A szentek kiűzése a Missouri állambeli Jackson megyéből. Készítette: C. C. A. Christensen (1831–1912), 1878 körül. Tempera, selyemre. 196x287 cm. Brigham Young Egyetem Művészeti Múzeum; C. C. A. Christensen unokáinak adománya 1970-ben

Szeptember 6–12.

Tan és szövetségek 98–101.

„Legyetek nyugodtak és tudjátok, hogy én Isten vagyok”

Milyen kihívásokon vagy megpróbáltatásokon mennek keresztül az osztályod tagjai? Mely a Tan és szövetségek 98–101-ben olvasható tanácsok és vigaszok segíthetnek nekik?

Jegyezd fel a benyomásaidat!

Kérd fel a tanulókat gondolataik megosztására!

Megkérheted az osztály tagjait, hogy osszanak meg valamit, amit a Tan és szövetségek 98–101-ből tanultak, és segített nekik egy olyan kihívással vagy megpróbáltatással kapcsolatban, amellyel szembenéznek.

Tanítsd a tant!

Tan és szövetségek 98:1–3, 11–16, 23–30, 37; 101:2–5, 9–16

A megpróbáltatásaink összefoghatnak a javunkért

• Az üldöztetés vagy ellenállás, amellyel napjainkban szemben találjuk magunkat, különbözhet attól, amellyel a szentek néztek szembe 1833-ban Missouriban, de az Úr Tan és szövetségek 98-ban elhangzó tanácsa ma is érvényes. Hogy segíts az osztály tagjainak tanulni ebből a tanácsból, írj fel a következőkhöz hasonló kérdéseket a táblára: Mit szeretne az Úr, hogyan tekintsenek az Ő szentjei az ellenállásra? Mit szeretne az Úr, hogyan reagáljunk az üldöztetésre? Az osztály tagjai kis csoportokban dolgozva válaszokat kereshetnek ezekre a Tan és szövetségek 98:1–3; 11–16, 23–30-ban, majd megbeszélhetik, amit tanultak. Milyen igazságokat találunk, amelyek segíthetnek Jézus Krisztus jobb tanítványaivá válnunk? A További források részben található idézetek gazdagíthatják a beszélgetést.

• Az üldöztetések vagy megpróbáltatások idején a 98. és 101. szakasz ezen üzenete segítséget nyújthat: az Úr segíteni fog nekünk, ha hajlandóak vagyunk bízni Őbenne. Hogy segíts az osztály tagjainak ezen üzenet megtalálásában, felsorolhatod a táblán az alábbi verseket, és megkérheted őket, hogy válasszanak ki néhányat, amelyet elolvasnak: Tan és szövetségek 98:1–3, 11–12, 37; 101:2–5, 9–16. Kérd meg őket, hogy osszák meg azokat a dolgokat, amik arra ösztönzik őket, hogy bízzanak az Úrban. Mit tanítanak ezek a versek arról, hogy miként helyezzük az Úrba a bizalmunkat? (Lásd még Linda S. Reeves: Tartsatok igényt szövetségeitek áldásaira. Liahóna, 2013. nov. 118–120.)

Tan és szövetségek 101:1–8, 43–62

Isten tanácsainak követése segít biztonságban maradnunk

• Hogyan segíthetsz az osztály tagjainak felismerni a biztonságot, amelyet akkor élünk át, mikor hallgatunk az Úr hangjára (lásd 7. vers)? Felkérheted az osztály néhány tagját, hogy játsszák el a Tan és szövetségek 101:43–62-ben található példázatot, miközben az osztály egy másik tagja felolvassa azt. Ezután megbeszélhettek a következőkhöz hasonló kérdéseket: Mit jelképezhetnek a példázat különböző elemei? Mi okozta, hogy a szolgák elvesztették a szőlőskertet? Mit tanulhatunk a szolgák cselekedeteiből? Mit tudunk meg az Úrról a nemesember cselekedeteiből? Hasznos lehet az is, ha összehasonlítjátok a 1–8. és a 47–51. verseket, és megbeszélitek, hogyan lehetünk „hűek és bölcsek” Sion felépítésére irányuló erőfeszítéseinkben a saját életünkben, az otthonunkban és az egyházban.

  

  Krisztus és a gazdag ifjú (részlet). Készítette: Heinrich Hofmann

További források

A másik orcánk odafordítása keresztény bátorságot igényel

Robert D. Hales elder azt tanította:

„Néhányan téves módon úgy vélik, hogy például a csendben maradás, a szelídség, a megbocsátás és az alázatos bizonyságtétel hasztalan vagy gyenge válaszok. Ahhoz azonban, hogy szeressük ellenségeinket, áldjuk azokat, akik minket átkoznak, jót tegyünk azokkal, akik minket gyűlölnek, és imádkozzunk azokért, akik háborgatnak és üldöznek minket (lásd Máté 5:44), hitre, erőre, és legfőképpen keresztény bátorságra van szükség. […]

Amikor nem viszonozzuk a támadást, amikor a másik orcánkat is odafordítjuk és ellenállunk a haragnak, akkor mi is a Szabadító mellett állunk. Az Ő szeretetét mutatjuk ki, mely az egyetlen olyan erő, amely le tudja győzni a gonoszt, és vádaskodás nélkül tud válaszolni a minket vádlóknak. Ez nem gyengeség. Ez a …keresztény bátorság” (Vö. Keresztény bátorság: a tanítványság ára. Liahóna, 2008. nov. 72.).

A megbocsátás nem elnézés

Kevin R. Duncan elder ezt mondta: „Testvérek, kérlek, ne értsetek félre! A megbocsátás nem elnézés. Nem igazoljuk a helytelen viselkedést, és nem hagyjuk, hogy bárki rosszul bánjon velünk azért, mert nehézségei, fájdalmai vagy gyengeségei vannak. De képesek lehetünk jobban megérteni őt, és békességre lelni, amikor látjuk az összképet. A megbocsátás dicsőséges, gyógyító tantétel. Nem szükséges kétszeres áldozattá válnunk. Képesek vagyunk megbocsátani” (A megbocsátás gyógyító balzsama. Liahóna, 2016. máj. 35.).

Tanításunk fejlesztése

Vond be azokat, akik nehézségekkel küszködnek! Az osztály küszködő tagjainak időnként csupán arra lenne szükségük, hogy bevonják őket és érezzék, hogy szeretik őket. Megkérheted őket, hogy fogadjanak el egy felkérést a következő órák egyikén, meghívhatod őket az órára, vagy meggyőződhetsz arról, hogy el tudnak jutni az egyházi gyűlésekre. Ne add fel, ha először nem reagálnak az erőfeszítéseidre! (Lásd A Szabadító módján tanítani. 8–9.)