Első elnökségi üzenet, 2014. február
Szeretettel szolgáljuk az Urat!
Az Úr Jézus Krisztus ezt tanította: „Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt” (Lukács 9:24).
„Úgy vélem, a Szabadító azt mondja nekünk, hogy hacsak nem veszítjük el magunkat mások szolgálatában, saját életünknek sincs sok célja – mondta Thomas S. Monson elnök. – Azok, akik csak maguknak élnek, képletesen szólva emberileg elfonnyadnak és elveszítik életüket, míg azok, akik mások szolgálatában elveszítik önmagukat, növekednek és virágba borulnak, s így megmentik az életüket.”1
A következő, Monson elnök szolgálatából vett részletben a próféta arra emlékezeti az utolsó napi szenteket, hogy ők az Úr kezei, és hogy az örökkévalóság áldásai várnak azokra, akik hithűen szolgálnak másokat.
Szolgálat a templomban
„Csodás szolgálatot nyújtunk, amikor helyettesítő szertartásokat végzünk azokért, akik már átlépték a fátyolt. Sok esetben nem is ismerjük azokat, akikért a munkát végezzük. Nem várunk köszönetet, és nem tudjuk biztosan, hogy elfogadják-e azt, amit nekik felajánlunk. Ennek ellenére mégis szolgálunk, és e folyamat révén olyasvalamit érünk el, amit semmi más módon nem tudnánk véghezvinni. Szó szerint szabadítókká válunk Sion hegyén. Ahogy Szabadítónk életét adta az értünk hozott helyettesítő áldozat során, mi ugyanezt tesszük – noha csupán kismértékben –, amikor helyettesítő munkát végzünk a templomban azokért, akiknek nincsen lehetőségük tovább haladni, hacsak valaki közülünk itt a földön nem tesz értük valamit.”2
Mi vagyunk az Úr kezei
„Testvérek, körülvesznek bennünket olyanok, akiknek szükségük van a figyelmünkre, biztatásunkra, támogatásunkra, vigasztalásunkra és kedvességünkre – legyenek akár családtagok, barátok, ismerősök vagy idegenek. Mi testesítjük meg az Úr [kezeit] itt a földön, és ezért az a feladatunk, hogy szolgáljuk és felemeljük az Ő gyermekeit. Ő tőlünk függ. […]
A szolgálat, amelyre mindannyiunkat elhívtak, az Úr Jézus Krisztus szolgálata.”3
Szolgálni a Szabadító árnyékában
„Az Újvilágban a következőket jelentette ki a feltámadott Úr: »…tudjátok, hogy milyen dolgokat kell megtennetek az én egyházamban; mert azokat a cselekedeteket, melyeket engem tenni láttatok, nektek is azokat kell megtennetek; mert amit engem tenni láttatok, azt tegyétek meg ti is« [3 Nefi 27:21].
Megáldunk másokat, miközben a názáreti Jézus árnyékában szolgálunk, aki »széjjeljárt jót tévén« [Apostolok cselekedetei 10:38]. Isten áldjon meg mindannyiunkat, hogy örömöt leljünk Mennyei Atyánk szolgálatában, miközben az Ő gyermekeit szolgáljuk a földön.”4
Szükség van a szolgálatra
„Szükségünk van a lehetőségre, hogy szolgáljunk. Imádságos lélekkel lehetőségeket kereshetünk arra, hogy elérjük azokat az egyháztagokat, akik elmaradtak vagy ódzkodnak az elköteleződéstől. Könnyen lehet, hogy éppen a szolgálatra szólító hívás az, amire szükségük van, hogy visszatérjenek a teljes aktivitásba. Olykor azonban a vezetők, akik ebben segíthetnének, vonakodnak ezt megtenni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az emberek képesek megváltozni. Le tudják győzni a rossz szokásaikat. Meg tudják bánni a vétkeiket. Érdemesen tudják viselni a papságot. És képesek szorgalmasan szolgálni az Urat.”5
Mindent megteszünk, amit kellene?
„[A] világnak szüksége van a segítségünkre. Mindent megteszünk, amit kellene? Emlékszünk-e John Taylor elnök szavaira: »Ha nem magasztaljátok fel elhívásaitokat, Isten felelősségre fog vonni titeket azokért, akiket megmenthettetek volna, ha elvégeztétek volna a dolgotokat« [Az egyház elnökeinek tanításai: John Taylor (2002). 164.]. Lábakat kell erősíteni, kezeket kell megragadni, elméket kell bátorítani, szíveket kell sugalmazni, és lelkeket kell menteni! Az örökkévalóság áldásai várnak rátok. Tiétek a lehetőség, hogy ne csupán nézők, hanem résztvevők legyetek a …szolgálat színpadán.”6