„Megmaradsz bennem, én pedig tebenned; járj tehát énvelem”
Részletek
„[A]z Úr így szólt Énókhoz: […]
[T]e megmaradsz bennem, én pedig tebenned; járj tehát énvelem” [Mózes 6:32, 34; kiemelés hozzáadva]. […]
Az Úr Jézus Krisztus mindegyikünket hív, hogy maradjunk meg Őbenne. De mégis hogyan tanuljuk meg és váltsuk valóra ezt a megmaradást Őbenne?
A megmaradás helyhez kötöttségre, illetve szilárd, megingathatatlan kitartásra utal. […] Megmaradunk tehát Krisztusban azzal, hogy szilárdak és állhatatosak vagyunk a Megváltó és az Ő szent céljai iránti odaadásunkban, a jó és a rossz időkben is.
Azzal kezdünk el megmaradni az Úrban, hogy az erkölcsi önrendelkezésünket használva magunkra vesszük az Ő igáját a visszaállított evangélium szövetségein és szertartásain keresztül. […]
Megmaradunk Őbenne azáltal, hogy igazán lakmározunk Krisztus szavain. […]
Megmaradunk Őbenne azáltal, hogy buzgón készülünk részt venni az úrvacsora szertartásában […].
A Szabadító két részből álló ígéretet tett a követőinek: ha mi megmaradunk Őbenne, Ő megmarad bennünk. De vajon valóban lehetséges-e, hogy Krisztus megmaradjon bennetek és bennem, egyénileg és személyesen? Erre a kérdésre egyértelműen igen a válasz. […]
A Mennyei Atyánkkal, valamint az Ő feltámadt és élő Fiával való szövetséges kapcsolatunk a rálátás, a remény, a hatalom, a békesség és a tartós öröm mennyei forrása […].
Tanúsítom továbbá, hogy a Szabadító ígérete, mely szerint Ő megmarad bennünk, igaz, és rendelkezésre áll az Ő visszaállított egyháza minden szövetségmegtartó tagja számára. […]
Ha megmaradunk Őbenne, Ő megmarad bennünk.