Fiataloknak
Ima a békességért
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Arizonában él.
A szüleim gyakran jártak külön gyűlésekre az istentiszteleti blokk után, így rám hárult, hogy vigyázzak a három öcsémre és segítsek nekik ebédet készíteni, bár gyakran türelmetlenek voltak és éhesek. Általában meg tudtam oldani a kisebb gondokat, ha veszekedni kezdtek. De néha nehéz volt békét teremteni, amikor kitört a veszekedés, mert én is nyugtalan lettem.
Az egyik délután az öcséim különösen nehezen fértek össze. Észrevettem, hogy a próbálkozásaim a béketeremtésre csak rontottak a helyzeten, mivel én is ideges voltam. Inkább csak elkészítettem a saját ebédemet, és elhallgattam. Végül bejelentettem: „Imádkozni szeretnék. Lecsendesedhetnénk egy kicsit?” Amint lenyugodtak, elkezdtem áldást kérni az ételre. Mielőtt lezártam volna az imát, hozzátettem: „és kérlek, segíts nekünk, hogy béketeremtők legyünk.”
Először úgy tűnt, hogy meg sem hallották, és újra veszekedni kezdtek. Idegesítettek, de tudtam, hogy olyan szeretőnek és nyugodtnak kell lennem, amennyire csak tudok, hiszen éppen akkor imádkoztam békéért. Egy perc múlva már nagyon nyugodt voltam. Szó nélkül ettem, a fiúk pedig egy idő után abbahagyták a veszekedést. Rájöttem, hogy a béke, melyet éreztem, egy egyszerű imára kapott válasz volt. Azért imádkoztam, hogy béketeremtő legyek, és Mennyei Atyám segített nekem nyugodtnak maradni, amikor oly erős volt a kísértés, hogy kiabáljak. Tudom, hogy Ő valóban békét tud nekünk adni.