Kész a reggeli! Jóbarát, 2024. ápr. 38–39.
Kész a reggeli!
Minél többet gyakorolta David a főzőcskézést, annál magabiztosabbnak érezte magát.
Ez a történet az Amerikai Egyesült Államokban játszódott.
A spagettiszósz illatára megkordult David gyomra. „Mikor lesz kész a vacsi?”
„Még pár perc” – mondta Apu, miközben a szószt kevergette. Davidra pillantott. „Min dolgozol?”
David feltartotta a Kalauz gyermekeknek kiadványt. „Új célt próbálok kitűzni. De nem tudom, melyiket végezzem el. Mind olyan jók.”
„Miből lehet választani?”
David átlapozta a kalauzt. „Énekelj egy elemis dalt, szolgáld a szomszédaidat, láss szívesen másokat…” Aztán meglátott egy másikat. „Ó! Apu, segítesz megtanulnom, hogyan kell főzni?”
„Hát persze! – felelte Apu. – Holnap elkészítem a különleges vasárnapi reggelit. Felkelsz korán, és segítesz nekem?”
„Igen!” – felelte David.
Másnap reggel David korán ébredt, és a konyhába ment, Apuhoz. Miközben Apu elővette a hozzávalókat, David kezet mosott.
Apu megmutatta Davidnak, hogyan tartsa a kést és szeletelje fel biztonságosan a gyümölcsöt. David keverte ki az összes hozzávalót palacsintatésztává. Aztán jött a legjobb rész. A szalonna!
David egy fogócsipesszel óvatosan megfordította a bacon szalonnákat a serpenyőben. A szalonna sercegett, és az ujjaira spriccelt egy kis forró zsír. „Aú!” – szisszent föl David.
„Óvatosan!” – figyelmeztette Apu. Apu kinyitotta a csapot, és azt mondta Davidnak, hogy tartsa a kezét egy percre a hideg víz alá. Aztán adott Davidnak egy sütőkesztyűt, amellyel megvédheti a kezét a forró zsírtól.
„A főzés trükkös” – állapította meg David.
„Úgy bizony – helyeselt Apu. – Új dolgokat tanulni kemény munka. Ezért kell megtanulnod a helyes módszereket.”
„És sokat gyakorolni – mondta David. – Megtanultam az Elemiben, hogy eleinte még Jézus sem tudott mindent.”
Az apukája bólintott. „Még neki is apránként kellett mindent megtanulnia.”
Befejezték a szalonnasütést, és minden ételt az asztalra helyeztek. Az egész családnak ízlett.
Nacho, a macskájuk az asztal alatt nyávogott.
„Szerintem Nacho is szeretne belőle!” – szólalt meg David húga, Sarah.
Ettől kezdve David sokat segített Apunak a konyhában. Apu sok receptet mutatott neki a szakácskönyvből. David megtanulta, hogyan mérje ki a hozzávalókat a sütikhez, hogyan készül a tojásrántotta, és hogyan készítse el a kedvenc italát, az horchatát [ejtsd: orcsáta]. Minél többet gyakorolta a főzést, annál magabiztosabbnak érezte magát.
Aztán egy vasárnap reggelen David végre úgy érezte, készen áll. „Apu, készíthetek ma egyedül reggelit?” – kérdezte, amikor bement Apuhoz a konyhába.
„Rendben! – válaszolta Apu. – Itt leszek a közelben, ha segítségre van szükséged.”
David elővett minden szükséges hozzávalót, és munkához látott. Felszeletelte a szamócát és a banánt, ahogy Aputól látta. Óvatosan átfordította a palacsintákat anélkül, hogy odaégette volna.
És amikor a szalonnát sütötte, pontosan tudta, mit tegyen. Sütőkesztyűt és kötényt viselt, hogy ha kifröccsen a zsír, meg ne égesse.
Amikor végzett, David az összes ételt az asztalra tette. A család többi tagja leült. A húga, Emily mondott egy imát, és nekiláttak a reggelinek.
„Ez nagyon finom! – mondta David bátyja, Jeremie. – Köszi, Apu!”
„Igazából David egyedül készítette az egészet” – felelte Apu.
„Tényleg?” – csodálkozott Jeremie. Davidra nézett. „Nagyon ügyes lettél!”
David arca ragyogott. Rengeteg gyakorlás kellett hozzá, de jó érzés volt reggelit készíteni a családjának. Már alig várta, hogy több receptet kipróbálhasson.
Illusztrálta: Liz Brizzi