elmentek az istentiszteletre.
Barnabás izgult, amikor a többi gyerekkel kint ült az emelvényen. De eszébe jutott az ima. Ettől egy kicsit jobban érezte magát.
Hamarosan Barnabás beszéde következett. Végignézett a mosolygó embereken. Ott volt Anya és Apa is! Mély lélegzetet vett, aztán hangosan és jól érthetően elmondta a beszédét. Nem felejtett ki egyetlen szót sem.
„Nagyon ügyes voltál! – dicsérte meg Anya az istentisztelet után. – Úgy tűnik, az imánk válaszra lelt.”
Barnabás elmosolyodott. „Mennyei Atya segített nekem!”
Együtt kimentek az autóhoz. „Hogyan érezted magad közben?” – kérdezte Apa.
„Még mindig izgultam, de nem volt nagyon vészes – felelte Barnabás. – És jó érzéseim voltak, miután elmondtam a beszédemet.”
„Tudod, mi volt ez a jó érzés?” – kérdezte Anya.
Barnus egy pillanatra elgondolkodott. „Azt hiszem, a Szentlélek.”
„Igen, én is azt hiszem – válaszolta Anya. – És bár féltél, a Szentlélek segített bátornak lenned.”
Illusztrálta: Adam Howling