Az alapeszme és én

Fiatalok elmondják, hogyan élnek a Fiatal Nők és az ároni papsági kvórum alapeszméinek a szavai szerint

A pályán és a pálya szélén is igyekezni krisztusinak lenni

„Jézus Krisztus tanítványaként igyekszem Őhozzá hasonlóvá válni.”

Írta: Carolyn Esplin

focilabda

Gyermekkoromban a focizás önbizalmat és boldogságot nyújtott számomra. Így aztán nehéz volt, amikor a focicsapatom elkezdett veszíteni a mérkőzéseken. Előtte sorban győztünk, de ettől csapatként meginogott az önbizalmunk. Én le is sérültem, és kihagytam pár meccset és edzést. Csalódott voltam önmagamban, mert nem olyan szinten teljesítettem, ahogyan azt mások várták tőlem.

Az egyik este, egy meccs előtt az edzők arról tájékoztattak, hogy az egyik csapattársam kezd majd a helyemen. Nem lepődtem meg, de elcsüggedtem. Ezzel a csapattársammal ugyanazért a pozícióért versengtünk, és kialakult közöttünk egy kimondatlan és barátságtalan vetélkedés.

Ahogy figyeltem a csapatom küszködését, észrevettem, hogy a csapattársamat, aki a helyemen játszik, lehívják meccs közben a pályáról. Lesétált és nagyon csalódottnak tűnt. Késztetést éreztem, hogy beszéljek vele. Odaléptem hozzá, és biztató szavakat mondtam neki. Meglepődött, mert korábban nem voltunk barátságosak egymással. Ahogy elsétáltam, éreztem, hogy öröm és békesség tölt el. Attól a naptól fogva nem vetélytársak voltunk, hanem barátok.

Megtanultam, hogy még a fociban is igyekezhetek követni a Szabadító példáját. Sportolóként nem igazán tudom irányítani a sérüléseket, a játékidőt, a nyerést vagy a vesztést. Azonban irányítani tudom a hozzáállásomat és azt, hogy miként bánok másokkal. A Szabadító példája mindig segíthet, én pedig választhatom azt, hogy követem Őt. Krisztus tanítványává válni mindig kemény munkát, áldozatot és elkötelezettséget kíván. Amikor azonban elkötelezzük magunkat Krisztus követése mellett, több békességre, örömre és célra találunk az életben.

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Coloradóban él.