Első elnökségi üzenet, 2016. szeptember
Mi következik a szeretet után?
Írta: Dieter F. Uchtdorf elnök
második tanácsos az Első Elnökségben
Szeretett prófétánk, Thomas S. Monson elnök azt tanította, hogy „a szeretet… az evangélium lényege”.1
A szeretet annyira fontos, hogy Jézus „az első és nagy parancsolat[nak]” nevezte, és azt mondta, hogy a törvény minden része és a próféták szavai is ettől függnek.2
A szeretet a mozgatórugója mindannak, amit az egyházban teszünk. Jézus Krisztus tanítványaiként minden tevékenységünknek, minden gyűlésünknek, minden cselekedetünknek ezt a tulajdonságot kell tükröznie – mert jószívűség, vagyis „Krisztus tiszta szeretete” nélkül semmik vagyunk.3
Ha ezt megértjük elménkkel és szívünkkel, és kijelentjük, hogy szeretjük Istent és felebarátainkat – akkor mi következik ezután?
Elegendő-e könyörületet és szeretetet éreznünk mások iránt? Azzal, hogy kijelentjük, szeretjük Istent és a szomszédainkat, eleget teszünk-e Isten iránti kötelességünknek?
A két fiú példázata
A jeruzsálembéli templomban a főpapok és a zsidó nép vénei elmentek Jézushoz, hogy kérdéseikkel tőrbe csalják. A Szabadító azonban megragadva az alkalmat, egy történetet mesélt nekik:
„Vala egy embernek két fia” – kezdte. Az apa odament az elsőhöz, és megkérte, hogy menjen és dolgozzon a szőlőskertjében. De a fiú ellenkezett. Később a fiú „meggondolván magát, elméne”.
Ezután az apa a második fiához is odament, és megkérte őt is, hogy dolgozzon a szőlőskertjében. A második fiú megígérte neki, hogy megteszi, de végül nem tette.
Azután a Szabadító a papokhoz és a vénekhez fordult, és megkérdezte: „E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát?”
Be kellett látniuk, hogy az első fiú volt az – az, amelyik először azt mondta, nem megy el, de később meggondolta magát, és elment dolgozni a szőlőskertbe.4
A Szabadító egy fontos tantételre világított rá e történet segítségével – azok szeretik igazán Istent, akik engedelmeskednek a parancsolatoknak.
Talán ezért kérte Jézus, hogy a nép hallgassa és kövesse a farizeusok és írástudók szavait, de ne kövessék példájukat.5 Ezek a vallási tanítók nem váltották tettekre a szavaikat. Előszeretettel beszéltek vallásról, de sajnos nem értették meg annak lényegét.
Tetteink és szabadulásunk
Egyik utolsó tanítása során Jézus a végső ítéletről beszélt tanítványainak: a gonoszokat és az igazlelkűeket elválasztják majd egymástól. A jók örök életet örökölnek, a gonoszok pedig örök büntetésre vitetnek.
Mi a különbség a két csoport között?
Azok, akik tetteiken keresztül kimutatják szeretetüket, megváltatnak. Azok, akik nem, elkárhoznak.6 Jézus Krisztus evangéliumához, valamint annak értékeihez és tanaihoz való valódi megtérésünkről mindennapi életünk tettei tanúskodnak.
Életünk végén az Isten és felebarátaink iránt érzett szeretetünkről tett kijelentésünk önmagában nem tesz bennünket alkalmassá a felmagasztosulásra. Mivel, ahogy Jézus tanította: „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”7
Mi következik a szeretet után?
Arra a kérdésre, hogy „Mi következik a szeretet után?” egyszerű és világos válasz adható. Ha igazán szeretjük a Szabadítót, felé fordítjuk a szívünket, és a tanítványság ösvényén járunk. Amikor szeretjük Istent, igyekszünk betartani az Ő parancsolatait.8
Ha igazán szeretjük felebarátainkat, segítséget nyújtunk a szegényeknek és a szűkölködőknek, a betegeknek és a nyomorultaknak.9 Mert azok, akik könyörületesen és önzetlenül szolgálnak,10 az olyanok Jézus Krisztus tanítványai.
Ez következik a szeretet után.
Ez Jézus Krisztus evangéliumának lényege.
© Intellectual Reserve, Inc., 2016. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/16. A fordítás jóváhagyva: 6/16. A First Presidency Message, September 2016 fordítása. Hungarian. 12869 135
Tanítás ebből az üzenetből
Uchtdorf elnök azokat nevezi Jézus Krisztus igazi tanítványának, akik tetteiken keresztül mutatják ki az Őiránta és felebarátaik iránt érzett szeretetüket. Azt tanítja nekünk, hogy „ha igazán szeretjük a Szabadítót, felé fordítjuk a szívünket, és a tanítványság ösvényén járunk.” Megkérdezheted azokat, akiket tanítasz, hogy a szeretet miképpen ösztönözte őket arra, hogy a tanítványság ösvényén járjanak. Te is megoszthatod velük saját élményeidet. Megkérheted őket, hogy imádkozzanak több jószívűségért és erőért, hogy a szeretet vezérelje cselekedeteiket.