Első elnökségi üzenet, 2015. február
Bizonyság és megtérés
Különbség van aközött, hogy bizonyságot szerzünk az igazságról, és aközött, hogy igazán megtérünk. Például a nagyszerű Péter apostol tanúságát tette a Szabadítóról, miszerint tudja, hogy Jézus Isten Fia.
„Monda nékik [Jézus]: Ti pedig kinek mondotok engem?
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám” (Máté 16:15–17).
Később mégis – a Péternek adott utasításában – az Úr felszólította őt és minket is, hogy térjünk meg igazán és e megtérés egész életünkön át tartson ki. Jézus így fogalmazott: „…te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed” (Lukács 22:32).
Jézus megtanította Péternek, hogy a bizonyság megszerzésén túl hatalmas változásnak kell még bekövetkeznie ahhoz, hogy valaki Jézus Krisztus valóban megtért tanítványaként tudjon gondolkodni, érezni és cselekedni. Ez az a hatalmas változás, melyre mindannyian törekszünk. Miután megtörtént bennünk, fontos, hogy e változás egész halandó próbatételünk során folytatódjon (lásd Alma 5:13–14).
Saját tapasztalatból és mások megfigyeléséből tudjuk, hogy a lelki erő néhány nagyszerű pillanatának átélése nem lesz elég. Péter még azután is letagadta, hogy ismeri a Szabadítót, hogy tanúságot szerzett a Lélek által, hogy Jézus a Krisztus. A Mormon könyve három tanúja félreérthetetlen bizonyságot szerzett arról, hogy a Mormon könyve Isten szava, mégsem voltak képesek támogatni Joseph Smitht az Úr egyházának prófétájaként.
Arra a szívbéli változásra van szükségünk, melyről Alma könyvében olvashatunk: „…és mindannyian ugyanazt a dolgot jelentették ki a népnek – hogy megváltozott a szívük; hogy már nem vágynak rá, hogy gonosz dolgot tegyenek” (Alma 19:33; lásd még Móziás 5:2).
Az Úr azt tanította nekünk, hogy amikor igazán megtérünk az evangéliumához, szívünk elfordul az önző aggodalmaktól, és a szolgálat felé fordul, hogy felemeljen másokat az örök élet felé vezető úton. E megtérés elnyeréséhez hittel imádkozhatunk és munkálkodhatunk, hogy a Jézus Krisztus engesztelése által lehetővé tett új teremtményekké váljunk.
Kezdhetjük például azzal, hogy az önzőség megbánásához szükséges hitért imádkozunk, valamint azért az ajándékért, hogy jobban tudjunk törődni másokkal, mint magunkkal. Imádkozhatunk erőért, hogy le tudjuk vetkőzni a kevélységet és az irigységet.
Az ima lesz a kulcs ahhoz is, hogy elnyerjük az Isten szava és a Krisztus iránti szeretet ajándékát (lásd Moróni 7:47–48). A kettő együtt érkezik. Miközben olvasunk, elmélkedünk és imádkozunk Isten szaváról, megszeretjük azt. Az Úr a szívünkbe ülteti. Amint megérezzük e szeretetet, elkezdjük egyre jobban szeretni az Urat. Ezzel együtt érkezik a mások iránti szeretet, melyre szükségünk van, hogy megerősítsük azokat, akiket Isten az utunkba helyez.
Például imádkozhatunk azért, hogy felismerjük, kiket szeretne az Úr, hogy a misszionáriusok tanítsanak. A teljes idejű misszionáriusok hittel imádkozhatnak azért, hogy a Lélek által megtudják, mit tanítsanak és miről tegyenek bizonyságot. Hittel imádkozhatnak azért, hogy érezzék az Úr szeretetét azok iránt, akikkel találkoznak. A misszionáriusok nem fognak mindenkit eljuttatni a keresztelővízig és odáig, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, de a Szentlélek a társuk lehet. Így a szolgálatuk által és a Szentlélek segítségével a misszionáriusoknak, idővel, megváltozik a szívük.
E változás pedig újra és újra megismétlődik, amint ők és mi egész életünkön át önzetlenül folytatjuk, hogy hit által cselekedve megerősítünk másokat Jézus Krisztus evangéliumában. A megtérés nem egyszeri esemény lesz, vagy olyasmi, ami csupán az élet egy bizonyos szakaszáig tart. A megtérés egy folyamat. Az élet egyre ragyogóbbá válhat ama tökéletes napig, amikor meglátjuk a Szabadítót és rájövünk, hogy olyanná váltunk, mint Ő. Az Úr így jellemezte az odáig vezető utat: „Ami Istentől való, az világosság; és aki világosságot fogad be, és megmarad Istenben, még több világosságot kap; és ez a világosság mind fényesebbé és fényesebbé válik, a tökéletes napig” (TSz 50:24).
Megígérem nektek, hogy ez mindannyiunk számára lehetséges.
© Intellectual Reserve, Inc., 2015. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/14 A fordítás jóváhagyva: 6/14. A First Presidency Message, February 2015 fordítása. Hungarian. 12582 135
Tanítás ebből az üzenetből
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából „a savanyú uborka példázatát” használta annak megtanítására, hogy a megtérés egy folyamat, nem pedig egy egyszeri esemény: „Sort sorra, előírást előírásra, fokozatosan és szinte észrevehetetlenül, a motivációink, a gondolataink és a tetteink összehangolódnak Isten akaratával” (Újjá kell születnetek. Liahóna, 2007. máj. 21.). Fontold meg, hogy átismétlitek a savanyú uborka példázatát azokkal, akiket tanítasz. Mit tehetünk mindannyian azért, hogy állhatatosan haladjunk előre a fokozatos megtérés folyamatában, melyről Eyring elnök és Bednar elder is beszélt?