Fiataloknak
Vajon meg tudom majd osztani valakivel a Mormon könyvét?
A szerző az Egyesült Államokban, Washingtonban él.
Az első gimnáziumi évem során az ifjúsági hitoktatóm arra kérte az osztályt, hogy adjunk egy Mormon könyvét az egyik nem egyháztag barátunknak. Habár szörnyen félénk voltam, elfogadtam a felkérést.
Beletelt néhány napba, mire összeszedtem a bátorságomat, de végül ebédszünetben, egy rövid bizonyság kíséretében, odaadtam a könyvet a barátomnak, Britnynek, melyet köszönettel elfogadott.
Az iskolaév végén elköltözött, de kapcsolatban maradtunk. Mesélt az új iskolájáról és hogy szinte az összes barátja az egyház tagja volt, de soha nem beszélt velem lelki dolgokról.
Ez azonban megváltozott, mielőtt elindultam volna misszióba. Üzenetet kaptam Britnytől, melyben elmondta, hogy fontos híre van számomra: megkeresztelkedik, és szeretné megköszönni, hogy a barátja vagyok és hogy jó példát mutattam neki.
Isten fogott egy misszionáriusi tapasztalattal egyáltalán nem rendelkező 15 éves szégyenlős fiút, és segített neki megosztani az evangéliumot valakivel, akiről tudta, hogy el fogja fogadni. Tudom, hogy ha hallgatunk a Lélekre, mindannyian találunk olyan embereket magunk körül, akik már várják, hogy hallhassanak a visszaállított evangéliumról. Tudom, hogy ha csupán egy embernek is segítünk az Úrhoz jönni, „nagy lesz a [mi] öröm[ünk] ővele Atyá[nk] királyságában!” (T&Sz 18:15).