Első elnökségi üzenet, 2016. június

Atyánk és mentorunk

Írta: Dieter F. Uchtdorf elnök

második tanácsos az Első Elnökségben

Volt már olyan, hogy kinyitottál egy doboznyi alkatrészt, elővetted a szerelési útmutatót, és azt gondoltad, hogy „ennek semmi értelme sincs”?

Néha, miután kiveszünk egy alkatrészt, a legjobb szándékunk és a magabiztosságunk ellenére ezt kérdezzük: „Ez meg minek?” Vagy hogy: „Ez hová illik?”

Frusztrációnkat csak növeli, mikor rápillantva a dobozra észrevesszük, hogy ez áll rajta: „Szerelést igényel. 8 éves kortól.” Ez aztán pláne nem tesz jót önbizalmunknak vagy önbecsülésünknek, hiszen még mindig nem tudjuk, mit kezdjünk vele.

Néha az evangéliummal is hasonlót tapasztalunk. Mikor ránézünk egy-egy részletére, talán a fejünket vakargatjuk, azon tűnődve, hogy az meg mire való. Vagy miközben egy másik részt vizsgálunk, arra juthatunk, hogy habár nagyon igyekeztünk teljesen megérteni, egyszerűen nem jövünk rá, miért tették bele ezt a részt.

Mennyei Atyánk a mentorunk

Szerencsére Mennyei Atyánktól nagyszerű útmutatást kaptunk arra, hogyan építsük fel az életünket, és rakjuk össze magunkat úgy, hogy a lehető legjobbak legyünk. Ezek az útmutatók a korunktól vagy a körülményeinktől függetlenül működnek. Megadta nekünk az evangéliumot és Jézus Krisztus egyházát. Megkaptuk tőle a megváltás tervét, a szabadítás tervét, vagyis a boldogság tervét. Nem hagyott bennünket magunkra az élet bizonytalanságai és kihívásai közepette, mondván, hogy „tessék. Sok szerencsét! Találd ki egyedül.”

Nem kell több, csak legyünk türelmesek és tekintsünk előre alázatos szívvel és nyitott elmével, és akkor meglátjuk, hogy Isten sokféle eszközt adott nekünk ahhoz, hogy jobban megértsük azokat a részletes utasításokat, melyeket az életünk boldogságához adott:

Megkaptuk Tőle a Szentlélek felbecsülhetetlen ajándékát, mely magában hordozza a lehetőséget, hogy a mi személyes, mennyei tanítónk legyen, miközben tanulmányozzuk Isten szavát és megkíséreljük gondolatainkat és tetteinket összhangba hozni az Ő szavával.
Lehetővé tette, hogy éjjel-nappal elérjük Őt a hit imája és az igaz szándékkal való esdeklés által.
Modernkori apostolokat és prófétákat adott nekünk, akik kinyilatkoztatják napjainkban Isten szavát, és akiknek felhatalmazásuk van a földön és a mennyben is dolgokat összekötni, vagyis összepecsételni.
Visszaállította az egyházát – egy hívőkből álló szervezetet, akik együtt dolgoznak azon, hogy segítsenek egymásnak, miközben félelemmel, rettegéssel és mérhetetlen örömmel dolgoznak a szabadulásukért.¹
Adott nekünk szentírásokat, amelyek a nekünk szánt igéjét tartalmazzák írott formában.
A modern technikai eszközök megszámlálhatatlan sokaságát kaptuk Tőle, hogy segítsen a tanítványság útján járnunk. E csodás eszközök közül sokat megtalálunk az LDS.org honlapon.

És hogy miért kaptunk Mennyei Atyánktól ilyen sok segítséget? Mert szeret bennünket. És mert azt mondta magáról: „…ez munkám és dicsőségem – hogy véghezvigyem az ember halhatatlanságát és örök életét”.²

Más szavakkal: Mennyei Atyánk az Istenünk, és Isten a mentorunk.

Mennyei Atyánk mindenki másnál jobban tudja, mire van szüksége a gyermekeinek. Ez az Ő munkája és dicsősége, hogy segítsen nekünk minden fordulónál, és csodálatos fizikai és lelki forrásokat biztosítson, hogy segítsen bennünket a hozzá visszavezető ösvényen.

Minden apa mentor

Júniusban a világ egyes részein az apákat megünnepli a családjuk és a társadalom. Mindig jó tisztelni és becsülni a szüleinket. Az apák sok jót tesznek a családjukért, és sok csodálatra méltó tulajdonságuk van. Az apák két legfontosabb szerepe a gyermekeik életében az, hogy jó példák és mentorok legyenek számukra. Az apák többet tesznek annál, mint hogy csupán megmondják a gyermekeiknek, mi helyes és mi helytelen; nem érik be annyival, hogy a gyermekeik elé tolnak egy kézikönyvet, és elvárják tőlük, hogy találják ki saját maguktól, mihez kezdjenek az életükkel.

Az apák mentorálják drága gyermekeiket, és jó példával mutatják meg, hogyan kell becsületes életet élni. Az apák nem hagyják magukra a gyermekeiket, hanem a segítségükre sietnek, és talpra segítik őket, amikor megbotlanak. És néha, mikor a bölcsesség úgy kívánja, az apák hagyják, hogy a gyermekeik küszködjenek, mert megértették, hogy talán így tudnak a legjobban tanulni.

Mindannyian mentorok vagyunk

Míg a földi apák a saját gyermekeikért teszik mindezt, a mentorálás szellemisége olyan dolog, melyet Isten minden gyermekének fel kell ajánlanunk, tekintet nélkül a korukra vagy arra, hogy hol vagy milyen körülmények között élnek. Ne feledjük, hogy Isten gyermekei a mi testvéreink; mindannyian egyazon örökkévaló család tagjai vagyunk.

Ebben az értelemben legyünk tehát mind mentorok. Lelkesen nyújtsuk ki a kezünket és segítsünk egymásnak a lehető legjobbá válnunk. Mivel Isten leszármazottai vagyunk, ott rejlik bennünk a lehetőség, hogy olyanná váljunk, mint Ő. Isten és az embertársaink szeretete, Isten parancsolatainak betartása és Krisztus példájának követése jelentik azt a szoros, keskeny és örömteli ösvényt, mely visszavezet mennyei szüleink jelenlétébe.

Ha a világegyetem Istene eléggé törődik velünk ahhoz, hogy a mentorunk legyen, akkor talán mi is kinyújthatjuk kezünket embertársaink felé, függetlenül a bőrszínüktől, a faji hovatartozásuktól, a társadalmi-gazdasági körülményeiktől, nyelvüktől vagy vallásuktól. Legyünk inspirált mentorok, és áldjuk meg mások életét – ne csak a saját gyermekeinkét, hanem Isten minden gyermekéét is világszerte.

© Intellectual Reserve, Inc., 2016. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/15. A fordítás jóváhagyva: 6/15. A First Presidency Message, June 2016 fordítása. Hungarian. 12866 135

Tanítás ebből az üzenetből

Kezdésképpen megkérheted azokat, akiket tanítasz, hogy gondoljanak egy olyan pillanatra, amikor Isten a mentoruk volt. Megkérheted, hogy gondolják át, milyen hasonlóságot fedeznek fel az előbbi élményük és azon élményük között, mikor úgy érezték, hogy a földi apjuk mentorálja őket. Kérd meg őket, hogy írják le, miben volt hasonló a két mentorálás! Felkérheted őket, hogy próbáljanak meg ők is a leírtak szerint cselekedni, miközben azon igyekeznek, hogy jobb példák legyenek mások számára.