A visszaállítás nagyszerű ügye. A Fiatalság Erősségéért. 2021. jan. 3–5.
A visszaállítás nagyszerű ügye
A munka, melyet Joseph és Hyrum Smith kezdett el oly sok más hithű emberrel, ma is folytatódik az egyházban.
Amikor az ifjú Joseph Smith elvonult az erdőbe imádkozni, csodálatos látomás tárult elé, melyet ma az első látomásnak hívunk.
Ebben a látomásban a Szabadító azt mondta Josephnek, hogy a bűnei megbocsáttattak. Válaszolt Joseph kérdésére is, és elmondta, hogy akkoriban egyik egyház sem volt „elismerve Istentől az Ő egyházaként és királyságaként”.
„És… ekkor – idézte fel Joseph Smith – ígéretet kaptam arra is, hogy az evangélium teljessége egy jövőbeli időpontban a tudomásomra fog jutni.”1
Dicsőséges látomása után Joseph a Szent Ligetből kilépve elkezdte a felkészülését arra, hogy Isten prófétájává váljon.
Moróni és a Mormon könyve
Három évvel később, 1823-ban – Jézus Krisztus evangéliumának az utolsó napokban történő folyamatos visszaállítása részeként – ismét megnyíltak a mennyek. Megjelent neki egy angyal, akit Moróninak hívtak, és azt mondta, hogy Istennek elvégzendő munkája van számára, valamint hogy el van rejtve „egy aranylemezekre írott könyv”, amely „magában foglalja az örök evangélium teljességét” (Joseph Smith története 1:33–34).
Idővel Joseph megszerezte, lefordította és megjelentette ezt az ősi feljegyzést, melyet ma Mormon könyve néven ismerünk.
Hithű testvérek
Joseph bátyja, Hyrum, Joseph állandó támogatója volt. Életük során Joseph és Hyrum együtt néztek szembe az erőszakos csoportokkal és az üldöztetéssel. 1838–1839 hideg telén például öt hónapon keresztül senyvedtek a legnyomorultabb körülmények között a Missouri állambeli Liberty fogházában.
Az üldöztetéssel szembesülve Hyrum kimutatta az Úr ígéreteibe vetett hitét, beleértve azt is, hogy biztosan elmenekülhet az ellenségeitől, ha azt választja. 1844 júniusában Hyrumnak megadatott a választás, hogy életben maradjon vagy letegye az életét Isten dicsőítésére, és „vérével pecsételje meg bizonyságát” – vállvetve szeretett öccsével, Josephfel (lásd Tan és szövetségek 136:39).
Egy héttel azelőtt, hogy hidegvérrel meggyilkolták őket, Joseph azt mondta a bátyjának, hogy vegye a családját és utazzanak el. Most is nagyon elérzékenyülök, amikor eszembe jut Hyrum válasza: „Joseph, én nem hagyhatlak el”2.
Így hát Joseph és Hyrum elment Carthage-ba, ahol Krisztus ügyének és nevének vértanúi lettek. „Életükben nem volt közöttük megosztottság, és halálukban nem lettek elválasztva egymástól!” (Tan és szövetségek 135:3; kiemelés hozzáadva).
Cselekvésre szólító felhívás
Mindig emlékezzünk arra az árra, amelyet Joseph és Hyrum Smith oly sok más hithű férfival, nővel és gyermekkel együtt fizetett azért, hogy megalapítsák az egyházat, hogy ti és én élvezhessük azt a sok áldást és mindazt a kinyilatkoztatott igazságot, amellyel ma rendelkezünk. Soha ne merüljön feledésbe a hithűségük!
1844-es halála előtt Joseph lelkesítő levelet írt a szenteknek. Cselekvésre szólító felhívás volt ez, amely ma is folytatódik az egyházban:
„Testvérek, ne haladjunk tovább ily nagyszerű ügyben? Menjetek előre, ne hátra! Bátorság, testvérek, és tovább, tovább a győzelemig! […]
Ajánljunk fel tehát igazlelkűségben felajánlást az Úrnak, egyházként és népként, valamint utolsó napi szentekként” (Tan és szövetségek 128:22, 24; kiemelés hozzáadva).
Gondold át, milyen igazlelkű felajánlást teszel az Úrnak a következő napokban. Légy bátor – avass be valakit, akiben megbízol, de ami a legfontosabb: szánj időt arra, hogy megtedd!
Tudom, hogy a Szabadító örömét leli abban, amikor igazlelkűségben teszünk Neki szívből jövő felajánlást, mint ahogy örömét lelte e figyelemre méltó testvérek – Joseph és Hyrum Smith –, valamint minden más hű szent hithű felajánlásában is.