Jane Elizabeth Manning James. Egyháztörténeti témák
Jane Elizabeth Manning James
Jane Elizabeth Manning James
Jane Elizabeth Manning (kb. 1822–1908) egy szabad afroamerikai pár legalább öt gyermekének egyikeként született Connecticutban egy olyan időben, amikor az Amerikai Egyesült Államokban a legtöbb fekete ember rabszolga volt.1 Jane fiatal felnőttként az Új Kánaán Kongregacionalista Egyház tagja lett 1841-ben, de 18 hónappal később, 1842–43 telén több családtagjával együtt megkeresztelkedett Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházába. Jane és többen a családjából arra vágytak, hogy csatlakozhassanak a nauvooi szentekhez, ezért Connecticutból New Yorkba utaztak, majd terveik szerint gőzhajóval és csatornahajóval folytatták volna útjukat. A faji hovatartozásuk miatt azonban megtagadták tőlük a hajójegyet, ezért a hátralévő 800 mérföldet (1287 km) gyalog tették meg. Az Illinois állambeli Peoriában a helyi hatóságok kérdőre vonták a Mannings családot, azt feltételezve róluk, hogy szökött rabszolgák, ezért be kellett mutatniuk a szabad voltukat igazoló dokumentumokat. A rasszizmus olyan akadály volt, mellyel Jane élete hátralévő részében mindig szembesült.
Jane Manning James portréja.
Az Egyháztörténeti Könyvtár és Levéltár jóvoltából.
Nauvooba érkezését követően Jane hamar összebarátkozott Joseph és Emma Smithszel. Velük élt és ház körüli munkákat végzett. Egyszer Emma felajánlotta Jane-nek, hogy örökbe fogadják őt a Smith családba egy papsági pecsételés által.2 Jane ezt elutasította, félreértve ezt az ismeretlen, új gyakorlatot, de erősen hitt Joseph prófétai szerepében. „Ismertem Joseph prófétát – tette bizonyságát később. – Ő volt a legkiválóbb férfi, akit valaha a földkerekségen láttam… Biztos voltam benne, hogy próféta, mert tudtam.”3
A Josephfel és az édesanyjával, Lucy Mack Smithszel folytatott beszélgetései során Jane jobban megismerte a Mormon könyvét és annak fordítását, valamint egyre inkább megértette és tiszteletben tartotta a templomi szertartásokat.
Jane hozzáment egy Isaac James nevű szabad fekete megtérthez, aki New Jerseyből származott. 1846-ban – Jane fiával, Sylvesterrel együtt – elhagyták Nauvoot, hogy nyugatra menjenek a szentekkel. Ugyanezen év júniusában megszületett Jane és Isaac közös fia, Silas. A rákövetkező évben a család átkelt a fennsíkon, és 1847 őszén megérkeztek a Sóstó-völgybe. Isaacnak és Jane-nek ezután még további hat gyermeke született, akik közül csak ketten élték túl Jane-t. A Sóstó-völgy többi korai telepeséhez hasonlóan Jane és Isaac is keményen dolgozott, hogy gondoskodni tudjanak a családjukról. Isaac segédmunkásként és alkalmanként kocsisként dolgozott Brigham Youngnak, Jane pedig textilt szőtt, ruhákat varrt és mosott, ahogy korábban Nauvooban is.
A házasságukban jelentkező gondok oda vezettek, hogy Isaac és Jane 1870-ben elvált. Később Jane összeházasodott Frank Perkinsszel, egy volt rabszolgával, de ez csak két évig tartott. Ezután egyedülálló szülőként és nagyszülőként folytatta életét. A nélkülözés és három gyermekének halála miatt Jane újra munkába állt. Szappant főzött és árult, míg fiai közül ketten segédmunkásként helyezkedtek el. 1890-ben, húszévnyi távollét után Isaac visszatért Salt Lake Citybe, megújította egyháztagságát és baráti kapcsolatot alakított ki Jane-nel. Amikor egy évvel később elhunyt, a temetési szertartást Jane otthonában tartották.
Jane az élete nehézségein át is elkötelezetten hitt az evangéliumi tanításokban, és nagyra becsülte az egyháztagságát. Adakozott a templomépítési alapba, valamint közreműködött a Segítőegyletben és a Young Ladies’ Retrenchment Society [Ifjú Hölgyek Mértékletességi Egylete] működésében.4 Jane bőségesen megtapasztalta a Lélek ajándékait: a látomásokat, álmokat, a hit általi gyógyulást és a nyelveken szólást. Későbbi életében ezt írta: „Hitem Jézus Krisztus evangéliumában ugyanolyan erős – nem, ha lehet, még erősebb – mint a keresztelkedésem napján.”5
1884 és 1904 között Jane időnként felvette a kapcsolatot az egyházi vezetőkkel – John Taylorral, Wilford Woodruffal, Zina D. H. Younggal és Joseph F. Smithszel –, engedélyt kérve tőlük arra, hogy részesülhessen a templomi felruházásában és pecsételésében. Abban az időben a fekete utolsó napi szent férfiaknak és nőknek nem engedték meg a részvételt a templomi szertartások zömében. 1888-ban Angus M. Cannon cövekelnök engedélyezte Jane-nek, hogy keresztelkedést végezzen elhunyt rokonaiért.7 Az egyházi vezetők végül 1894-ben megengedték neki, hogy helyettes által Joseph Smith családjához pecsételjék őt szolgaként, ami egyedi eset volt. Habár életében nem részesült templomi felruházásban vagy családi pecsételésekben, ezeket a szertartásokat 1979-ben elvégezték érte.8
1908. április 16-án hunyt el, 95 éves korában, mindvégig hithű utolsó napi szentként. A Deseret News így tudósított erről: „Kevés olyan ember van, aki ismeretesebb lett volna hitéről és hithűségéről mint Jane Manning James, akinek szerény származása ellenére sok száz barátja és ismerőse volt.”9