Fiataloknak
Elegendő pénz
17 éves koromban találkoztam a misszionáriusokkal. Akkoriban a bátyámmal éltem. Édesanyám az előző évben halt meg, így az életünk elég nehéz volt. Amikor a misszionáriusok tanítottak, felismertem, hogy az egyház volt az, amit mindig is kerestem. A barátaim rám gyakorolt hatása azonban meggátolt abban, hogy vasárnaponként eljárjak az egyházba.
Egy alkalommal elmentem egy hétköznap tartott egyházi tevékenységre. Hatalmas örömmel töltött el, amikor azt láttam, hogy a fiatalok nevetnek és játszanak. A misszionáriusok a fiatalokkal karöltve kihasználták ezt az alkalmat arra, hogy tanítsanak nekem egy evangéliumi leckét, melynek hatására annyira jó érzések töltöttek el, hogy el is határoztam magamat a keresztelkedésre.
De az egyházhoz való csatlakozásom után is értek kihívások. A városnak abban a részében én voltam egyedül egyháztag, és nagyon messze laktam a gyülekezeti háztól. Nem egyháztag barátaim már nem akartak szóba állni velem. Amikor egyedül éreztem magam, imádkoztam, és éreztem az Úr szeretetét.
Az édesanyám által ránk hagyott pénzből minden hónapban csupán egy keveset kaptam. Ilyen kevés pénzből nagyon nehéz volt biztosítanom a megélhetésemet. Én azonban elhatároztam, hogy engedelmes leszek. Fizettem a tizedet, és fizetnem kellett a tömegközlekedésért is, hogy el tudjak menni ifjúsági hitoktatásra és a vasárnapi gyűlésekre. Nem tudtam hogyan, de a hónap végén mindig mindenre jutott elég pénz.
Tudom, hogy a tizedfizetés által áldásokban részesültem. E parancsolat betartása segített nekem abban, hogy bizonyságom megerősödjön, missziót szolgálhassak, és felismerjem az áldásokat, hogy segíteni tudjak azoknak az új egyháztagoknak, akik kihívásokkal kerülnek szembe.