Első elnökségi üzenet, 2014. március
A szolgálat és az örök élet
A Szabadító példát állított előttünk az önzetlen szolgálatban. Tökéletes életét a Mennyei Atya és Atyja minden gyermeke szolgálatának szentelte. Az Atya és a Fiú közös célja, hogy mindannyiunknak megadják a halhatatlanság ajándékát és az örök élet áldását (lásd Mózes 1:39).
Az örök élet elnyeréséhez meg kell változnunk Jézus Krisztus engesztelése által – újjá kell születnünk és meg kell tisztulnunk a bűntől. A nyolc év alatti gyermekek azonban bűn nélküliek, és megváltásban részesülnek az engesztelésen keresztül (lásd Móziás 3:16, 21; Moróni 8:10–12).
Mindannyiunk számára, akik elérik a felelősségre vonhatóság korát, csodálatos terv áll rendelkezésre, melynek követése által megtisztulhatunk a bűntől és felkészülhetünk az örök életre. E felkészülés a papsági hatalom általi keresztelkedéssel, valamint a Szentlélek befogadásával kezdődik. Ezután mindig emlékeznünk kell a Szabadítóra, és be kell tartanunk a Tőle kapott parancsolatokat.
A Mormon könyvében Benjámin király mesélt népének az örömről, mely abból fakad, hogy Jézus Krisztus engesztelése által bocsánatot nyerünk a bűnünkre. Ezután azt tanította nekik, hogy a bűneiktől való megtisztulás megtartásához meg kell tanítaniuk gyermekeiknek, hogy szolgálják egymást, és nagylelkűnek kell lenniük a körülöttük lévők fizikai és lelki szükségleteinek kielégítésében. (Lásd Móziás 4:11–16.)
Továbbá a következőket tanította nekik: „És íme, azért mondom el nektek ezeket a dolgokat, hogy bölcsességet tanulhassatok; hogy megtanulhassátok, hogy amikor embertársaitok szolgálatában vagytok, akkor is csak Istenetek szolgálatában vagytok” (Móziás 2:17).
Jézus mindenfelé tanította az evangéliumát és jó cselekedeteket vitt véghez (lásd Apostolok cselekedetei 10:38). Meggyógyította a betegeket. Feltámasztotta a halottakat. Hatalmával ezreket vendégelt meg, amikor éhesek voltak és nem volt élelmük (lásd Máté 14:14–21; János 6:2–13). Feltámadása után számos apostolának adott ételt, amikor kikötöttek a Galileai-tenger partján (lásd János 21:12–13). Az amerikai földrészen meggyógyította a betegeket és egyenként megáldotta a gyermekeket (lásd 3 Nefi 17:7–9, 21).
Jakab apostol arról tanított minket, hogy a mások szolgálatára irányuló vágyunk az iránti hálánkból fakad, amit az Úr értünk tett:
„De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. […]
Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól” (Jakab 1:25, 27).
A megtisztulás egyik ismertetőjegye azon megnövekedett vágyad, hogy szolgálj másokat a Szabadítóért. A házitanítás és a látogatótanítás többé már nem feladatot, hanem örömöt jelent. Azon kapod magad, hogy egyre gyakrabban jelentkezel önkéntes munkára a helyi iskolában, vagy segítesz gondoskodni a szegényekről a közösségedben. Még ha kevés anyagi segítséget tudsz is nyújtani azoknak, akik kevésbé szerencsések, azt kívánod, bárcsak többet tudnál adni (lásd Móziás 4:24). Buzgón vágysz arra, hogy szolgáld a gyermekeidet, és megmutasd nekik, hogyan szolgáljanak másokat.
Miközben megváltozik a természeted, azt kívánod, bárcsak több szolgálatot tudnál nyújtani észrevétlenül. Ismerem a Szabadító néhány tanítványát, akik hatalmas anyagi és szolgálatbeli ajándékokat adtak másoknak azzal az eltökéltséggel, hogy csak Isten és a gyermekeik tudjanak róla. Isten elismerte a szolgálatukat, és megáldotta őket ebben az életben, és meg fogja áldani őket az elkövetkezendő örök életben is (lásd Máté 6:1–4; 3 Nefi 13:1–4).
Miközben betartottad a mások szolgálatára szólító parancsolatot (lásd Máté 22:39), változást tapasztaltál a benned lévő büszkeség érzésében. A Szabadító így igazította helyre apostolait, amikor arról vitatkoztak, ki lesz a legnagyobb közöttük:
„Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.
Hanem a ki nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok” (Máté 23:10–11).
A Szabadító megtanítja nekünk, hogyan szolgáljunk másokat. Ő tökéletesen szolgált, ezért nekünk is úgy kell megtanulni szolgálni, ahogyan Ő tette – sorról sorra (lásd T&Sz 93:12–13). Az általunk nyújtott szolgálaton keresztül egyre inkább olyanná válunk, mint Ő. Szívünk teljes erejével azért imádkozunk majd, hogy úgy szeressük az ellenségeinket, ahogyan Ő szereti őket (lásd Máté 5:43–44; Moróni 7:48). Végül pedig érdemessé válunk az örök életre Ővele és Mennyei Atyánkkal.
Megígérem, hogy a Szabadító tanításait és példáját követve egyre tökéletesebbé válhatunk a szolgálatunkban.
© Intellectual Reserve, Inc., 2014. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/13. A fordítás jóváhagyva: 6/13. A First Presidency Message, March 2014 fordítása. Hungarian. 10863 135
Tanítás ebből az üzenetből
M. Russell Ballard elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja arra buzdított minket, hogy imádkozzunk szolgálati lehetőségekért: „Minden új nap reggelén az imátokban kérjétek meg Mennyei Atyánkat, hogy segítsen nektek felismerni egy olyan lehetőséget, amikor szolgálhatjátok az Ő drága gyermekeinek valamelyikét. Azután pedig napközben… keressetek valakit, akinek segíthettek” (Buzgón munkálkodjunk! Liahóna, 2012. nov. 31.). Felkérheted az általad tanítottakat, hogy tűzzék ki célul, hogy minden reggel szolgálati lehetőségekért imádkoznak, majd pedig a nap során keressék ezeket a lehetőségeket.