Tartsd szem előtt

Próféták és prófécia

A hagyományos keresztény felosztás szerint az Ószövetség utolsó szakaszát (Ésaiástól Malakiásig) a „prófétáknak” nevezik.¹ Ez a szakasz, mely körülbelül az Ószövetség egynegyedét teszi ki, Isten felhatalmazott szolgáinak szavait tartalmazza, akik beszéltek az Úrral, majd az Ő képviseletében szóltak, megosztva a néppel az Ő üzenetét körülbelül Kr. e. 900 és 500 között.²

A próféták és próféciák fontos szerepet töltenek be az egész Ószövetségben. Ábrahám, Izsák és Jákób pátriárkák látomásokat láttak és mennyei hírnökökkel beszéltek. Mózes szemtől szemben beszélt Istennel és közvetítette az Ő akaratát Izráel gyermekei számára. Az 1 és 2 Királyok könyvei Illés és Elizeus próféta emlékezetes munkáit és üzeneteit beszélik el. Az Ószövetség prófétanőkről is szól, mint például Miriám (lásd 2 Mózes 15:20) és Debora (lásd Bírák 4), illetve olyan további nőkről is, akik megáldattak a prófétálás lelkével, mint például Rebeka (lásd 1 Mózes 25:21–23) és Anna (lásd 1 Sámuel 1:20–2:10). Továbbá, annak ellenére, hogy a Zsoltárokat nem hivatalos próféták írták, ők is elteltek a prófétálás lelkével, különösen akkor, amikor a Messiás leendő eljövetelére tekintettek.

Ez nem meglepő az utolsó napi szentek számára. Ami azt illeti, Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma azt tanítja, hogy a próféták nemcsak a történelem érdekes részei, hanem létfontosságú szerepet játszanak Isten tervében. Bár néhányak számára a próféták kizárólag az ószövetségi időkhöz tartoznak, számunkra közös pontot jelentenek az ószövetségi időkkel.

Persze Ésaiás vagy Ezékiel fejezeteinek olvasása más érzést kelt, mint egy általános konferenciai üzenetet olvasni az egyház jelenlegi elnökétől. Néha nehéz észrevennünk, hogy az ősi prófétáknak számunkra is volt mondanivalójuk. Végtére is a mai világ nagyban különbözik attól a világtól, ahol ők prédikáltak és prófétáltak. És a tény, hogy valóban van egy élő prófétánk, felvetheti a kérdést, vajon miért éri meg az egyébként nem kevés erőfeszítést, hogy elolvassuk az ősi próféták szavait.

Van számunkra mondanivalójuk

Az ószövetségi prófétáknak többnyire nem a mai emberek az elsődleges célközönségük. Azok a próféták a közvetlenül az ő idejüket és lakóhelyüket érintő gondokról szóltak, ahogyan a mi utolsó napi prófétáink is a napjainkban minket érintő közvetlen gondokról beszélnek.

Ugyanakkor a próféták a rövid távú megfontolásokon túlra is tudnak tekinteni. Először is, örökkévaló igazságokat tanítanak, amelyek bármely korszakban érvényesek. Továbbá kinyilatkoztatással megáldva látják a nagyobb képet, azaz Isten munkáját egy szélesebb látókörből. Például Ésaiás nemcsak a saját idejében élő népet figyelmeztethette a bűneikre, hanem a 200 évvel később élő izráeliták megszabadulásáról is képes volt írni, és ezzel egyidejűleg arról a megszabadulásról is tanítani, amelyre Isten minden népe törekszik. Továbbá olyan próféciákat is képes volt leírni, amelyek még ma is váratnak maradéktalan beteljesülésükre – például egy olyan „új föld…” ígérete (Ésaiás 65:17), mely „teljes… az Úr ismeretével” (Ésaiás 11:9), ahová egybegyűjtötték Izráel elveszett törzseit, és ahol a „nép… hadakozást többé nem tanul” (Ésaiás 2:4). Az Ésaiáshoz hasonló ószövetségi próféták szavainak olvasásából származó öröm és sugalmazás egy része abból a felismerésből adódik, hogy mi is szerepet játszunk az általuk előre látott dicsőséges időben.³

Így amikor ősi próféciákat olvasol, hasznos, ha ismereteket szerzel a keletkezésük hátteréről. Ugyanakkor magadat is meg kell látnod bennük, vagyis Nefi szavaival élve magadra kell őket vonatkoztatnod (lásd 1 Nefi 19:23–24). Ez néha azt jelenti, hogy felismerjük, miszerint Babilon a világiasság és a kevélység jelképe, nem csak egy ősi város. Azt is jelentheti, hogy megértjük: Izráel bármelyik korban jelképezheti Isten népét, valamint hogy Sion egy olyan utolsó napi ügy, amelyben Isten népe részt vesz, nem pedig csak Jeruzsálem egy másik elnevezése.

Magunkra tudjuk vonatkoztatni a szentírásokat, mert megértjük, hogy egy prófécia számos módon beteljesülhet.⁴ Remekül példázza ezt az Ésaiás 40:3-ban található prófécia: „Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát”. A babilóniai fogságban lévő zsidóknak ez a kijelentés utalhatott arra, hogy az Úr menekülést biztosít a rabságból, és visszatérnek Jeruzsálembe. Máté, Márk és Lukács számára ez a prófécia beteljesedett Keresztelő Jánosban, aki előkészítette az utat a Szabadító halandó szolgálatához.⁵ Joseph Smith pedig kinyilatkoztatást kapott arról, hogy ez a prófécia még az utolsó napokban is beteljesedik a Krisztus millenniumi szolgálatára való felkészülésben.⁶ Az ősi próféták valóban hozzánk szóltak, olyan módokon, amelyeket még mindig igyekszünk megérteni. Továbbá számos értékes, örökkévaló igazságot tanítottak, amelyek pont úgy vonatkoznak ránk, mint ahogyan az ősi Izráelre vonatkoztak.

Fulness of Times [Az idők teljessége]. Készítette: Greg K. Olsen

Jézus Krisztusról tettek bizonyságot

Azonban önmagunk ószövetségi próféciákban való meglelésénél sokkal fontosabb, hogy meglássuk bennük Jézus Krisztust. Ha Őt keresed, meg is fogod találni, még ha nem is említik név szerint. Hasznos lehet szem előtt tartani, hogy az Ószövetség Istene, Jehova, az Úr, maga Jézus Krisztus. Amikor csak a próféták leírják, hogy az Úr mit tesz vagy mit fog tenni, akkor a Szabadítóról szólnak.

Találsz majd utalást Felkentre (lásd Ésaiás 61:1), Megváltóra (lásd Hóseás 13:14), és egy jövőbeli királyra Dávid ágából (lásd Ésaiás 9:6–7; Zakariás 9:9). Ezek mind Jézus Krisztusról szóló próféciák. Általánosságban véve olvasol majd megszabadulásról, megbocsátásról, megváltásról és visszaállításról. A Szabadítóval a szívedben és az elmédben, ezek a próféciák természetes módon irányítanak majd Isten Fia felé. Végtére is a prófécia megértésének legjobb módja az, ha birtokoljuk a „prófétaság lelk[ét]”, mely János elmondása szerint „Jézus bizonyságtétele” (Jelenések 19:10).

Jegyzetek

1. A könyveik terjedelme miatt Ésaiásra, Jeremiásra, Ezékielre és Dánielre gyakorta utalnak nagyprófétákként. A többi prófétát (Hóseást, Jóelt, Ámóst, Abdiást, Jónást, Mikeást, Náhumot, Habakukot, Sofóniást, Aggeust, Zakariást és Malakiást) kisprófétáknak nevezik, mert a könyveik sokkal rövidebbek. Jeremiás siralmainak könyve az írások, nem pedig a próféták részének tekintendő.

2. Nincsenek ismereteink arról, hogy a prófétai könyveket miként állították össze. Bizonyos esetekben lehet, hogy maga a próféta felügyelte az írásai és a próféciái összeállítását. Más esetekben viszont előfordulhat, hogy csak a halála után jegyezték le és állították össze azokat.

3. „Gondoljatok bele, milyen izgalmas és sürgető mindez: Ádámtól kezdve az összes próféta látta a mi napjainkat. És minden egyes próféta beszélt arról a napról – a mi napjainkról –, amikor Izráel egybegyűjtésre kerül, a világ pedig fel lesz készítve a Szabadító második eljövetelére. Gondoljatok bele! Az összes ember közül, aki valaha is élt a Föld nevű bolygón, mi vagyunk azok, akik részt vehetnek ebben a végső, nagyszerű egybegyűjtési folyamatban. Mennyire izgalmas ez!” (Russell M. Nelson: lzráel nagy reménysége [Világméretű áhítat fiataloknak, 2018. június 3.], a Liahóna melléklete, 5., JezusKrisztusEgyhaza.org). Lásd még Ronald A. Rasband: Beteljesedő jövendölés. Liahóna, 2020. máj. 75–78.

4. A Szabadító ezt mondta Ésaiásról: „És minden dolog, melyet megmondott, volt vagy lesz, méghozzá azon szavak szerint, melyeket szólt” (3 Nefi 23:3; kiemelés hozzáadva).

5. Lásd Máté 3:1–3; Márk 1:2–4; Lukács 3:2–6.

6. Lásd Tan és szövetségek 33:10; 65:3; 88:66.