Első elnökségi üzenet, 2015. december
Szakíts időt a Szabadítóra
Elérkezett egy újabb karácsony, és vele egy új év hajnala is. Mintha csak tegnap ünnepeltük volna a Szabadító születését és tettünk volna fogadalmakat.
Vajon az idei fogadalmaink között ott van-e, hogy időt szakítunk életünkben és helyet csinálunk szívünkben a Szabadítónak? Akármennyire is voltunk eddig sikeresek ennek a fogadalomnak a megtartásában, biztos vagyok benne, hogy mindannyian szeretnénk még sikeresebbek lenni. Ez a karácsonyi időszak tökéletes arra, hogy megvizsgáljuk és megújítsuk törekvéseinket.
Zsúfolt életünkben, melyben annyi minden más verseng a figyelmünkért, elengedhetetlen, hogy tudatosan és elkötelezetten törekedjünk arra, hogy behozzuk az életünkbe és az otthonunkba Krisztust. Az is létfontosságú, hogy mi, mint a napkeleti bölcsek, tartsuk tekintetünket az Ő csillagán, és „tisztességet tegyünk néki”.1
Nemzedékről nemzedékre, az idő múlásával Jézus üzenete változatlan maradt. Galilea partvidékén így szólt Péterhez és Andráshoz: „Kövessetek engem”.2 Filepet így hívta: „Kövess engem!”3 A vámszedő helyen ülő lévitának ezt az utasítást adta: „Kövess engem!”4 És ha odafigyelünk, akkor ti is és én is meg fogjuk hallani ugyanazt a hívást: „kövessetek engem”.5
Miközben az Ő nyomdokain járunk és példáját követjük, lesznek lehetőségeink megáldani mások életét. Jézus arra szólít fel minket, hogy önmagunkat adjuk: „Íme, az Úr a szívet és készséges elmét [követeli] meg”.6
Van valaki, akit szolgálnod kellene idén karácsonykor? Vár valaki arra, hogy meglátogasd?
Egy pár évvel ezelőtt egy idős özvegyasszonyt látogattam meg karácsony környékén. Amíg ott voltam, megszólalt a kapucsengő. Az ajtóban egy nagyon elfoglalt és híres orvos állt. Nem hívták ki, csak késztetést érzett rá, hogy meglátogasson egy magányos pácienst.
Ebben az időszakban azoknak a szíve, akik valamilyen módon korlátozva vannak, vágyakozik a karácsonyi látogatásra. Amikor egy gondozóotthont látogattam meg karácsonykor, öt idős hölggyel ültem le beszélgetni, akik közül egy 101 éves volt. Vak volt, de a hangomat felismerte.
„Püspök úr, egy kicsit késtél az idén! – mondta. – Azt hittem, már sosem jössz el.”
Nagyon jól éreztük magunkat együtt. Az egyik páciens viszont vágyakozva nézett ki az ablakon és azt ismételgette: „Tudom, hogy a fiam eljön ma meglátogatni.” Elgondolkoztam, hogy vajon tényleg el fog-e jönni, mivel több olyan karácsony is volt már, amikor még csak nem is telefonált.
Idén van még idő rá, hogy segítő kezet nyújtsunk, valamint szerető szívvel és készséges lélekkel forduljunk mások felé – más szóval, hogy kövessük Szabadítónk példáját és úgy szolgáljunk, ahogy Ő azt elvárja tőlünk. Amikor Őt szolgáljuk, akkor – a régi fogadóssal ellentétben – nem fogjuk elszalasztani az alkalmat7 arra, hogy időt szakítsunk Őrá az életünkben és helyet készítsünk számára a szívünkben.
Vajon fel tudjuk-e fogni a csodálatos ígéretet, melyet a mezőn tanyázó pásztorok kaptak az angyal üzenetén keresztül: „…hirdetek néktek nagy örömet… Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus”?8
Amikor megajándékozzuk egymást karácsonykor, emlékezzünk, értékeljük és fogadjuk be minden ajándék közül a legnagyobbat: a mi Szabadítónk és Megváltónk ajándékát; azt, hogy elnyerhetjük az örök életet.
„Mert mit használ az embernek az, ha reá ruháztatik egy ajándék, és ő nem fogadja el az ajándékot? Íme, nem örvend annak, ami megadatik neki, és annak sem örvend, aki az ajándékot adja.”9
Kövessük Őt, szolgáljuk Őt és tiszteljük Őt, és fogadjuk el életünkben az Ő ajándékait, hogy Lehi atyánk szavaival élve, „szeretetének karjai örökre [átölelhessenek]”10.
© Intellectual Reserve, Inc., 2015. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/15. A fordítás jóváhagyva: 6/15. A First Presidency Message, December 2015 fordítása. Hungarian. 12592 135
Tanítás ebből az üzenetből
Monson elnök arra szólít fel minket, hogy „tudatosan és elkötelezetten törekedjünk arra, hogy behozzuk az életünkbe és az otthonunkba Krisztust”. Érdemes lehet megbeszélnetek azokkal, akiket tanítotok, hogyan törekedhetnek erre tudatosan egyénileg és családként is. Megkérheted őket, hogy gondoljanak egy személyre vagy egy családra akiket meglátogathatnának vagy szolgálhatnának ezen a karácsonyon. „Idén van még idő rá, hogy segítő kezet nyújtsunk, valamint szerető szívvel és készséges lélekkel forduljunk mások felé.”