4. lecke: Tan és szövetségek 1

Tan és szövetségek 1

„Az Úr hangja… a föld széleiig szól”

A Parancsolatok könyve nyomtatása előtt, amely később a Tan és szövetségek részévé vált, Joseph Smith próféta az Úrhoz folyamodott a könyv előszaváért. Válaszként az Úr kinyilatkoztatta a Tan és szövetségek 1. szakaszát a világnak szóló kinyilatkoztatások bevezetéseként. Ez a lecke segíthet a tanulóknak megérteni, miért ad az Úr figyelmeztetéseket a világnak.

Lehetséges tanulási tevékenységek

A figyelmeztetés hangja

Felhasználhatod a következő élethelyzetet vagy valamit, ami a leginkább megfelel a tanulóid igényeinek, hogy segíts nekik felkészülni annak az átgondolására, hogy miért szoktunk figyelmeztetni másokat.

Képzeld el, hogy egy barátod olyan döntést hoz, amely káros következményekhez vezet.

Kérd meg a tanulókat, hogy osszanak meg életszerű példákat egy ilyen döntésre. Lehet példa akár az, hogy valaki hazudik a szüleinek, megszegi a Bölcsesség szavát, puskázik az iskolában vagy elhagyja az egyházat.

• Mire figyelmeztetnétek egy barátotokat egy ilyen döntés kapcsán?

A Szabadító is a figyelmeztetés hangján szól (lásd Tan és szövetségek 1:4). Gondold át a következő kérdéseket:

• Miért figyelmeztethet minket a Szabadító? Miért figyelmeztethet téged személyesen? Hogyan?

• Mit tanít ez neked Őróla?

A lecke tanulmányozása közben keress válaszokat ezekre a kérdésekre.

Az Úr figyelmeztetése minden emberhez szól

A következő tudnivalók segíthetnek a tanulóknak megérteni annak a történetét, hogy miként adatott a Tan és szövetségek előszava.

1831 novemberére Joseph Smith próféta már több mint 60 kinyilatkoztatást jegyzett fel az Úrtól. Kevés egyháztag rendelkezett azonban a kinyilatkoztatások másolataival. A Próféta irányítása alatt a kinyilatkoztatásokat egy új szentíráskötetbe gyűjtötték össze Parancsolatok könyve néven, amely később a Tan és szövetségek részévé vált. A könyv nyomtatása előtt Joseph imában az Úrhoz folyamodott a könyv előszaváért. Válaszként kinyilatkoztatáson keresztül kapta az 1. szakaszt, melyet az Úr az Ő előszavának nevezett az új szentíráskötethez (lásd Tan és szövetségek 1:6).

Érdemes lehet felírni a táblára a következő kérdéseket és hivatkozásokat. A tanulók önállóan vagy kis csoportokban dolgozva is kereshetik a válaszokat. Ha kis csoportokban dolgoznak, akkor a tanulók összefoglalhatják, mire jutottak, mielőtt megosztanák azt az osztállyal.

A szentírások segítségével válaszolj a következő kérdésekre:

• Kiket figyelmeztet ma a Szabadító? (Lásd Tan és szövetségek 1:1–4, 34–36; hasznos lehet, ha tudod, hogy a „személyválogató” [35. vers] olyan valaki, aki előnyben részesíti az egyik embert a másikhoz képest.)

• Hogyan adja át az Úr ezt az üzenetet? (Lásd Tan és szövetségek 1:4–6.)

Miközben a tanulók átgondolják a válaszaikat, hasznos lehet felírni a táblára a következő kijelentést: A Szabadító figyelmeztető hangja minden emberhez szól.

Az Úr figyelmeztető hangja az Ő szeretetének a bizonyítéka

A Tan és szövetségek 1-ben a Szabadító számos okot nyilatkoztat ki arra, hogy miért figyelmezteti a világot. Tanulmányozás közben gondold át, hogyan bizonyítják ezek az okok azt, hogy a Szabadító megáld minket.

Olvasd el a Tan és szövetségek 1:11–17, 21–28-at, és keresd meg, miért figyelmeztet minket az Úr.

Csoportokra is oszthatod az osztályt. Az osztály egyik fele olvassa el a 11–17. verseket, a másik fele pedig a 21–28. verseket. Ha a tanulóknak több útmutatásra van szükségük, készíthetsz egy kétoszlopos táblázatot. Az első oszlopba írd a verseket, a tanulók pedig a második oszlopba írják be a figyelmeztetés okát. A tanulók a következőkhöz hasonló válaszokat találhatnak:

• 1:12: hogy felkészítsen minket az eljövendőkre;

• 1:15–17: hogy figyelmeztessen minket napjaink kihívásaira és bűneire;

• 1:21: hogy növeljük a hitünket;

• 1:22: hogy meg lehessen alapozni az Úr örökkévaló szövetségét;

• 1:26: hogy útmutatást adjon;

• 1:27: hogy megfeddjen és helyreigazítson minket, amikor bűnt követünk el;

• 1:27: hogy segítsen bűnbánatot tartanunk;

• 1:28: hogy tudást adjon nekünk.

Felkérhetsz néhány tanulót, hogy osszák meg, mit tanultak, a következő javaslatok segítségével.

Válaszd ki az egyik okot, amiért az Úr szól hozzánk, és válaszolj meg egyet vagy kettőt a következő kérdések közül:

• Hogyan bizonyítja ez az ok a Szabadító szeretetét? Hogyan tekinthető áldásnak ez az ok?

• Mikor tapasztaltad már meg ezt az áldást, vagy miért szeretnéd ezt az áldást az életedben?

• Miért van szüksége az egész világnak erre az áldásra?

Hogyan figyelmeztet minket a Szabadító a napjainkban?

Az alábbiak segíthetnek a tanulóknak megosztani, amit ma tanultak. Kioszthatsz lapokat, vagy megkérheted a tanulókat, hogy használják a tanulmányozási naplójukat. Buzdítsd a tanulókat, hogy legyenek találékonyak abban, ahogyan az üzeneteiket megosztják. Oszthatsz ki rajzeszközöket is, ha rendelkezésre állnak.

Képzeld el, hogy a tanítód megkér, a következő vasárnapi tanításon szánj néhány percet annak az elmondására, hogy miért figyelmeztet minket az Úr napjainkban. Gondold át, hogy miként osztanád meg jelentőségteljesen ezt az üzenetet az osztályoddal. Készíts kiosztmányt, képet, plakátot vagy találj ki más ötletes módszert, ahogy megoszthatod ezt az üzenetet az osztályoddal. Foglalj bele legalább egyet a következőkből:

• Egy verset a Tan és szövetségek 1-ből, amelyben szerepel legalább egy ok, amiért az Úr minden embert figyelmeztet.

• Egy példát az Úr napjainkra adott figyelmeztetésére (ha azt választottad, hogy az Úr világi kihívásokra és bűnökre figyelmeztet minket [lásd Tan és szövetségek 1:15–17], megoszthatsz egy verset a szentírásokból vagy egy újkori próféta szavait, aki figyelmeztet minket napjaink kísértéseire).

• A te gondolataidat és érzéseidet arról, hogy az Úr figyelmeztető üzeneteket oszt meg velünk napjainkban. Egy tapasztalatot is megoszthatsz.

Miközben a tanulók megosztják a gondolataikat, keress módokat arra, hogy megdicsérd őket és megköszönd nekik az őszinte erőfeszítésüket, valamint hogy kihangsúlyozd a Szabadító szeretetét a napjainkban adott üzenetein keresztül.

További képzésért arról, hogy miként segíthetsz a tanulóknak érezni, hogy értékeled a hozzászólásaikat, lásd Mielőtt a tanulók hozzászólnának vagy jelentkeznének, kommunikáld feléjük azt, hogy értékeled őket!. Ez a képzés A hitoktatói fejlődés készségei: Szeresd azokat, akiket tanítasz! című anyagban található.

További források

Mi a Parancsolatok könyve?

Az egyház első néhány évében az egyháztagok egy része csak kézzel írt, összefűzetlen példányokon keresztül fért hozzá az Úr Joseph Smithnek adott kinyilatkoztatásaihoz, amelyeket egymásnak adtak át a szentek. Egy 1831-es konferencián kapott kinyilatkoztatásban az Úr jóváhagyta a kinyilatkoztatások összerendezését, majd a kinyomtatása előtt kinyilatkoztatott egy előszót a könyvhöz. Ez a könyv valamilyen változatban már tartalmazta a jelenleg a Tan és szövetségekben található kinyilatkoztatások közel felét. A nyomtatás 1832-ben kezdődött a Missouri állambeli Independence egyik nyomdájában, de a csőcselék miatt félbeszakadt. 1835-ben sikeresen kinyomtatták ezeket és más kinyilatkoztatásokat Az Utolsó Napi Szentek Egyházának Tana és szövetségei címen. További tudnivalókért lásd Szentek: Jézus Krisztus egyházának története az utolsó napokban, 1. köt.: Az igazság jelzászlaja. 1815–1846 (2018).

Miért hangzanak el időnként népszerűtlen üzenetek a prófétáktól és apostoloktól?

Russell M. Nelson elnök ezt tanította:

„Az egyház vezetőiként időnként bírálatban részesülünk azért, mert szilárdan ragaszkodunk Isten törvényeihez, megvédjük a Szabadító tanát, és ellenállunk napjaink társadalmi nyomásainak. Elrendelt apostolokként azonban az a megbízásunk, hogy menjünk el az egész világba, és minden teremtménynek prédikáljuk az Ő evangéliumát [lásd Tan és szövetségek 18:28]. Ez azt jelenti, hogy parancsolatot kaptunk az igazság tanítására.

Ennek során olykor azzal vádolnak minket, hogy közönyösek vagyunk, miközben az Atyának a celesztiális királyságban való felmagasztosulásra vonatkozó követelményeit tanítjuk. De nem akkor lennénk igazán közönyösek, ha nem mondanánk el az igazságot – ha nem tanítanánk azt, amit Isten kinyilatkoztatott?

Éppen azért hirdetjük az Ő igazságát, mert mélységesen törődünk Isten minden gyermekével. Lehet, hogy nem mindig azt mondjuk az embereknek, amit ők hallani akarnak. A próféták ritkán népszerűek. Azonban mindig az igazságot fogjuk tanítani!” (Russell M. Nelson, “The Love and Laws of God” [Brigham Young University devotional, Sept. 17, 2019], 3, speeches.byu.edu.)

Kiegészítő tanulási tevékenységek

Másik lehetséges kezdés

Kérj meg egy tanulót, hogy csukja vagy kösse be a szemét, és lassan sétáljon a terem hátsó részétől az elejéig anélkül, hogy beleütközne egy padba vagy székbe. (Ha szeretnéd, megkérheted a tanulókat, hogy tologassák el a teremben a padokat és a székeket úgy, hogy akadályt képezzenek, de ne zárják el teljesen az utat.) Ezután kérj meg néhány tanulót, hogy figyelmeztessék a bekötött szemű társukat, mielőtt akadályba ütközne. Kérd meg a tanulókat, hogy mondjanak példákat olyan helyzetekre, amikor figyelmeztetnének másokat, vagy szeretnék, ha őket figyelmeztetnék.

Az Úr hangjának a figyelmen kívül hagyása következményekkel jár

A tanulók gyakran küszködnek azzal, hogy megértsék annak a következményeit, ha figyelmen kívül hagyják az Úr hangját. Tudásuk elmélyítéséhez megkérheted a tanulókat, hogy nézzék át az osztállyal az óra elején megbeszélt figyelmeztetéseket. Kérd meg az osztályt, hogy röviden osszák meg, milyen különböző következményekkel jár a Szabadító figyelmeztetéseinek a figyelmen kívül hagyása. Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a Szabadító isteni törvényei iránti engedetlenség káros lelki következményekkel jár azok számára, akik úgy döntenek, hogy nem tartanak bűnbánatot.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Tan és szövetségek 1:14-et, és határozzák meg, milyen következményekkel jár, ha nem hallgatunk az Úr vagy az Ő szolgái hangjára. Hasznos lehet elmagyarázni, hogy kivágatni Isten népéből azt jelenti, hogy nem lehetünk az igazlelkűekkel. A kivágatás azt is jelenti, hogy elválasztatunk Isten hatalmától, oltalmától, hatásától, áldásaitól, és végső soron az Ő jelenlététől.

Az osztálynak javára válhat, ha elolvassák a következő idézetet Russell M. Nelson elnöktől:

„Drága fivéreim és nővéreim! Az isteni törvények Isten ajándékai az Ő gyermekeinek. Éppen úgy, ahogy a családunk szabályai biztonságban tartották gyermekeinket a felnőtté válásuk során, éppen úgy, ahogy a szív billentyűit és a repülők repülését irányító isteni törvények biztonságban tartanak benneteket egy műtőasztalon vagy utazás közben, úgy isten törvényeinek a betartása is biztonságban tart majd benneteket, miközben a jövőbeni felmagasztosulás felé haladtok. […]

Isten legnagyobb áldásai azok számára vannak fenntartva, akik engedelmeskednek a törvényeinek, ahogy mondta: »Mert mindazoknak, akik áldást kívánnak kezemtől, meg kell maradniuk abban a törvényben, amely az adott áldásra kijelöltetett« [Tan és szövetségek 132:5]. Isten törvényeinek az indítéka kizárólag az Ő irántunk táplált végtelen szeretete és az arra irányuló vágya, hogy azzá váljunk, akik csak lehetünk.” (Russell M. Nelson, “The Love and Laws of God” [Brigham Young University devotional, Sept. 17, 2019], 3, speeches.byu.edu.) 

A Szabadító hangja megvéd minket

Hogy segíts a tanulóknak felismerni az Úr hangjának való engedelmességük és az Ő isteni védelme közötti kapcsolatot, bemutathatod a Follow the Prophet [Kövesd a prófétát!] (4:16) című rövidfilmet.