Hit: a döntés a tiétek!

Richard C. Edgley püspök

első tanácsos az Első Elnökségben

Válasszuk a hitet a kétség helyett, válasszuk a hitet a félelem helyett, válasszuk a hitet az ismeretlen és homályos helyett, válasszuk a hitet a pesszimizmus helyett!

Minden idők egyik legnagyszerűbb adományozási korszakában élünk. Egy olyan időben, melyre a korábbi próféták hatalmas várakozással tekintettek, melyről prófétáltak, és melyre úgy hiszem, epedve vágytak. Azonban az összes ránk ruházott mennyei áldás ellenére, Sátán valóságosabb és aktívabb mint valaha, és folyamatosan háborús hírekkel bombáznak bennünket. Moróni angyal figyelmeztette az ifjú Joseph Smith prófétát, hogy nevének jó és rossz híre is lesz világszerte (lásd Joseph Smith története 1:33). Egy prófécia beteljesülése még soha nem volt ennél nyilvánvalóbb. A próféta az életét adta a tanúbizonyságáért, a támadások pedig napjainkban is tovább folytatódnak az egyház, sőt, maga a Szabadító ellen. A Szabadító és az Ő engesztelő áldozatának valóságát, valamint annak mindannyiunkra érvényes egyetemes vonatkozását olykor kétségbe vonják, és kitalációként vagy a gyenge és tudatlan elme alaptalan reményeként elutasítják. Mindemellett az evangélium ezen az utolsó napokban történt visszaállítását továbbra is megkérdőjelezik. Az efféle üzenetekkel való állandó bombázás zűrzavart, kétséget és pesszimizmust szülhet, melyek támadást intéznek azon alapvető igazságok ellen, melyekben hiszünk, és aláássák az Istenbe vetett hitünket és a jövőbe vetett reményünket.

Talán ez a valóság tárul elénk a világunkban, de attól még mindig megválaszthatjuk, hogy miként reagálunk rá. Amikor próbára teszik szent tanunkat és hitelvünket, lehetőséget kapunk, hogy a lehető legszemélyesebb és legbensőbb módon ismerjük meg Istent. Mindez alkalmat kínál, hogy válasszunk.

A napjainkban tapasztalható konfliktusok és kihívások miatt egyetlen választási lehetőséget javaslok: a béke és védelem választását. Egy választást, mely mindenkinek megfelel. Ez pedig a hit. Ne gondoljátok, hogy a hit ingyenes ajándék, melyet bármiféle gondolkodás, vágy vagy erőfeszítés nélkül elnyerhetünk. Nem jön csak úgy, mint égből a harmat. A Szabadító azt mondta: „Jőjjetek én hozzám…” (Máté 11:28), valamint hogy „zörgessetek és megnyittatik néktek” (Máté 7:7). A jöjjetek, zörgessetek igék cselekvést fejeznek ki, és egyúttal választást is. Így hát azt mondom, válasszuk a hitet. Válasszuk a hitet a kétség helyett, válasszuk a hitet a félelem helyett, válasszuk a hitet az ismeretlen és homályos helyett, válasszuk a hitet a pesszimizmus helyett.

Alma klasszikussá vált beszéde a hitről, mely a Mormon könyvében az Alma 32. fejezetében van feljegyezve, döntések sorozatáról szól, melyek biztosítják hitünk fejlődését és megőrzését. Alma megadta nekünk a választáshoz való irányelvet. Cselekvésre ösztönző szavai a választáson alapulnak. A felébredés, felserkenés, kísérletet tenni, gyakorolni, vágyni, dolgozni és elültetni kifejezéseket használta. Ezután elmagyarázta, hogy ha meghozzuk ezeket a döntéseket, és hitetlenségünk által ki nem vetjük a magot, akkor „az duzzadni kezd majd a kebl[ünk]ben” (Alma 32:28).

Igen, a hit döntés, melyre törekedni kell, és elengedhetetlen, hogy fejlesszük. Így tehát mi vagyunk felelősek a saját hitünkért. A hitetlenségünkért is felelősek vagyunk. A döntés a tiétek.

Én sok mindent nem tudok. Nem ismerem a részleteit annak, hogy az anyagot miképpen rendezték össze e gyönyörű világgá, melyben élünk. Nem értem az engesztelés bonyolult folyamatát, hogy a Szabadító áldozata hogyan képes megtisztítani minden bűnbánó embert, vagy hogy a Szabadító hogyan tudta elszenvedni „minden ember fájdalmát” (T&Sz 18:11). Nem tudom, hol volt Zarahemla városa, melyet a Mormon könyve említ. Nem tudom, hogy hitem miért ütközik néha az állítólagos tudományos vagy világi tudással. Talán vannak olyan dolgok, melyeket Mennyei Atyánk úgy nevezett, hogy „a menny… rejtelmei” (T&Sz 107:19), amelyeket majd egy későbbi időpontban nyilatkoztatnak ki.

És bár nem tudok mindent, a fontos dolgokat tudom. Ismerem a világos és egyszerű evangéliumi igazságokat, melyek szabaduláshoz és felmagasztosuláshoz vezetnek. Tudom, hogy a Szabadító elszenvedte minden ember fájdalmát, hogy minden bűnbánó ember megtisztulhasson a bűntől. Amit pedig nem tudok, vagy nem teljesen értek, annak szakadékát hitem erőteljes támogatásával áthidalom és továbblépek, így részesülve az evangélium ígéreteiben és áldásaiban. Később pedig, ahogyan Alma tanítja, hitünk tökéletes tudáshoz vezet majd (lásd Alma 32:34). Amikor továbbhaladunk az ismeretlenbe, csupán a reménnyel és a vággyal felfegyverkezve, azzal hitünket és az Úr iránti elkötelezettségünket bizonyítjuk.

Így hát Alma módszerét követve, válasszunk. Válasszuk a hitet!

Ha elmétekre a zűrzavar és reménytelenség súlya nehezedik, válasszátok azt, hogy felébredtek és felserkentitek a képességeiteket (lásd Alma 32:27). Ha megtört szívvel és töredelmes lélekkel, alázatosan az Úrhoz fordulunk, ez az ösvény elvezet az igazsághoz és az Úr világosságot, tudást és békét hozó útjához.
Amennyiben bizonyságotok még éretlen, kipróbálatlan és bizonytalan, válasszátok azt, hogy „egy cseppnyi hitet gyakorol[tok]”, és válasszátok azt, hogy „kísérletet [tesztek] a szavai[val]” (Alma 32:27). A Szabadító ezt mondta: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?” (János 7:17)
Amikor a logika, az ésszerűség vagy a személyes meglátás összeütközésbe kerül a szent tanításokkal és a tannal, vagy az ellentétes üzenetek tüzes nyilakként záporoznak a hitetekre, Pál apostol intése szerint (lásd Efézusbeliek 6:16) válasszátok azt, hogy hitetlenségetek által nem vetitek ki szívetekből a magot. Ne feledjétek, nem kapunk bizonyságot, míg hitünk ki nem állja a próbát (lásd Ether 12:6)!
Ha hitetek kipróbált és érett, válasszátok azt, hogy „nagy gonddal” tápláljátok (Alma 32:37). Bármily erős is a hitünk, a különböző üzenetek által, melyek támadás alá veszik, könnyen törékennyé válhat. Állandó táplálásra van szüksége a folyamatos szentírás-tanulmányozás, ima és az ige alkalmazása által.

Amikor a tanítványok megkérdezték Jézust, hogy ők miért nem tudják kiűzni az ördögöt, ahogyan azt a Szabadítótól látták, Jézus azt felelte: „Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne” (Máté 17:20). Még soha nem láttam, milyen, amikor elmozdul egy hegy. Láttam viszont, mikor a hit elmozdította a kétely és kétségbeesés hegyét, és helyére remény és optimizmus került. Személyes tanúja voltam, mikor a hit a bűn hegyének helyére bűnbánatot és megbocsátást hozott. És személyesen láttam, mikor a hit a fájdalom hegyét felcserélte a béke, remény és hála magaslataival. Igen, láttam, milyen, mikor hegyek mozdulnak el.

A hitem miatt működésbe hoztam az általam viselt papság hatalmát, megízlelhettem az evangélium édes ízét, és részesültem a szabadító szertartásokban.
A hitem miatt az életem küzdelmein és nehézségein képes vagyok békét és biztonságot érezve átküzdeni magam.
A hitem miatt képes vagyok a kérdéseimet vagy akár a kétségeimet is bizonyossággá és megértéssé változtatni.
A hitem miatt az ismeretlen, nem látott és megmagyarázatlan dolgokat is feltétlen bizonyossággal közelítem meg.
És a hitem miatt még a látszólag legrosszabb időszakokat is békével és hálával élem meg, felismerve, hogy azok valójában a legjobb időszakok.

Amikor a hitet választjuk, majd pedig tápláljuk hitünket az Úr dolgairól való „tökéletes tudásig”, akkor használjuk a „bizonyságomat teszem”, vagy „tudom” szavakat. Én személyesen vetettem el a magot a saját szívemben, és egész életemen át igyekeztem azt a magot a tökéletes tudásig táplálni. És ma, amikor e szószék mögött állok, bizonyságomat teszem arról, hogy Jézus a Krisztus, a világ Megváltója. Bizonyságomat teszem továbbá arról, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt, egy élő eszköz az Úr kezében, hogy visszahozza a földre Jézus Krisztus teljes és igaz evangéliumát. Tanúbizonyságomat teszem, hogy napjainkban Thomas S. Monson elnök az Úr prófétája. Ugyanígy arról is, hogy a hit a ti választásotok, és az enyém is. Válasszuk a hitet! Jézus Krisztus nevében, ámen.