2014
John S. Tanner
május 2013


John S. Tanner

első tanácsos a Vasárnapi Iskola Általános Elnökségében

John S. Tanner

John Sears Tanner már gyerekkorától fogva mindig örömet talált a tanulásban.

Ez a lázas izgalom kihatott a tanulmányaira, a munkájára, és mindazokra az alkalmakra, amikor az evangéliumot taníthatta: először a Brazíliai Déli Misszió misszionáriusaként, majd pedig püspökként, cövekelnökként, főtanácstagként, evangéliumi tan tanítóként, a Brazíliai São Paulo Déli Misszió elnökeként (idén nyárig), most pedig első tanácsosként a Vasárnapi Iskola Általános Elnökségében.

„Amikor [a tanítás] helyesen zajlik, akkor ott van a Szentlélek, és érezzük a tanulásból fakadó lázas izgalmat: úgy érezzük, mintha szent talajon állnánk” – állítja Tanner elnök.

Tanner elnök 1950. július 27-én született Salt Lake Cityben, ifj. William Coats Tanner és Athelia Sears Tanner 13 gyermeke közül ötödikként. Gyermekkorát a kaliforniai Pasadenában töltötte. Szülei termékeny szellemi környezetet teremtettek otthon, melynek része volt egy erős evangéliumi mag is. „Nem emlékszem, hogy bármi olyat tanultam volna az egyházban, amit korábban otthon már ne tanultam volna meg” – idézi fel Tanner elnök. Idővel megerősödött benne a szépirodalom szeretete, ami oda vezetett, hogy angol szakos diplomát szerzett a Brigham Young Egyetemen, később pedig ezen a területen doktorált a Kaliforniai Berkeley Egyetemen.

Még a BYU-n ismerte meg Susan Windert. Szoros barátság szövődött közöttük, amely később romantikus kapcsolattá alakult. 1974-ben kötöttek házasságot a Salt Lake templomban. Öt gyermeket neveltek fel.

Tanner elnök a Floridai Állami Egyetem tanársegédjeként kezdte szakmai pályafutását. 1982-ben csatlakozott a BYU oktatói gárdájához, ahol azóta is dolgozik – tanársegédként, docensként, professzorként, tanszékvezetőként, majd pedig az egyetem tanulmányi alelnökeként.

Elmondása szerint az evangélium tanításában egy olyan dolog a legfontosabb, amelyet még a pályája elején tanult meg: a tanításnak nem félelemmel vagy becsvággyal kell párosulnia, hanem szeretettel, vagyis jószívűséggel, amely Krisztus tiszta szeretete.