2017
Próféták vezetnek bennünket
September 2017


Első elnökségi üzenet, 2017. szeptember

Próféták vezetnek bennünket

Néhány évvel ezelőtt a Salt Lake templom azon helyiségében üldögéltem, ahol az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma hetente egyszer összegyűlik. Tekintetem arra a falra irányult, mely az Első Elnökséggel szemben van, és végignéztem az egyház összes eddigi elnökének portréját.

Amint végigtekintettem rajtuk, elődeimen – Joseph Smith prófétától (1805–1844) kezdve egészen Gordon B. Hinckley elnökig (1910–2008) –, arra gondoltam, mily hálás is vagyok mindegyikük iránymutatásáért.

Nagyszerű férfiak ők, akik soha meg nem inogtak, soha nem tétováztak és soha el nem buktak. Isten férfijai ők. Amikor napjaink azon prófétáira gondolok, akiket ismertem és szerettem, felidézem életüket, tulajdonságaikat és sugalmazott tanításaikat.

Születésemkor Heber J. Grant elnök (1856–1945) volt az egyház elnöke. Amint elgondolkodom életén és tanításain, úgy hiszem, hogy a kitartás volt az egyik olyan jellemvonás, melyet Grant elnök mindig jól példázott – a jó és nemes dolgokban való kitartás.

George Albert Smith elnök (1870–1951) volt az egyház elnöke akkor, amikor Salt Lake Cityben az egyházközségem püspökeként szolgáltam. Megfigyelte, hogy komoly kötélhúzás folyik az Úr és az ellenség között. „Ha az Úr [felé eső] oldalán maradtok [a vonalnak] – tanította –, az Ő hatása alá kerültök, és nem vágytok [majd] arra, hogy rosszat tegyetek”1.

1963-ban David O. McKay elnök (1873–1970) hívott el, hogy a Tizenkettek Kvórumának tagjaként szolgáljak. Életével a mások iránti odafigyelésre tanított. Ezt mondta: „Az igaz kereszténység nem más, mint a tettekre váltott szeretet.”2

Joseph Fielding Smith elnök (1876–1972) életében, aki rengeteg írásával gazdagította az egyházat, az evangéliumban való jártasság volt a fő irányadó tantétel. Szüntelenül a szentírásokat olvasta, és jobban ismerte az azok lapjain megtalálható tanításokat és tanokat, mint bárki más, akit ismerek.

Harold B. Lee elnök (1899–1973) kisfiú koromban a cövekelnökömként szolgált. Egyik kedvenc idézete ez volt: „Álljatok… szent helyeken, és ne mozduljatok el”3. Arra buzdította a szenteket, hogy legyenek ráhangolódva a Szentlélek suttogásaira, és cselekedjenek is azok szerint.

Úgy hiszem, hogy Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) életének egyik irányadó tantétele az elkötelezettség volt. Egyértelműen és teljességgel elkötelezte magát az Úr mellett, csakúgy, mint az evangélium szerinti élet mellett.

Amikor Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) lett az egyház elnöke, elhívott, hogy második tanácsosaként szolgáljak az Első Elnökségben. Irányadó tantétele a szeretet volt, melyet a Szabadítótól származó kedvenc idézete is megtestesít: „Milyen embereknek kell hát lennetek? Bizony mondom nektek, hogy éppen olyannak, amilyen én vagyok.”4

Howard W. Hunter elnök (1907–1995) mindig a legjobbat kereste másokban. Mindig előzékeny volt; mindig alázatos volt. Kiváltság volt számomra, hogy a második tanácsosaként szolgálhattam.

Gordon B. Hinckley elnök arra tanított minket, hogy mindig a tőlünk telhető legjobbat tegyük. Erőteljes bizonyságot tett a Szabadítóról és küldetéséről. Szeretettel tanított minket. Megtiszteltetés és áldás volt számomra, hogy az első tanácsosaként szolgálhattam.

Mivel a Szabadító szeret bennünket, ezért prófétákat küld hozzánk. Az októberi általános konferencia során az egyház általános felhatalmazottainak újra kiváltságában áll majd, hogy megosszák az Úr szavát. Mélységes komolysággal és alázattal készülünk fel erre a feladatra.

Mily áldottak vagyunk, hogy Jézus Krisztus visszaállított egyháza itt van a földön, és hogy az egyház a kinyilatkoztatás szikláján alapszik! A folyamatos kinyilatkoztatás Jézus Krisztus evangéliumának legalapvetőbb fontosságú része.

Készüljünk fel mindazon személyes kinyilatkoztatások befogadására, melyek oly bőségesen áradnak ránk az általános konferencia alatt. Szívünket járja át a mélységes eltökéltség, amikor az élő próféták és apostolok támogatására emeljük kezünket. Kívánom, hogy legyen részünk megvilágosodásban, épülésben, vigaszban és megerősítésben, miközben üzeneteiket hallgatjuk. Álljunk készen arra, hogy újfent elkötelezzük magunkat az Úr Jézus Krisztus – az Ő evangéliuma és az Ő munkája – mellett, valamint újítsuk meg azon elhatározásunkat, hogy a parancsolatait betartjuk és az Ő akaratát cselekedjük.

Nyomtatás