A gombatandíj. A Fiatalság Erősségéért, 2021. jan. 6–7.
A gombatandíj
Milyen leckéket tanulhatnék egy olyan undorító dolog révén, amilyen a gomba?
Illusztrálta: Julia Yellow
Nem szeretem a gombát. Az a szag és állag… Uh! Ki nem állhatom! De a szüleim gyerekkoromban elkezdtek gombát termeszteni, úgyhogy mindennap került belőle az asztalra. A gombaszüret idején késő estig segítettem a szüleimnek. Húszdekás adagokba mértem a gombákat, majd az adagot bezacskóztam, és lehegesztettem a tasak száját. Emlékszem, jól szórakoztam, miközben a családommal beszélgettem. Majdnem olyan volt, mintha mindennap családi estet tartottunk volna.
Bevételi forrást is jelentett a családnak, ezért be kellett segítenünk a testvéreimmel. Két hátránya azért volt: Először is, a kedvenc tévéműsoraim épp akkor mentek, amikor dolgoztunk, szóval nem nézhettem őket. Másodszor pedig, mire végeztem a munkával, a kezeim befeketedtek a gombától, és nagyon nehéz volt szappannal lemosni az elszíneződést és a szagot. Gyerekkoromban időnként nyafogtam, hogy miért kell nekem olyan sokat segítenem mindennap.
A gombák egy ideig jó bevételt jelentettek, de később, ahogy egyre több lett a gombatermesztő, az árak csökkentek, a szüleim pedig abbahagyták a gombatermesztést. Azt hittem, csakis azért hagyták abba, mert lezuhantak az árak, de amikor elvégeztem az egyetemet, akkor megtudtam valamit, ami meglepett.
A szüleim azért kezdtek gombatermesztésbe, hogy összegyűjtsék az egyetemi tanulmányok fedezetét nekem és a testvéreimnek! Csak azért álltak le vele, mert elérték a tervezett összeget. Amikor ezt megtudtam, szégyelltem magam, amiért valaha is panaszkodtam. Nem is tudtam, hogy a jövőbeli egyetemi kiadásaimért dolgozom. Ráadásul a családom segített nekem!
Újra és újra panaszkodtam anélkül, hogy tudtam volna: a saját tandíjamhoz termesztjük a gombát. Panaszkodásom olyan volt, mint Lámáné és Lemuelé az 1 Nefi 2:12-ben: „És így Lámán és Lemuel… zúgolódtak, mert nem ismerték annak az Istennek a cselekedeteit, aki teremtette őket.” Úgy örülök, hogy az Úr jól ismer engem és megáldott a panaszkodásom ellenére is!
Nem hiszem, hogy valaha is megszeretem a gombát. De ha nem létezne gomba, akkor tulajdonképpen kicsit szomorú lennék, mert nem tudnék visszaemlékezni arra a családommal töltött időszakra. Nekik köszönhetően megtanultam megbecsülni az áldásaimat, bízni az Úr tervében és nem panaszkodni. Így hát, habár nem szeretem a gombát, mégis értékelem. Fontos jelképként emlékeztetnek engem a családi kötelékeimre.
A szerző Japánban, Sinagavában él.