Gethsemane Grove [Gecsemáné liget]. Készítette: Derek Hegsted

Június 12–18.

Lukács 22; János 18

„Ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen”

Szánj elegendő időt a Lukács 22, valamint a János 18 e heti olvasására. Gondold át és imádkozz arról, amit olvasol. Ha így teszel, az lehetőséget adhat a Léleknek, hogy bizonyságot tegyen a szívednek arról, hogy a szentírások igazak.

Jegyezd fel a benyomásaidat!

Krisztus Gecsemáné kertjében átélt szenvedésének mindössze három halandó tanúja volt – és ők is átaludták a túlnyomó részét. Abban a kertben, majd később a kereszten, Jézus magára vette minden valaha élt ember összes bűnét, fájdalmát és szenvedését, annak ellenére, hogy az akkor élők közül szinte senki nem tudta, mi is történik. Az örökkévalóság legfontosabb eseményei gyakorta mennek végbe különösebb világi figyelem nélkül. Azonban az Atyaisten tudta. Hallotta hithű Fia könyörgését: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazonáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt” (Lukács 22:42–43). Bár nem voltunk ott, hogy tanúi legyünk ezen önzetlen és engedelmes cselekedetnek, mindannyian tanúi vagyunk Jézus Krisztus engesztelésének. Minden alkalommal, amikor bűnbánatot tartunk és bűnbocsánatot nyerünk, valamint minden alkalommal, amikor érezzük a Szabadító megerősítő hatalmát, bizonyságot tehetünk annak valóságáról, ami a Gecsemáné kertjében történt.

Ötletek a személyes szentírás-tanulmányozáshoz

Lukács 22:31–34, 54–62; János 18:17–27

A megtérés egy állandó folyamat

Gondolj azokra az élményekre, amelyekben Péternek volt része a Szabadítóval – a csodákra, melyeknek a tanúja volt, és a tanra, melyet megismert. Akkor miért mondta a Szabadító Péternek: „…te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed” (Lukács 22:32; kiemelés hozzáadva)? Miközben ezen elmélkedsz, segíthet, ha átgondolod, mit tanított David A. Bednar elder a bizonyságunk és a valódi megtérés közötti különbségről (lásd Megtérni az Úrhoz. Liahóna, 2012. nov. 106–109.).

Miközben Péter élményeiről olvasol a Lukács 22:31–34, 54–62-ben (lásd még János 18:17–27), gondolj a saját megtérésedre. Érezted már annyira elkötelezettnek magad, hogy Péterhez hasonlóan te is „kész vagy… mind tömlöczre, mind halálra menni” a Szabadítóval (Lukács 22:33)? Miért halványulnak el időnként ezek az érzések? Mindennap adódnak lehetőségek arra, hogy megtagadjuk a Szabadítót, vagy tanúbizonyságot tegyünk Őróla; te mit fogsz tenni azért, hogy minden nap tanúbizonyságot tegyél Őróla? Milyen egyéb tanulságokat vonsz le Péter élményéből?

Miközben tovább olvasod az Újszövetséget, figyeld meg, mi bizonyítja Péter folyamatos megtérését. Azt is figyeld meg, hogy milyen módokon fogadta el az Úr azon felkérését, hogy „a te atyádfiait erősítsed” (Lukács 22:32; lásd Apostolok cselekedetei 3–4).

Lásd még Márk 14:27–31.

Lukács 22:39–46

A Szabadító értem szenvedett a Gecsemánéban

Russell M. Nelson elnök arra kért minket, hogy szánjunk időt „a Szabadítóról és az Ő engesztelő áldozatáról való tanulásra” (Elhozni Jézus Krisztus hatalmát az életünkbe. Liahóna, 2017. máj. 40.).

Gondold át, mit teszel majd, hogy eleget tegyél Nelson elnök felkérésének. Kezdésképpen imádságosan elgondolkozhatsz a Szabadító szenvedéséről a Gecsemánéban, ahogyan azt ezek a versek leírják, és leírhatod a benyomásaidat és az eszedbe jutó kérdéseket.

Ahhoz, hogy még mélyebben tanulmányozd a Szabadítót és az Ő engesztelését, próbálj meg más szentírásokat is kutatni, válaszokat keresve az alábbiakhoz hasonló kérdésekre:

• Miért volt szükség a Szabadító engesztelésére? (Lásd 2 Nefi 2:5–10, 17–26; 9:5–26; Alma 34:8–16; 42:9–26.)

• Mit élt át a Szabadító a szenvedése során? (Lásd Ésaiás 53:3–5; Móziás 3:7; Alma 7:11–13; Tan és szövetségek 19:16–19.)

• Milyen hatással van Krisztus szenvedése az életemre? (Lásd János 10:10–11; Zsidók 4:14–16; 1 János 1:7; Alma 34:31; Moróni 10:32–33; Dallin H. Oaks: Jézus Krisztus engesztelése által megerősítve. Liahóna, 2015. nov. 61–64.)

• Egyéb kérdéseim:

Amikor a Gecsemánéban történtekről tanulsz, érdekes lehet tudni, hogy a Gecsemáné egy olajfaliget volt, amelyen egy olívaprés is állt, melyet az olívabogyók összetörésére, majd a belőlük világításra, étkezésre, valamint gyógyításra használt olaj kinyerésére használtak (lásd Lukács 10:34). Hogyan jelképezheti az olívaolaj kinyerésének a folyamata azt, amit a Szabadító értünk tett a Gecsemánéban? Néhány ötletért lásd D. Todd Christofferson elder „Megmaradtok az én szeretetemben” című üzenetét (Liahóna, 2016. nov. 50–51.).

Lásd még Máté 26:36–46; Márk 14:32–42.

János 18:28–38

A Szabadító „ország[a] nem e világból való”

Politikai vezetőként Ponczius Pilátus jól ismerte e világ hatalmát és királyságait. Jézus azonban egy egészen másfajta királyságról beszélt. Visszagondolva arra, amit a Szabadító életéről olvastál, milyen bizonyítékát látod annak, hogy az Ő „ország[a] nem e világból való” (János 18:36)? Miért fontos ezt tudnod? Mi ragadja még meg a figyelmedet Jézus Pilátushoz intézett szavaiból?

Ötletek a családi szentírás-tanulmányozáshoz és az otthoni esthez

Lukács 22:31–32.Mit érezhetett Péter, amikor tudta, hogy Jézus imádkozott érte és a hitéért? Kiért imádkozhatunk, hogy „el ne fogyatkozzék” a hite (32. vers)?

Lukács 22:39–46.A Szabadító Gecsemánéban való szenvedéséről történő tanulás szent élmény lehet a családod számára. A Lukács 22:39–46 tanulmányozása során gondold át, mit tehetsz azért, hogy áhítatos és hódolatteljes lelkületet teremts. Eljátszhatjátok vagy elénekelhetitek együtt a családotok néhány kedvenc himnuszát vagy gyermekénekét a Szabadítóról. Megnézhettek egy kapcsolódó műalkotást, vagy megnézhettek egy rövidfilmet, például A Szabadító szenved a Gecsemáné kertjében címűt (JezusKrisztusEgyhaza.org). A versek olvasása közben a családtagok megoszthatnak olyan részeket, amelyek különösen jelentőségteljesek számukra – esetleg egy olyan részt, amely segít nekik érezni a Szabadító szeretetét (lásd még Máté 26:36–46; Márk 14:32–42). Arra is megkérheted őket, hogy osszák meg a bizonyságukat Jézus Krisztusról és az Ő engeszteléséről.

Lukács 22:42.A családtagok megoszthatnak olyan élményeket, melyek által megtanulták azt mondani, „ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen”.

Lukács 22:50–51; János 18:10–11.Mit tudunk meg Jézusról ezekből a versekből?

Suffer Ye Thus Far [Elég eddig]. Készítette: Walter Rane

János 18:37–38.Hogyan válaszolnánk meg Pilátus kérdését: „Micsoda az igazság?” (38. vers). Ötletekért lásd János 8:32; Tan és szövetségek 84:45; 93:23–28; valamint Mi az igazság? Himnuszok, 175. sz.

A gyermekek tanításával kapcsolatos további ötletekért lásd az e heti vázlatot a Jöjj, kövess engem! – Az Elemi számára című kiadványban.

Javasolt himnusz: Ámulok Jézus szeretetén. Himnuszok, 115. sz.

A személyes tanulmányozás fejlesztése

Tanulmányozd az utolsó napi próféták és apostolok szavait! Olvasd el, mit tanítottak az utolsó napi próféták és apostolok azon igazságokról, amelyeket a szentírásokban találsz. Például a Liahóna legutóbbi általános konferenciai kiadásának tárgymutatójában kikeresheted az engesztelést (lásd A Szabadító módján tanítani, 21.).

Not My Will, but Thine [Ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen]. Készítette: Walter Rane