Első elnökségi üzenet, 2013. február
Egy szó a tétovázó misszionáriushoz
Jézus Krisztus tanítványainak mindig is kötelességük volt megosztani az evangéliumot a világgal (lásd Márk 16:15–16). Néha azonban nehéz szólásra nyitni a szánkat, hogy megosszuk az evangéliumot a körülöttünk levőkkel. Bár néhány egyháztag a természeténél fogva rendelkezik annak adományával, hogy másoknak beszélni tud az egyházról, mások egy kicsit bátortalanok vagy kellemetlenül, feszélyezettnek vagy éppen félénknek érzik magukat az evangélium megosztásakor.
Ezért hadd javasoljak négy dolgot, amit bárki megtehet az Úr azon utasításának követéséhez, hogy hirdesse az evangéliumot „minden teremtménynek” (T&Sz 58:64).
Légy világosság mások számára!
Van egy kedvenc idézetem, amit Assisi Szent Ferencnek tulajdonítanak: „Mindig prédikáld az evangéliumot, és ha szükséges, használj szavakat is.”1 Ebből a mondásból egyértelműen kiderül, hogy gyakran a leghatásosabb prédikációk nem szóban adatnak.
Az emberek észreveszik, amikor következetesen a normáink szerint élünk és becsületesek vagyunk. Amikor örömet és boldogságot sugárzunk, azt még jobban észreveszik.
Mindenki boldog akar lenni. Mikor mi, az egyház tagjai, az evangélium fényét sugározzuk, akkor az emberek láthatják a boldogságunkat és érezhetik, amint Isten túláradó szeretete kitölti az életünket. Tudni akarják, hogy miért. Meg akarják érteni, mi a titkunk.
Mindez elvezet ahhoz, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel, hogy „miért vagy ennyire boldog?” vagy „miért ennyire pozitív a hozzáállásod?” Természetesen a feltett kérdésekre adott válaszok tökéletes beszélgetéshez vezetnek majd Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáról.
Légy közlékeny!
Az evangélium témájának megemlítése – különösen a barátaink és szeretteink előtt – ijesztőnek és erőt próbálónak tűnhet. Pedig nem kell annak lennie. Egy baráti beszélgetésben, a lelki élmények vagy az egyházi tevékenységek és programok megemlítése könnyű és kellemes lehet, ha egy kicsit összeszedjük a bátorságunkat, és józan eszünkre támaszkodunk.
Harriet, a feleségem, nagyszerű példája ennek. Amikor Németországban laktunk, Harriet mindig megtalálta a módját, hogy a barátaival és ismerőseivel folytatott beszélgetésekbe hogyan csempésszen egyházzal kapcsolatos témákat. Például, ha valaki Harriet hétvégéje felől érdeklődött, akkor valami ilyesmit mondott: „Annyira lenyűgöző élményben volt részünk vasárnap az istentiszteleten! Egy 16 éves fiú mondott beszédet a 200 tagú gyülekezetünk előtt arról, hogy hogyan éljünk tiszta életet.” Vagy ezt: „Hallottam egy 90 éves hölgyről, aki több mint 500 takarót kötött és adományozott az egyházunk emberbaráti programjához, amelyeket nélkülöző embereknek juttatnak el a világ különböző pontjaira.”
Akik ezeket hallották, a legtöbb esetben többet szerettek volna tudni. Kérdéseket tettek fel, és ez lehetőséget teremtett arra, hogy természetesen, magabiztosan és tolakodás nélkül beszélgessenek az evangéliumról.
Az internet és a közösségi oldalak feltalálása óta ma már minderről könnyebb beszélgetni, mint előtte bármikor. Egyszerűen csak bátorságra van szükségünk, hogy megtegyük.
Légy méltóságteljes!
Sajnos könnyű ellenkezővé válni. Túl gyakran fordul elő, hogy vitatkozunk, lekicsinylünk és ítélkezünk. Mikor indulatosan, tapintatlanul vagy sértőn viselkedünk másokkal, akkor nem valószínű, hogy többet akarnak megtudni rólunk. Lehetetlen megmondani, hogy hányan hagyták el az egyházat vagy meg sem keresztelkedtek, mert valaki valami fájót vagy sértőt mondott nekik.
Annyi durvaság van ma a világban! Az interneten való névtelenség lehetősége miatt könnyebb mérgező és bántó dolgokat mondani a világhálón. Nem kellene-e gyengéd Krisztusunk reményteljes tanítványaiként magasabb és könyörületesebb normákkal rendelkeznünk? A szentírások ezt tanítják: „A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek” (Kolossébeliekhez 4:6).
Nekem tetszik az a gondolat, hogy szavaink legyenek világosak, mint a nap és telve jóindulattal. El tudjátok képzelni, hogy milyenek lennének a családjainak, az egyházközségeink, a nemzeteink és akár a világ, ha képesek lennénk alkalmazni ezt az egyszerű alapelvet?
Légy hittel teli!
Néha túlságosan is elbízzuk magunkat vagy éppen túl szigorúak vagyunk magunkkal szemben, amikor másokkal szeretnénk az evangéliumot elfogadtatni. Fontos emlékeznünk arra, hogy az Úr nem várja el tőlünk, hogy mi végezzük a térítést.
A megtérés nem a szavaink által következik be, hanem a Szent Lélek mennyei közreműködése által. Néha elég a bizonyságunk egy része vagy egy élményünk ahhoz, hogy meglágyítsunk egy szívet vagy kinyissunk egy ajtót, hogy mások is megtapasztalják a a felemelő igazságot a Lélek sugalmazása által.
Brigham Young elnök (1801–77) azt mondta, hogy ő tudta, hogy az evangélium igaz, amikor „lát[ott] egy embert ékesszólás vagy szónoki képesség nélkül, aki csak annyit tudott [mondani, hogy] »a Szentlélek ereje által tudom, hogy a Mormon könyve igaz és hogy Joseph Smith az Úr prófétája«”. Young elnök azt mondta, hogy amikor ezt az alázatos bizonyságot hallotta, „a Szentlélek, mely ebből az egyénből [áradt], megvilágosította az elmé[jét], hogy világosság, dicsőség és halhatatlanság [tárult elé]”2.
Testvéreim, legyen hitetek! Szavaitokat az Úr megerősíti és hatalmassá teszi. Az Úr nem azt kéri tőletek, hogy térítsetek, hanem inkább csak azt, hogy nyissátok ki a szátokat. A térítés feladata nem a tiétek. Ez a Szentlélek és annak a feladata, aki hallja őt.
Minden Egyháztag Misszionárius
Kedves Barátaim! Ma több lehetőségünk van kinyitni a szánkat és másokkal megosztani Jézus Krisztus evangéliumának örömhírét, mint eddig bármikor. Mindenkinek, –még a tétovázó misszionáriusnak is–, lehetősége van arra, hogy részt vegyen ebben a nagyszerű munkában. Mindannyian megtalálhatjuk a módját annak, hogy a saját tehetségeinkkel és érdeklődési körünkkel támogatni tudjuk ezt a nagyszerű munkát, amely fénnyel és igazsággal tölti be a világot. Ha így teszünk, akkor megtapasztaljuk az örömet, amely azokat illeti, akik hithűek és elég bátrak, hogy „Isten tanújaként áll[janak] mindig” (Móziás 18:9).
© Intellectual Reserve, Inc., 2013. Minden jog fenntartva. Printed in USA. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/12. A fordítás jóváhagyva: 6/12. A First Presidency Message, February 2013 fordítása. Hungarian. 10662 135
Tanítás ebből az üzenetből
A tanítás egyik hatásos módja az, hogy „ösztönözd a tanulóidat arra, hogy tűzzenek ki [célokat], melyek segítenek nekik a tanult tantétel szerint élni” (Tanítás, Nincs nagyobb elhívás [1999], 159). Felkérheted azokat, akiket tanítasz, hogy imádságos lélekkel tűzzenek ki egy célt, hogy egy vagy több emberrel is megosszák az evangéliumot ebben a hónapban. A szülők megbeszélhetik, hogyan tudnak a gyerekek is segíteni ebben. Segíthetsz a családtagjaidnak ötleteket gyűjteni és helyzetgyakorlatokat végezni, hogy egy átlagos beszélgetés során hogyan beszéljenek az evangéliumról, valamint végiggondolhatjátok, mely közelgő egyházi tevékenységekre hívhatnák meg egy barátjukat.