Első elnökségi üzenet, 2014. augusztus
Isten aratása
Egy Christa nevű asszony egy kis vetőmagos cégnek dolgozott. Szerette a munkáját. Hatalmas csoda forrása volt az, hogy minden egyes apró mag, melyet eladott, képes volt arra, hogy átalakuljon valami teljesen csodálatossá – répává, káposztává, vagy éppen egy hatalmas tölgyfává.
Christa szeretett a számítógépénél ülni, felvenni a rendeléseket és megválaszolni a kérdéseket. Egy nap azonban egy olyan panaszt hallott, melytől teljesen elképedt.
„Ezek a magvak nem jók – mondta a vevő. – Két hónappal ezelőtt vettem őket és még semmi nem történt.”
„Jó talajba ültette őket, kaptak elég vizet és napfényt?” – kérdezte Christa.
„Nem, de én megtettem a részemet – válaszolta a vevő. – Megvettem a magokat. Mindezek után garantált a növekedés.”
„De elültette őket?”
„Hová gondol?! Az azt jelentené, hogy össze kellene piszkolnom a kezemet.”
Christa elgondolkodott ezen és úgy döntött, hogy írni fog egy ültetési útmutatót. Eldöntötte, hogy mi lesz az első utasítás: „Ahhoz, hogy kicsírázzanak a magvak, követnie kell az ültetési útmutatót. Nem teheti fel a polcra őket arra várva, hogy növekedésnek induljanak.”
Nem sokkal ezután egy újabb panasz ejtette zavarba.
„A magok nem hoznak gyümölcsöt” – panaszkodott egy vásárló.
„Jó talajba ültette őket? – kérdezte Christa. – Megfelelő mennyiségű vizet és napfényt kaptak?”
„Ó, igen – hangsúlyozta a vevő. – Ezeket mind megtettem, pontosan úgy, ahogy az le van írva a csomagoláson, de semmi hasznukat nem vettem.”
„Egyáltalán nem történt semmi? Elkezdtek csírázni?”
„Nem történt semmi – felelte a vásárló. – Az útmutatás szerint ültettem el őket. Azt reméltem, hogy lesz paradicsom vacsorára. Most nagyon csalódott vagyok.”
„Várjunk csak – mondta Christa. – Azt mondja, hogy ma ültette el a magokat?”
„Ne legyen nevetséges – érkezett a válasz. – Egy héttel ezelőtt ültettem el őket. Nem számítottam rá, hogy már az első napon paradicsomot fogok látni; türelmes voltam. El kell mondjam, nagyon sokat öntöztem és várakoztam ezalatt az idő alatt.”
Christa tudta, hogy ki kell egészítenie az útmutatót: „Ezek a magvak összhangban állnak a biológia törvényével. Ha elülteti a magokat reggel és arra vár, hogy paradicsomot egyen a hét folyamán, akkor csalódni fog. Türelmesnek kell lennie, és várnia kell, hogy a természet műve kibontakozzon Ön előtt.”
Minden rendben volt a következő hívásig.
„Nagyot csalódtam az önök magjaiban – kezdte a vásárló. – Pontosan úgy ültettem el őket, ahogyan az a csomagoláson fel van tüntetve. Megöntöztem őket, meggyőződtem arról, hogy kapnak elég napfényt.”
„Úgy tűnik, hogy mindent jól csinált” – mondta Christa.
„Ez mind rendben is van – felelte a vásárló. – De én nem azt akartam, hogy cukkinik nőjenek!”
„A nyilvántartásban azt látom, hogy Ön cukkini magokat rendelt” – mondta az asszony.
„De én nem cukkinit akarok, hanem tököt!”
„Nem értem.”
„Elültettem a magokat a tökágyásba – ugyanabba a talajba, ahova tavaly is ültettem a tököket. Megdicsértem a növényeket mindennap, elmondtam nekik, hogy milyen csodálatos tökökké fognak válni. De a nagy, kerek, narancssárga tökök helyett hosszú, zöld cukkinik nőttek. Méghozzá rengeteg!”
Christa tudta, hogy az útmutatás nem lesz elég és meg kell fogalmaznia egy alapelvet: „A magok, melyeket elültet, és az ültetés ideje határozzák meg a betakarítást.”
Az aratás törvénye
Pál apostol ezt tanította Isten aratásáról:
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk” (Galátziabeliek 6:7–9).
A mai időkben az Úr további bölcsességet és bepillantást adott e megváltoztathatatlan törvénybe:
„Van egy törvény, amely már a világ megalapítása előtt visszavonhatatlanul el lett rendelve a mennyben, amelyen minden áldás alapszik –
És amikor bármilyen áldásban részesülünk Istentől, az ama törvény iránti engedelmesség által történik, amelyen az áldás alapszik” (T&Sz 130:20–21).
Amit vetünk, azt aratjuk.
Isten aratása felfoghatatlanul dicsőséges. Azok számára, akik megbecsülik Őt, az Ő bőséges áldásai a következőkkel járnak: „jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek” (Lukács 6:38).
Ahogy a földi magvak is sok törődést és türelmet igényelnek, úgy a menny számos áldása is. Nem tehetjük vallásunkat a polcra, miközben elvárjuk a lelki áldások betakarítását. Ha azonban elültetjük és gondozzuk az evangéliumi normákat a családunk mindennapi életében, akkor gyermekeink felnővén nagy valószínűséggel fognak értékes lelki gyümölcsöt teremni maguknak és a jövő nemzedékeinek.
A válaszok, melyeket Istentől kapunk az imáinkra, nem érkeznek mindig azonnal – olykor úgy tűnik, mintha nem is érkeznének –, de Isten tudja, hogy mi a legjobb a gyermekeinek. Minden bizonnyal egy napon majd tisztábban fogunk látni; és azon a napon fel fogjuk ismerni a mennyek jóságát és bőkezűségét.
Addig is a célunk és hatalmas örömünk az, hogy Mesterünk és Szabadítónk nyomdokaiban járjunk, valamint jó és nemes életet éljünk, hogy Isten felbecsülhetetlen áldásainak megígért és becses termése a miénk lehessen.
Amit vetünk, azt aratjuk.
Ez a menny törvénye.
Ez Isten aratásának törvénye.
© Intellectual Reserve, Inc., 2014. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/14. A fordítás jóváhagyva: 6/14. A First Presidency Message, August 2014 fordítása. Hungarian. 10868 135