Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Mit tanított nekem az otthon tartott egyházi gyűlés az összegyűlésről
Elszomorított, amikor a járvány miatt egy időre fel lettek függesztve az egyházi gyűlések. Most már hálás vagyok azért, amit ebből tanultam.
A szerző Svédországban, Scaniában él.
Mindig is a hetem egyik fénypontja volt az, amikor egyházi gyűlésekre mentem. Szerettem összejönni barátokkal és családtagokkal, és együtt hódolva félretenni a világ gondjait.
Aztán a járvány miatt minden kezdett megváltozni. Akkoriban még nem volt sok koronavírusos eset Svédországban, és a szokásos módon működtek az iskolák, így hát nem nagyon értettem, miért érzik az egyházi vezetők szükségesnek a gyűlések felfüggesztését. Mivel nemzetközi szinten minden olyan zavaros volt, alig vártam, hogy vasárnap találkozzam a barátaimmal. Aztán megtudtam, hogy egy időre fel lettek függesztve az egyházi gyűlések, és otthon fogunk istentiszteletet tartani. Szomorú voltam és kissé bosszús is.
Amikor eljött a vasárnap, felöltöztem és kisminkeltem magam, megreggeliztem és leültem a szüleimmel. Láttam, hogy édesapám gondosan előkészítette az úrvacsorát, fehér terítővel a kenyér és a víz felett, és a szentírásait kinyitotta az úrvacsorai imánál.
Hamarosan eljött az ideje az úrvacsorai himnusz eléneklésének. Amikor édesapám elkezdte megtörni a kenyeret, nagyon erősen éreztem a Lelket. Úgy tűnt, mintha azt mondaná nekem, hogy Jézus Krisztus engesztelése kifejezetten értem van. Eleredtek a könnyeim, és amikor édesanyámra pillantottam, láttam, hogy könnyezve mosolyog rám – ő is érezte a Lelket.
Bár először kétkedtem, most már tudom, hogy az otthoni úrvacsoravétel bensőséges és csodálatos lehetőség. Az elmúlt hetekben fokozott hálát éreztem a papságért és a visszaállított evangéliumért, mely vigaszt és békességet nyújt nekünk a nyugtalanító időkben. Mennyei Atyánknak az összes gyermeke iránti szeretetét is éreztem. És különösen hálásnak éreztem magam a prófétáért, aki segít, hogy tudjuk, mit tegyünk, még akkor is, ha nem értjük az indokát.
Mióta megkaptuk az első arra vonatkozó utasításokat, hogy otthon tartsuk meg az egyházi gyűléseket, a COVID-19-et emberek ezrei kapták már el Svédországban és továbbra is hatással van a föld szinte minden országára. És bár szeretem annak bensőségességét, hogy otthon tartunk egyházi gyűléseket néhány szerettünkkel, azt is felismertem, hogy ez nem ugyanolyan, mint amikor egyházközségként vagy gyülekezetként megyünk egyházi gyűlésekre és hódolunk együtt. Semmi nem helyettesítheti azt, ahogyan felemeljük egymást az úrvacsorai gyűlésen és egyéb gyűléseken.
Amint azt D. Todd Christofferson elder tanította a Tizenkét Apostol Kvórumából, „az egyik fő ok, amiért az Úrnak egyháza van, az, hogy a szentek olyan közösségét alkossa meg, akik támogatják egymást a »szoros és keskeny ösvényen, mely az örök élethez vezet« [2 Nefi 31:18]”1.
Felismertem, hogy az egyház sokkal többről szól, mint csupán arról, hogy hetente összegyűlünk a barátokkal. Szól az úrvacsoravételről, a valahová tartozás érzéséről, egymás támogatásáról, és a hit közösségének építéséről Isten királyságában. Mindig is hálás leszek az áldásért, hogy a COVID-19 idején tarthatunk otthon egyházi gyűléseket, és az összegyűlés fontosságával kapcsolatban kapott új meglátásokért. Az úrvacsorai gyűlés még különlegesebb érzés lesz akkor, amikor újra össze tudunk majd gyűlni.