Látogatótanítói üzenet, 2012. szeptember
Különleges szükségletek és azokhoz igazodó szolgálat
Tanulmányozd ezt az anyagot, és amennyiben helyénvalónak érzed, beszéld meg az általad látogatott nőtestvérekkel! A kérdések használata segíthet a nőtestvérek megerősítésében, valamint abban, hogy a Segítőegylet a saját életednek is szerves részévé váljon.
Hit, család, segítségnyújtás
„…mások szükségletei… mindig segítő kezekért kiáltanak – mondta Thomas S. Monson elnök –, és mi mindannyian tehetünk valamit, ami segít másokon. […] Úgy vélem, a Szabadító azt mondja nekünk, hogy hacsak nem veszítjük el magunkat mások szolgálatában, saját életünknek sincs sok célja.”1
Látogatótanítókként őszintén megismerhetünk és megszerethetünk minden egyes nőtestvért, akit látogatunk. Az általunk látogatottak szolgálata természetes módon fog fakadni az irántuk táplált szeretetünkből (lásd János 13:34–35).
Miként szerezhetünk tudomást nőtestvéreink lelki és fizikai szükségleteiről, hogy szolgálatot tudjunk nyújtani, amikor szükségük van rá? Látogatótanítókként jogunkban áll sugalmazást kapni, amikor imádkozunk a látogatott nőtestvérekről.
Szintén fontos a nőtestvérekkel való rendszeres kapcsolattartás. A személyes látogatások, a telefonhívások, egy-egy bátorító üzenet, az e-mailek, a melléjük ülés, egy szívből jövő elismerés, az egyházban való segítségnyújtás, egy betegség vagy más szükséglet idején nyújtott segítség, illetve minden egyéb szolgálat segíteni fog abban, hogy őrködjünk egymás felett és megerősítsük egymást.2
A látogatótanítókat arra kérik, hogy tegyenek jelentést a nőtestvérek jólétéről vagy esetleges különleges szükségleteiről, valamint a nekik nyújtott szolgálatról. Az ilyen jelentések, illetve a nőtestvéreink szolgálata segít kimutatni tanítványi mivoltunkat.3
A szentírásokból
Történelmünkből
Egymás szolgálata mindig is a látogatótanítás középpontjában állt. A folyamatos szolgálat révén olyan kedvességet és barátságot nyújtunk, amely túlmutat a havi látogatásokon. Törődésünk az, ami igazán számít.
„Arra szeretném kérni a nőtestvéreinket, hogy ne amiatt aggodalmaskodjanak, hogy vajon elegendő lesz-e egy telefonhívás, egy negyedéves vagy havi látogatás – mondta Mary Ellen Smoot, a Segítőegylet 13. általános elnöke. – [I]nkább az érzékeny lelkek gondozására összpontosítsanak.”4
Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) azt tanította: „…elengedhetetlenül fontos az, hogy szolgáljuk egymást a királyságban.” Azt is felismerte azonban, hogy nem kell a szolgálat minden tettének hősiesnek lennie. Ezt mondta: „Szolgálatunk nagyon gyakran egyszerű bátorításból, vagy világi feladatokhoz nyújtott… segítségből áll, azonban milyen csodálatos következmények származhatnak… az apró, ám megfontolt tettekből!”5
© Intellectual Reserve, Inc., 2012. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/11. A fordítás jóváhagyva: 6/11. A Visiting Teaching Message, September 2012 fordítása. Hungarian. 10369 135
Mit tehetek?
-
Törekszem-e személyes sugalmazásra, hogy megtudjam, miként reagálhatnék minden egyes olyan nőtestvér lelki és fizikai szükségleteire, aki felett megbízatásom őrködni?
-
Miből tudhatják meg a nőtestvérek, akik felett őrködök, hogy törődöm velük és a családjukkal?