A név hatalma

Írta: Ulisses Soares elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

A név fontos – különösen ami Jézus Krisztus visszaállított egyházát illeti.

Elgondolkoztál már valaha azon, hogy milyen fontos szerepe lehet egy névnek? Gondolj a saját nevedre, melyet születésedkor kaptál – egy név, amelyen egész életedben szólítani fognak. Gyakran a neved az első dolog, amire rákérdeznek, amikor először találkozol valakivel. És ez a legegyszerűbb módja annak, hogy a család, a barátok és mások megszólítsanak vagy rád utaljanak. Kisgyermekként sokaknak volt része abban a kiváltságban, hogy a papság hatalma által kapjon nevet és áldást.

A keresztelőd során szövetséget kötsz Istennel, hogy megmutasd, hajlandó vagy magadra venni Jézus Krisztus nevét. Minden alkalommal, amikor veszel az úrvacsorából, megújítod ezt a szövetséget, továbbá megígéred, hogy mindig emlékezel Őrá (lásd Móziás 18:8–9; Tan és szövetségek 20:77, 79).

Tehát a név számít. A név nem csak összeköthet minket a saját kilétünkkel és egyéniségünkkel, hanem erőt, felelősséget és áldásokat is magában foglalhat. Ez különösen igaz Jézus Krisztus visszaállított egyháza, vagyis Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza nevének tekintetében.

A Szabadító nevezte el az Ő egyházát

Szeretett prófétánk, Russell M. Nelson elnök megtanította, hogy miért olyan fontos a Szabadító egyházának a neve. Ezt mondta: „Ez az Úr parancsolata. Nem Joseph Smith adott nevet a rajta keresztül visszaállított egyháznak, de még csak nem is Mormon. A Szabadító maga mondta: »Mert nevezzétek így egyházamat az utolsó napokban, méghozzá Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának.« [vö. Tan és szövetségek 115:4].”¹

Nem ez volt az első alkalom, hogy útmutatás érkezett Jézus Krisztus egyházának elnevezése kapcsán. Amikor a feltámadt Szabadító megjelent a nefitáknak miután az Ő nevében imádkoztak az Atyához, a nép megkérdezte Tőle, hogyan nevezzék az Ő egyházát. A Szabadító ezt válaszolta:

„[A]z én nevemen nevezzétek az egyházat…

És hogyan lehetne ez az én egyházam, ha nem az én nevemen neveztetik? Mert ha egy egyház Mózes nevén neveztetik, akkor az Mózes egyháza; vagy ha egy ember nevén neveztetik, akkor az egy ember egyháza; de ha az én nevemen neveztetik, akkor az az én egyházam, ha úgy lészen, hogy az én evangéliumomra épül” (3 Nefi 27:7–8).

Nelson elnök kijelentette, hogy ezen okok miatt „az egyház neve nem képezheti vita tárgyát. Amikor a Szabadító világosan kijelenti, hogy mi legyen egyházának neve, és a kijelentését azzal kezdi, hogy »nevezzétek így egyházamat«, akkor azt komolyan is gondolja.”²

Nelson elnök azt ígérte, hogy ha minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy visszaállítsuk a Szabadító egyházának helyes nevét, akkor „Ő, akinek az egyháza ez, olyan hatalmat és áldásokat áraszt majd az utolsó napi szentekre, amilyet még nem tapasztaltunk”³.

Segíthetünk másoknak megtudni, miben hiszünk

Az egyház helyes nevének használatából adódó egyik áldás abból származik, amikor komolyan vesszük azon felelősségünket, hogy a Szabadító nevét világszerte hirdessük.

Az évek során olyan becenevek kerültek használatba a Szabadító által kinyilatkoztatott név helyett, mint az „UNSZ-egyház” és a „mormon egyház”. Az a gond az ehhez hasonló becenevekkel, hogy kihagyják Jézus Krisztus nevét az Ő egyházából. Ha így teszünk, akkor hamis színben tüntetjük fel, hogy kik vagyunk és miben hiszünk.

Hisszük, hogy Jézus Krisztus a világ Szabadítója és Megváltója. Sajnos vannak, akik úgy vélik, nem hiszünk Őbenne, vagy hogy nem Őneki, hanem valaki másnak hódolunk. Ha amilyen gyakran csak lehet megosztjuk másokkal, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházához tartozunk, akkor tisztázzuk, hogy Jézus Krisztusnak hódolunk. Azok, akikkel kapcsolatba kerülünk, elkezdik majd látni, hogy Jézus Krisztus valóban központi szerepet játszik a hitelveinkben és az életünkben.

Elhozhatjuk Jézus Krisztus hatalmát az életünkbe

Nelson elnök ezt tanította: „Jézus Krisztus útmutatást adott nekünk, hogy az egyházat az Ő nevén nevezzük, mivel ez az Ő egyháza, telve az Ő hatalmával.”⁴

Jézus Krisztus bűntelen életet élt. Legyőzte a világ összes kísértését, fájdalmát, kihívását és megpróbáltatását. Vérét hullatta a Gecsemánéban és a kereszten, miközben leírhatatlanul szörnyű fájdalmat szenvedett el. Magára vette minden fájdalmunkat és betegségünket. Az Ő engesztelő áldozata által készen áll arra, hogy mindegyikünknek segítsen. Amint hitet gyakorolunk Őbenne és Őhozzá jövünk, „további erőt kap[unk] a kísértésekkel, a küzdelmekkel és a gyengeségekkel szemben”⁵.

Amikor világosan kijelentjük, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjai vagyunk, azt is elismerjük, hogy Ő az Egyetlen, akinek hatalma van arra, hogy megerősítsen minket, megkönnyítse a terheinket, és örömet és békességet hozzon az életünkbe. Ezenkívül azt az ígéretet is kaptuk, hogy „rendelkezni fogunk Isten tudásával és hatalmával, hogy elvihessük Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának áldásait minden nemzethez, nemzetséghez, nyelvhez és néphez, és felkészíthessük a világot az Úr második eljövetelére”⁶.

Még több áldásban lesz részünk

Barátaim, gondoljatok csak bele, micsoda hatása lehet annak, ha egyszerűen a Szabadító egyháza teljes nevét használjuk. Bizonyságot teszek arról, hogy Jézus Krisztus áll az Ő egyháza élén, és az Ő prófétáin, látnokain és kinyilatkoztatóin keresztül irányítja azt. Azt a felhívást intézem felétek, hogy keressétek a Szabadító egyházának áldásait, és osszátok meg annak felbecsülhetetlen értékű igazságait másokkal. Tudom, hogy az Ő egyháza, Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza megáld majd benneteket, a barátaitokat és a családotokat most és mindörökké.