Látogatótanítói üzenet, 2010. június
Szövetségeink megújítása az úrvacsora által
Tanítsd a következő szentírásokat és idézeteket, vagy szükség szerint egy másik tantételt, mely áldást hoz a látogatott nőtestvérekre. Tégy bizonyságot a tanról. Kérd meg őket, mondják el, mit éreztek és tanultak.
Jézus Krisztus vezette be az úrvacsorát
„…vevé Jézus a kenyeret és… adá a tanítványoknak, és monda: »Vegyétek, egyétek« (Máté 26:26). »Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre« (Lukács 22:19). Hasonlóképpen vette a pohár bort is, mely a hagyományoknak megfelelően vizezett bor volt, hálát adott érte, és átnyújtotta a körülötte összegyűlteknek, és ezt mondta: »E pohár amaz új szövetség az én véremben«, »a mely… kiontatik bűnöknek bocsánatára«. »…ezt cselekedjétek az én emlékezetemre …«.
A Gecsemáné és a Golgota előestéjének e vacsoráló házban történt jelenete óta az ígéret gyermekei szövetség alatt állnak, hogy ezen az újabb, magasztosabb, szentebb és személyesebb módon emlékeznek meg Krisztus áldozatáról.”1
Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja.
Az úrvacsora által újítjuk meg keresztelési szövetségeinket
„Amikor megkeresztelkedünk, magunkra vesszük Jézus Krisztus szent nevét. Nevének magunkra vétele az egyik legjelentősebb élmény, melyben az életünk során részünk lehet. […]
Az úrvacsoragyűlésen minden héten – amikor megújítjuk keresztelési szövetségünket – megígérjük, hogy emlékezni fogunk Szabadítónk engesztelő áldozatára. Megígérjük, hogy azt tesszük, amit a Szabadító tett: engedelmeskedünk az Atyának, és mindig betartjuk a parancsolatait. Az áldás, melyet viszonzásként kapunk pedig az, hogy mindig velünk lesz az Ő Lelke.”2
Robert D. Hales elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja.
„Nemrég egy nyolcéves kislánnyal töltöttem egy napot, akinek akkor volt a keresztelője. A nap végén magabiztosan így szólt: »Már egy egész napja meg vagyok keresztelve, és még egyszer sem követtem el bűnt!« Tökéletes napja azonban nem tartott örökké, és biztos vagyok benne, hogy mostanra már megtanulta, mint ahogy mi mindannyian, hogy bármilyen keményen is próbálkozunk, nem mindig tudunk elkerülni minden rossz helyzetet és döntést. […]
Teljesen egyedül lehetetlen igazi változást elérni. A saját akaraterőnk és jó szándékunk nem elegendő. Amikor hibákat követünk el, vagy rosszul választunk, szükségünk van a Szabadító segítségére, hogy visszajuthassunk a helyes útra. Hétről hétre veszünk az úrvacsorából, hogy megmutassuk az Ő hatalmába vetett hitünket, amely által meg tud változtatni bennünket. Megvalljuk a bűneinket, és megígérjük, hogy elhagyjuk őket.”3
Julie B. Beck, a Segítőegylet általános elnöke.
© Intellectual Reserve, Inc., 2010. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/09. A fordítás jóváhagyva: 6/09 A Visiting Teaching Message, June 2010. fordítása. Hungarian. 09366 135
Segítség a látogatótanításhoz
Amikor megismerkedsz egy nőtestvérrel és a családjával, keresd a módját, hogyan segíthetnél megújítania az úrvacsora által a szövetségeit. Ha nem jár az úrvacsoragyűlésre, esetleg meghívhatod, hogy vegyen részt, illetve felajánlhatod ehhez a segítségedet (például az utazásban, a gyermekekkel való törődésben, vagy barátságosan mellé ülhetsz a gyűlésen).
Személyes felkészülés