Móziás 5:6–15

„Magatokra venn[i] Krisztus nevét”

A nevek nagy jelentőséggel bírhatnak. Mit jelent magadra venni Krisztus nevét? A Móziás 5 annak a beszédnek a befejezését tartalmazza, amelyet Benjámin király a népéhez intézett, amikor összegyűjtötte őket, hogy nevet adjon nekik (lásd Móziás 1:11). Ez a lecke segíthet neked megérteni, milyen fontos magadra venned Jézus Krisztus nevét.

Egy új név

Képzeld el, hogy egy árva, akinek senki nem segít, vagy akiről senki nem gondoskodik, végül megismer egy szerető, kiegyensúlyozott családot, amely felajánlja, hogy örökbe fogadja őt.

• Milyen okai lehetnek annak, hogy az árva szeretné, hogy örökbe fogadják, és szeretné felvenni az új családja nevét?

• Milyen áldásokat kínálhat az új anyja vagy apja, amelyeket az árva nem tudott magának biztosítani?

• Hogyan érezhet az árva az új családjával kapcsolatban?

Népéhez szóló nagyszerű beszédében Benjámin király azt mondta: „szeretném, ha magatokra vennétek Krisztus nevét” (Móziás 5:8), és „Krisztus gyermekeinek” neveznének benneteket (Móziás 5:7). Benjámin király népe között voltak nefiták, mások pedig Mulek leszármazottai voltak. Benjámin király azt akarta, hogy egész népe egy név alatt egyesüljön, akárcsak egy család.

Miközben ma a szentírásokat tanulmányozod, gondolkodj el azon, milyen tekintetben lehetsz olyan, mint a fenti helyzetben szereplő árva, az Úr pedig mint az új szülő.

Azért, hogy jobban megértsd Benjámin király tanításait, másold be a következő táblázatot a tanulmányozási naplódba.

Milyen áldásokat eredményez, ha magamra veszem a Szabadító nevét?	Hogyan veszem magamra a Szabadító nevét?

Emlékezz vissza, hogy a Móziás 5:1–5-ben az emberek tanúsították, miszerint az Úr Lelke „hatalmas változást” vitt véghez bennük, és hogy „hajlandóak [voltak] Isten[nel] szövetségre lépni, hogy… az ő akaratát [tegyék]” (Móziás 5:2, 5).

Olvasd el a Móziás 5:6–10-et, és keress olyan szavakat és kifejezéseket, amelyeket felírhatsz a táblázatod két oszlopa alá. Hasznos lehet, ha tudod, hogy Isten jobb keze jelképes kegyet, a bal kéz pedig kegyvesztettséget sugall.

1. Válaszolj az alábbi kérdésekre:

   • Milyen áldásokat szeretnél az életedben, amelyeket csak a Szabadító adhat meg? (E kérdés megválaszolásához felhasználhatod a Benjámin király beszédében talált kifejezéseket.) Miért szeretnéd ezeket az áldásokat?

   • Hogyan lehet számunkra a Szabadító olyan, mint egy szerető szülő?

   • Benjámin király szerint hogyan váltak az emberek Krisztus gyermekeivé, vagyis hogyan vették magukra Jézus Krisztus nevét?

Hogyan vesszük magunkra Krisztus nevét?

Az egyik igazság, amelyet Benjámin királytól megismerhetünk, hogy amikor szent szövetségeket kötünk és tartunk be, Krisztus gyermekeivé válunk, és magunkra vesszük az Ő nevét.

Olvasd el a következő idézetet Dallin H. Oaks elnöktől az Első Elnökségből, hogy megértsd, miként vesszük magunkra a Szabadító nevét.

„A szentírásokban lévő mintát követve, a megkeresztelt személyek tanúsítják az egyház előtt, »hogy minden bűnüket valóban megbánták, és hajlandóak magukra venni Jézus Krisztus nevét, elhatározva azt, hogy mindvégig szolgálják őt« (Tan és Szövetségek 20:37; lásd még 2 Nefi 31:13; Moróni 6:3). Amikor veszünk az úrvacsorából, megújítjuk ezt a szövetséget és minden más olyan szövetséget, amelyet a keresztelés vizében kötöttünk.” (Dallin H. Oaks, “Taking upon Us the Name of Jesus Christ,” Ensign, May 1985, 80)

• Hogyan vitt téged közelebb a Szabadítóhoz a szövetségek megkötése és megtartása?

Azért, hogy még jobban megértsd, miért kell magunkra vennünk Jézus Krisztus nevét, olvasd el a Móziás 5:11–13, 15-öt, és keress további tanácsokat Benjámin királytól Jézus Krisztus nevének magadra vételéről.

Ha gondolod, megnézheted a Name of Christ [Krisztus neve] (3:51) című videófilmet a ChurchofJesusChrist.orgwebhelyen, amelyben további ötleteket találsz arra vonatkozóan, hogy mit jelent magunkra venni Krisztus nevét.

Name of Christ

Gondolj olyan emberek példájára az életedből, akik magukra vették Krisztus nevét.

• Mit tesznek, ami azt mutatja, hogy magukra vették az Ő nevét?

• Milyen szerepet játszhat az úrvacsora abban, hogy jobban tehessük ezt?

Jézus Krisztus neve

2. Azért, hogy felmérd, mennyire helyezted a szívedbe az Úr nevét, válaszolj meg legalább egyet a következő kérdések közül:

   • Milyen módokon mutathatod ki, hogy magadra vetted Krisztus nevét?

   • Milyen áldások származtak abból, hogy magadra vetted Krisztus nevét?

Gondold át a gondolatokat és benyomásokat, amelyeket a Szentlélektől kaptál a mai tanulmányozásod során. Gondold át, mit tehetsz azért, hogy még teljesebb mértékben magadra vedd Krisztus nevét.

Választható: Szeretnél többet tanulni?

Mit jelent magunkra venni Krisztus nevét?

A Taking upon Us the Name of Jesus Christ című beszédében (Ensign, 1985. máj., 80–83.) Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből elmagyarázta, mit jelenthet magunkra venni Krisztus nevét.

Taking upon Us the Name of Jesus Christ

Milyen hatással kell lennie ránk, ha magunkra vesszük az Ő nevét?

Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből megosztott néhány dolgot, amit megtehetünk annak a kimutatására, hogy magunkra vettük a Szabadító nevét.

„Ígéretet teszünk, hogy magunkra vesszük az Ő nevét. Ez azt jelenti, hogy úgy tekintünk magunkra, mint akik az Övéi. Őt helyezzük az első helyre életünkben. Azt akarjuk majd, amit Ő szeretne, ahelyett, amit mi szeretnénk, vagy amire a világ tanít bennünket.” (vö. Henry B. Eyring: Hogy egyek legyünk. Liahóna, 1998. júl., 74.)

Mit jelent az, hogy készek vagyunk magunkra venni Jézus Krisztus nevét?

Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből ezt tanította:

Próbálkozni, próbálkozni, próbálkozni

„[F]elmerült bennem a kérdés, mit jelenthet az, hogy készek vagyunk Jézus Krisztus nevét magunkra venni.

Dallin H. Oaks elnök így magyarázta ezt: »Jelentőséggel bír az, hogy amikor részesülünk az úrvacsorából, nem azt tanúsítjuk, hogy magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét. Azt tanúsítjuk, hogy készek vagyunk így tenni. (Lásd T&Sz 20:77.) A tény, hogy csak a hajlandóságunk mellett tanúskodunk, azt sugallja, hogy valami másnak is történnie kell, mielőtt ténylegesen magunkra vennénk e szent nevet a szó leglényegibb értelmében« [Dallin H. Oaks, Taking upon Us the Name of Jesus Christ, Ensign, May 1985, 81].

Az állítás, miszerint nevét »készek [vagyunk] magu[n]kra venni«, azt sejteti, hogy bár a Szabadító nevét akkor vettük először magunkra, amikor megkeresztelkedtünk, neve magunkra vételének folyamata nem ért véget a kereszteléssel. Életünk során folyamatosan azon kell munkálkodnunk, hogy a nevét magunkra vegyük, beleértve azokat az alkalmakat is, amikor megújítjuk a szövetségeinket az úrvacsorai asztalnál és szövetségeket kötünk az Úr szent templomaiban.” (Henry B. Eyring: Próbálom, próbálom, próbálom. Liahóna, 2018. nov. 91.)