Kitűnni Írországban. A Fiatalság Erősségéért, 2021. okt.
Kitűnni Írországban
Evan K. az egyetlen fiatal férfi, aki egyháztag az írországi iskolájában, de soha nincs egyedül.
Fényképek: Ashley-Ann K.
Hallottad már valaha azt a mondást, miszerint a szomszéd rétje mindig zöldebb? A tizenöt éves Evan K. valószínűleg nem fog egyhamar így nyilatkozni. „A mi füvünk nagyon zöld!” – mondja.
Jó oka van annak, hogy Írországra olykor a smaragd szigetként utalnak.
„Olyan gyönyörű itt” – mondja Evan. Igyekszik a legtöbbet befogadni ebből a szépségből, gyakran biciklizés közben. „Imádok a környékünkön lévő számos csendes út egyikén biciklizni.”
Mindenütt körülveszi őt a smaragdzöld fű és más természeti szépségek. Amiből azonban kevés van, az Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza vele egykorú tagjai. Evan és a húgai az egyedüli egyháztagok az iskolájukban.
A kakukktojás
Írországban az iskolák között sok a felekezeti iskola. Evan a húgaival együtt a helyi katolikus iskolába jár azokkal a fiatalokkal együtt, akik Írország ugyanazon részén élnek, ahol ők.
Ami az életviteli döntéseket illeti, van néhány konkrét terület, amelyben Evan kitűnik. „Időnként nehéz, mert mindenki más káromkodik” – mondja. Elég gyakori ott a káromkodás, teszi hozzá Evan. Azonban van egy bizonyos oldala az ír kultúrának, amely Evan szerint még ennél is nagyobb kihívást jelenthet.
„A fiúk szeretnek összejönni és együtt inni – magyarázza. – Mindig én vagyok a kakukktojás.”
A vele egykorú iskolai barátairól beszél. A fiatalok körében gyakori az alkoholfogyasztás ott, ahol Evan él. Ezek a társasági összejövetelek olyan gyakoriak, hogy Evannek néha megfordul a fejében, hogy a többiekkel tart, hogy ne maradjon ki mindig. Azonban minden alkalommal otthon marad.
„Arra gondolok, hogy mi fog történni, ha velük megyek – mondja. – Tudom, hogy ha úgy döntök, hogy nem megyek, áldásokban részesülök. A parancsolatok betartásából származó áldások jóval meghaladják annak fájdalmát, hogy én vagyok a kakukktojás.
Evan a Szentlélekre támaszkodik, hogy átsegítse őt a mindennapi döntésein. Ezenkívül további forrásokból is tud erőt meríteni.
Az ír barátai az egyházban csupán egy üzenetnyi távolságra vannak tőle.
Online barátok és mindennapi erő
Ott, ahol Evan él, rengeteg virtuális gyűlést tartanak, mivel az egyház fiataljai nagy területen, szétszórva élnek egymástól. Például az ifjúsági hitoktatás is online zajlik.
„Annyira jó a heti ifjúsági hitoktatás – mondja Evan. – Az ifjúsági hitoktatás során nemcsak Krisztusról és az evangéliumról tanulhatunk, hanem a hitoktató az óra után hagyja, hogy hívásban maradjunk.”
E kötetlen hívás során tudnak együtt lógni, viccelődni, játszani és egyszerűen csak barátkozni másokkal, akiknek azonos az értékrendjük. Evan pont az ilyen egyházi kapcsolatok által tett szert a legközelebbi barátaira.
Az egyik ilyen kapcsolata a jó barátja, Rob. „Ugyanazokon a vicces dolgokon nevetünk – mondja Evan. – Rob talál valami vicceset a közösségi médiában, amiről tudja, hogy tetszeni fog nekem, és átküldi. Aztán üzengetünk egymásnak. Pár órával később én találok valami vicceset, és elküldöm neki.”
Ez már csak így megy, nem? Azonban ezek az apró beszélgetések nagy segítséget jelentenek a hét folyamán. „Ez azért jó, mert tudunk együtt nevetni anélkül, hogy káromkodásnak vagy bármi másnak helye lenne benne.” Akkor is üzenhetnek egymásnak, amikor csak egy kis plusz erőre van szükségük az evangéliumban.
Egy ír összejövetel
Bár az utolsó napi szent fiatalok Írországban kissé szét vannak szóródva, mégis megpróbálnak személyesen is összejönni az év során – néha még az egész országból is.
Ezek a tevékenységek a szolgálati projektektől kezdve egészen a felfújható szumójelmezekig már sok mindenből álltak. „Annyira jól szoktuk érezni magunkat!” – meséli Evan.
A tevékenységek végén időnként diszkót is tartanak. Ezek sokban különböznek a környékükön lévő iskolai és helyi diszkóktól. Például ha egy helyi diszkóban egy fiú felkér egy lányt táncolni, az majdnem olyan, mintha randevúra hívná – vagy akár arra kérné, hogy legyen a barátnője. De ez is csak az ottani kultúra része.
Az egyházi diszkókban azonban ez másképp működik. Evan így fogalmaz: „Felkérhetünk valakit táncolni, és nem fogja azt gondolni, hogy egy komoly kapcsolatra kértük fel. Egy így sokkal jobb.”
Az ilyen írországi összejöveteleknek a többi egyháztag fiatallal maradandó hatása van az év során. Úgy folytatják a barátságukat, hogy online játékokat játszanak, üzeneteket írnak egymásnak, telefonon beszélgetnek, és támogatják egymást, amíg újra össze nem tudnak gyűlni személyesen.
Evan szeret együtt lenni a családjával, többek között együtt kerékpározni velük, és himnuszokat énekelni otthon.
Növekedés és evangéliumi világosság
Evan egy kis tanáccsal szeretne szolgálni az övéhez hasonló helyzetben lévő fiataloknak. „Ha úgy érzed, hogy te vagy az egyetlen fiatal, aki egyháztag az iskoládban, ne változtass a mércéden, csak hogy megpróbálj beilleszkedni. Ha káromkodsz, iszol vagy dohányozol, hogy beilleszkedj, akkor sok mindenről lemaradsz. Az áldások sokkal jobbak, mint az abból származó elégedettség, hogy megpróbálunk beilleszkedni!”
És nehogy azt hidd, hogy Evan magányos az iskolában, mert úgy döntött, hogy másként él! Azt mondja, hogy az emberek tudatában vannak a hitelveinek, és tisztelik őt annak ellenére, hogy más vallású. „Elfogadom a hitelveiket, ők pedig az enyémet – magyarázza. – Mindenkivel jó barátságban vagyok az iskolámban.”
Végül is Evant talán nem veszik körül napi szinten az egyház fiataljai, mégis hagyja, hogy a belőle eredő evangélium világosság mindig ragyogjon. Különben is, ki tudja, hány evangéliumi magot ültet el csupán azzal, hogy ilyen jó példa? Elvégre Írországban a dolgok általában nagyon szépen növekednek!