Tartsd szem előtt: Jézus így szól: „Jöjj haza, Izráel!”. Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: Ószövetség, 2022 (2021).
Tartsd szem előtt: Jézus így szól: „Jöjj haza, Izráel!” Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: Ószövetség, 2022.
Tartsd szem előtt
Jézus így szól: „Jöjj haza, Izráel!”
A Sínai-pusztában Mózes egybegyűjtötte Izráel gyermekeit egy hegy lábánál, ahol aztán az Úr kijelentette, hogy ezeket a nemrégiben felszabadított rabszolgákat egy hatalmas néppé akarja tenni. Azt mondta: „lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép” (2 Mózes 19:6). Megígérte nekik, hogy felvirágoznak és boldogulni fognak, még akkor is, amikor náluk sokkal nagyobb és erősebb ellenségek veszik körül őket (lásd 5 Mózes 28:1–14).
Mindez nem azért fog megtörténni, mert az izráeliták számosan lennének vagy erősek vagy ügyesek. Az Úr azt mondta, hogy akkor lesz ez így, „ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet” (2 Mózes 19:5). Isten ereje, nem pedig a sajátjuk teszi őket hatalmassá.
Ennek ellenére az izráeliták nem mindig engedelmeskedtek az Ő hangjának, és idővel a szövetségét sem tartották be. Sokan kezdtek el más isteneknek hódolni és felvenni a körülöttük lévő kultúrák szokásait. Elutasították azt a dolgot, ami nemzetté tette őket, mindenki mástól különbözővé – az Úrral való szövetséges kapcsolatukat. Isten őket védelmező hatalma nélkül (lásd 2 Királyok 17:6–7) semmi nem állíthatta meg az ellenségeiket (lásd 2 Krónika 36:12–20).
A szétszóratás
Kr. e. 735 és 720 között az asszírok többször is megszállták Izráel északi királyságát, mely a tizenkét törzsből tíznek adott otthont, és az izráeliták ezreit hurcolták fogságba az Asszír Birodalom különböző részeibe (lásd 2 Királyok 17:1–7).1 Ezek az izráeliták az „elveszett törzsekként” lettek ismertek, részben azért, mert elkerültek az otthonuktól és más nemzetek közé szórattak. De egy mélyebb értelemben is elveszettek voltak: idővel elveszítették az Isten szövetséges népeként való önazonosságukat.
Mivel Júda déli királysága időnként igazlelkűbb volt, mint az északi királyság, tovább is maradt fenn.2 Végül azonban az ott élő emberek is elfordultak az Úrtól. Az asszírok megtámadták és meghódították a déli királyság nagy részét, csak Jeruzsálem őriztetett meg csodálatos módon (lásd 2 Királyok 19; Ésaiás 10:12–13). Később, Kr. e. 597 és 580 között a babilóniaiak lerombolták Jeruzsálemet, beleértve a templomot is, és fogságba hurcolták a város lakosságának nagy részét (lásd 2 Királyok 24–25; 2 Krónika 36; Jeremiás 39; 52). Nagyjából 70 évvel később Júda egy maradéka visszatérhetett Jeruzsálembe és újra felépíthette a templomot, sokan azonban Babilonban maradtak.3
Amint egyik nemzedék követte a másikat, az izráeliták az összes törzsből „szétszór[attak] mindenféle nemzetek közé” (Zakariás 7:14; lásd még Ámós 9:8–9). Némelyiküket az Úr más földekre vezette (lásd 2 Nefi 1:1–5; Omni 1:15–16). Mások azért hagyták el Izráelt, hogy elkerüljék a fogságot (lásd 2 Királyok 25:22–26; Jeremiás 42:13–19; 43:1–7), illetve politikai vagy gazdasági okok miatt.4
Ezen eseményeket Izráel szétszóratásának nevezzük. Számos okból kifolyólag fontos tudni a szétszóratásról. Először is, ez az Ószövetség egyik fő témája: sok ószövetségi próféta volt szemtanúja a lelki hanyatlásnak, mely Izráel szétszóratásához vezetett. Előre látták ezt a szétszóratást és figyelmeztettek is rá, némelyikük pedig át is élte.5 Erre hasznos lehet emlékezni, amikor Ésaiás, Jeremiás, Ámós és az Ószövetség végének egyéb könyveit olvasod. Amikor Asszíriáról és Babilonról, bálványimádásról és fogságról, elhagyatottságról és egy majdani visszaállításról olvasol – ennek a háttér-információnak a fényében tudni fogod, hogy miről beszélnek.
Izráel szétszóratásának megértése segíteni fog abban is, hogy jobban értsd a Mormon könyvét, hiszen a Mormon könyve a szétszórt Izráel egyik ágának feljegyzése (lásd 1 Nefi 15:12). Ez a feljegyzés azzal kezdődik, hogy közvetlenül a babilóniai támadást megelőzően, körülbelül Kr. e. 600-ban Lehi családja elmenekül Jeruzsálemből. Lehi egyike volt azon prófétáknak, akik Izráel szétszóratásáról prófétáltak.6 Családja segített beteljesíteni ezt a próféciát azzal, hogy elvitték Izráel házának azt az ágát, amelyhez tartoztak, és elültették azt a világ másik felén, az amerikai földrészen.
The Destruction of Jerusalem by Nebuzar-adan [Jeruzsálem elpusztítása Nabuzár-Adán által]. Készítette: William Brassey Hole, © Providence Collection, a goodsalt.com engedélyével
Az egybegyűjtés
Izráel szétszóratása azonban csak a történet egyik fele. Az Úr nem feledkezik meg a népéről, és nem is hagyja el őket teljesen, még akkor sem, ha azok elhagyták Őt. Az Izráel szétszóratását illető számos próféciához számos ígéret is társult arról, hogy egy nap Isten majd egybegyűjti őket.7
Ez a nap most van – napjainkban. Az egybegyűjtés már megkezdődött. 1836-ban, több ezer évvel azután, hogy Mózes egybegyűjtötte Izráel gyermekeit a Sínai-hegy lábánál, Mózes megjelent a Kirtland templomban, hogy Joseph Smithnek átadja „Izráelnek a föld négy részéből történő összegyűjtésének… kulcsait” (Tan és szövetségek 110:11). Most azok irányítása alatt, akik ezeket a kulcsokat viselik, Izráel törzsei minden népből egybegyűjtetnek, ahová csak az Úr szolgái eljutnak.
Russell M. Nelson elnök ezt az egybegyűjtést úgy nevezte, hogy „a legfontosabb dolog, ami ma a földön zajlik. Semmi sem fogható ehhez nagyságrendileg, semmi sem fogható ehhez fontosságban, semmi sem fogható ehhez fenségességben. És ha úgy döntötök, ha akartok, akkor létfontosságú résztvevői lehettek ennek”8.
Hogyan tudod ezt megtenni? Mit jelent Izráel egybegyűjtése? Vajon azt jelenti, hogy a tizenkét törzset vissza kell állítani arra a földre, amelyen egykor laktak? Tulajdonképpen ennél sokkal nagyszerűbb, sokkal örökkévalóbb a jelentése. Amint azt Nelson elnök kifejtette:
„Amikor az egybegyűjtésről beszélünk, akkor egyszerűen ezt az alapvető igazságot jelentjük ki: Mennyei Atyánk gyermekei közül mindenki – a fátyol mindkét oldalán – megérdemli, hogy hallja Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának üzenetét. […]
Ha bármikor bármi olyat teszel, amivel hozzásegítesz bárkit – a fátyol [bármelyik] oldalán – ahhoz, hogy szövetségeket kössön Istennel, és részesüljön az alapvető – keresztelési és templomi – szertartásokban, akkor Izráel egybegyűjtésében segítesz. Ez ilyen egyszerű.”9
Ez Ésaiás szavaival élve „egyenként” (Ésaiás 27:12) történik, vagy ahogy Jeremiás jövendölte „egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből” (Jeremiás 3:14).
Izráel egybegyűjtése azt jelenti, hogy Isten gyermekeit visszavisszük Őhozzá. Azt jelenti, hogy visszaállítjuk őket a szövetséges kapcsolatukba Ővele. Annak a „szent nép[nek]” az újra megalapítását jelenti, melynek megalapítását Ő oly régen felvetette (2 Mózes 19:6).
Jöjjetek haza!
A szövetséged megtartójaként te is része vagy Izráel házának.10 Egybegyűjtöttek téged, és te is egybegyűjtő vagy. Az a több száz éves nagyszabású történet, mely az Isten és Ábrahám közötti szövetséggel kezdődött, a csúcspontjához közeledik, és te vagy az egyik kulcsszereplője. Most van az az időszak, amikor Jézus így szól: »Jöjj haza, Izráel!«”11
Ez az egybegyűjtők üzenete: Jöjj haza a szövetségbe! Jöjj haza Sionba! Jöjj haza Jézus Krisztushoz, Izráel Szentjéhez, és Ő hazavisz téged Istenhez, a te Atyádhoz.