Első elnökségi üzenet, 2011. február

Mily nagy lesz az örömötök!

Írta: Henry B. Eyring elnök

első tanácsos az Első Elnökségben

Kevés olyan édes és tartós öröm van az életben, mint az a tudat, hogy segítettünk valakinek elültetni a szívébe Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát. Eme öröm lehetősége az egyház minden tagjának megadatott. Amikor megkeresztelkedtünk, tettünk egy ígéretet, hogy „Isten tanújaként [fogunk] állni mindig és mindenben, és minden helyen, ahol csak vagy[unk], méghozzá egészen halál[unkig], hogy Isten megválthasson benn[ünket], és az első feltámadás részesei közé számláljanak, hogy örök élet[ünk] lehessen” (Móziás 18:9).

Minden egyháztag, bárhol is éljen, élete végéig kiveszi a részét abból a munkából, amelyet az egyház kapott feladatul, azaz, hogy eljuttassa Jézus Krisztus evangéliumát a világnak. Az Úr világosan megmondta: „Íme, kiküldtelek titeket, hogy tanúságot tegyetek és figyelmeztessétek az embereket, és minden embernek, akit figyelmeztettek, figyelmeztetnie kell a felebarátját” (T&Sz 88:81). A teljes idejű misszionáriusok rendelkeznek azzal a hatalommal, hogy tanítsák azokat, akik még nem tagjai az egyháznak. Az egyház tagjainak kell rendelkezniük azzal a hatalommal, hogy találják meg azokat, akiket az Úr felkészített a misszionáriusi tanításokra.

Hinnünk kell abban, hogy az Úr felkészített embereket körülöttünk arra, hogy tanítsák őket. Ő ismeri őket, és tudja, hogy mikor állnak készen. Így a Szentlélek erejével elvezethet minket hozzájuk, és szavakat ad majd nekünk, amelyekkel meghívhatjuk őket a tanításokra. Az ígéret, amelyet az Úr 1832-ben adott egy misszionáriusnak, ránk is vonatkozik, amikor eleget teszünk azon megbízásunknak, hogy megtaláljuk azokat, akik készek befogadni a misszionáriusok tanításait: „És én reá küldöm majd a Vigasztalót, [amely] megtanítja neki az igazságot és az utat, amerre mennie kell; és amennyiben hűséges, újra kévékkel koronázom majd meg” (T&Sz 79:2–3).

A hithű misszionáriusnak járó nagyszerű öröm ígéretét is megkaptuk, ha hithű egyháztagként szívvel-lélekkel végezzük a misszionáriusi munkát:

„És most, ha örömötök nagy lesz egy lélek miatt, akit énhozzám hoztatok Atyám királyságába, mily nagy lesz az örömötök, ha sok lelket hoztok énhozzám!

Íme, előttetek van evangéliumom, és kősziklám, és szabadításom.

Kérjétek az Atyát az én nevemben, hittel, híve abban, hogy kapni fogtok, és akkor veletek lesz a Szentlélek, amely minden dolgot kinyilvánít, amely célszerű az emberek gyermekeinek” (T&Sz 18:16–18).

A Szentlelken kívül, aki segít nekünk felismerni és meghívni azokat, akik készen állnak a tanításra, az Úr elhívott és kiképzett vezetőket is, hogy irányítsanak bennünket. 2002. február 28-ai keltezésű levelében az Első Elnökség megnövelte a püspökök és az egyházközségek misszionáriusi munkára vonatkozó felelősségét.¹ Az egyházközségi vagy gyülekezeti tanács segítségével a papsági végrehajtó bizottság kidolgozza az egység missziós tervét. A tervben arra vonatkozó javaslatok találhatók, hogy miként tudják az egyháztagok megtalálni azokat az embereket, akik készen állnak a misszionáriusi tanításra. Egy embert pedig elhívnak egyházközségi vagy gyülekezeti misszióvezetőnek. Ez a misszióvezető szoros kapcsolatban áll a teljes idejű misszionáriusokkal és az érdeklődőkkel.

Számos módja van annak, hogy jobban eleget tudj tenni azon személyes kötelezettségednek, hogy segíts olyan embereket találni, akiket taníthatnak a misszionáriusok. A legegyszerűbb mód lesz a legjobb mód.

Imádkozz, hogy a Szentlélek vezéreljen! Beszélj a helyi vezetőkkel és misszionáriusokkal, kérd ki a tanácsaikat, és ígérd meg nekik, hogy segítni fogsz! Buzdíts mindenkit, akivel együtt munkálkodtok ezen! Minden szavaddal és tetteddel arról tanúskodj, hogy Jézus a Krisztus, és Isten válaszol az imákra!

Bizonyságomat teszem, hogy a Szentlélek el fog vezetni téged azokhoz, akik keresik az igazságot, ha imában kéred, és mindent megteszel ezért az útmutatásért. Tapasztalatból tudom, hogy az örömöd tartós lesz, mindazokéval együtt, akik úgy döntöttek, hogy a szívükbe ültetik az evangéliumot, és kitartanak a hitben.

© Intellectual Reserve, Inc., 2011. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/10. A fordítás jóváhagyva: 6/10. A First Presidency Message, February 2011 fordítása. Hungarian. 09762 135

Tanítás ebből az üzenetből

A Tanítás, nincs nagyobb elhívás azt tanítja nekünk, hogy buzdítsuk azokat, akiket tanítunk, hogy tűzzenek ki célokat, hogy a már elsajátított tantételek szerint tudjanak élni (lásd 159). A családdal együtt megbeszélhetitek, hogy milyen áldásokkal jár az Eyring elnök által említett misszionáriusi munka, és ha úgy érzed, kérd fel a családot, hogy tűzzenek ki az evangélium megosztására vonatkozó célokat.
Azt is megbeszélhetitek a családdal, hogy milyen módokon lehet megosztani az evangéliumot, de közben ne feledkezzetek meg Eyring elnök tanácsáról, hogy „a legegyszerűbb mód lesz a legjobb mód”. Az ilyen agytornákhoz és megbeszélésekhez további ötleteket találsz a Tanítás, nincs nagyobb elhívás című kézikönyv 159. oldalán.