36. lecke: Tan és szövetségek 20–22

Tan és szövetségek 20:37, 68–79

A keresztelés és az úrvacsora szent szertartása

A Tan és szövetségek 20-ban feljegyzett, Joseph Smith prófétának adott kinyilatkoztatásban az Úr elmagyarázta a keresztelés, a konfirmálás és az úrvacsora szertartását. Ez a lecke segíthet a tanulóknak kiértékelni, hogy miként tesznek eleget az Úr azon elvárásainak, amelyek az Ő egyháza tagjaira vonatkoznak.

Tanulói felkészülés: A tanulók elolvashatják a Tan és szövetségek 20:37, 68–79-et. Kérd meg őket, hogy keressék meg, az Úr milyen útmutatásokat adott azoknak, akik csatlakozni kívánnak az Ő egyházához vagy már az Ő egyházához tartoznak.

Lehetséges tanulási tevékenységek

Miben más az élet a keresztelkedést követően

Mielőtt megkéred a tanulókat, hogy beszéljék meg a következő kérdést, megmutathatsz egy képet valakiről a keresztelője napján, például a lecke elején szereplőt.

• Miben lehet más valakinek az élete, miután úgy dönt, hogy megkeresztelkedik?

  E beszélgetés részeként mesélhetsz a tanulóknak egy ismerősödről, aki megkeresztelkedett. Elmondhatod, milyen különbségeket vettél észre az illetőben, milyen volt mielőtt megkeresztelkedett volna, és milyen lett a keresztelője után. Arra is megkérheted a tanulókat, hogy gondolják át és mondják el, milyen hatással volt az életükre a keresztelkedésre vonatkozó döntésük.

• Szerinted miért fontos Mennyei Atya és Jézus Krisztus számára a keresztelés szertartása?

Oszd meg a következő bekezdést, hogy bemutasd a tanulóknak, mit fognak ma tanulmányozni:

A Tan és szövetségek 20 utasításokat tartalmaz a Szabadító egyházának a megszervezésére vonatkozóan. Ezen utasítások részeként az Úr fontos tanításokat osztott meg, amelyek segítenek megértenünk a keresztelés szertartásának a jelentőségét. Fontos igazságokat tanított az úrvacsoráról is, amelyből a parancsolat szerint a keresztelkedésünket követően minden héten vennünk kell. Amint a Szabadító szavait tanulmányozod, figyelj oda a Lélek késztetéseire, amelyek segíthetnek felismerned e szertartások jelentőségét az életedben.

A Szabadító tanításai a keresztelésről és az úrvacsoráról

Oszd fel az osztályt párokra vagy kis csoportokra. Adj minden tanulónak egy példányt a kiosztmányból, és kérd meg őket, hogy együtt dolgozva végezzék el a benne szereplő tanulási tevékenységeket. Hasznos lehet, ha minden csoportból kijelölsz egy tanulót, hogy legyen a beszélgetés vezetője.

A változatosság érdekében kérd meg a tanulókat, hogy egy szakasz elvégzése után álljanak meg, hogy mindegyik szakaszhoz különböző párokat vagy csoportokat alkothassanak.

Tanítások a keresztelésről és az úrvacsoráról a Tan és szövetségek 20-ban

Tan és szövetségek ifjúsági hitoktatói kézikönyv – Tan és szövetségek 20:37, 68–79

1. szakasz: A keresztelkedéshez szükséges követelmények

Olvassátok el a Tan és szövetségek 20:37-et, és keressétek meg, mit kell tennie az embernek, hogy jogosulttá váljon a keresztelkedésre.

Ha szükséges, keressétek meg az olyan szavak meghatározását, amelyeket nem értetek. Ezután soroljátok fel a keresztelkedési követelményeket az alábbi helyen. Néhányat át is fogalmazhattok a saját szavaitokkal.

• Mit tanítanak nektek ezek a követelmények az Úrról és arról, hogy mit kíván a számunkra?

• Hogyan lehet hasznos emlékezni ezekre a követelményekre még a keresztelkedésünk után is?

Válasszatok ki kettőt vagy hármat a 37. versben felsorolt követelmények közül. Beszéljétek meg, hogy miként segíthet nektek hasonlóbbá válni Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz az, ha következetesen igyekeztek megfelelni ezeknek.

2. szakasz: A keresztelkedést követő követelmények

Olvassátok el a Tan és szövetségek 20:68–69-et, és keressétek meg, milyen elvárásokat támaszt az Úr mindannyiunkkal szemben a keresztelkedésünket követően.

• Mit tudtok meg a 69. versből arról, hogy miként mutathatjuk meg az Úrnak az érdemességünket a keresztelés után?

Meg is jelölhetitek a 69. versben az „Isten útján járva és aszerint beszélve” kifejezést. Az ember olyan cselekedeteken, hozzáállásokon és szavakon keresztül példázhatja az „Isten útján járva és aszerint beszélve” való viselkedést, amelyek összhangban állnak Istennel.

• Szerintetek miért szeretné az Úr, hogy az egyháza tagjai a keresztelkedésük után „Isten útján járva és aszerint beszélve” viselkedjenek?

Beszéljetek meg legalább három konkrét példát arra, hogy miként mutathatjuk ki az életünkben, hogy „Isten útján járva és aszerint beszélve” viseljük magunkat. Megbeszélhettek példákat arra is, hogy milyen módokon próbáltátok már tanúsítani ezt a saját életetekben.

3. szakasz: Az úrvacsoravétel

Olvassátok el a Tan és szövetségek 20:75-öt, és keressétek meg benne az Úr utasításait az úrvacsora szertartására vonatkozóan.

• Szerintetek miért akarja az Úr, hogy minden héten összegyűljünk és vegyünk az úrvacsorából?

A 77. és 79. versek tartalmazzák azokat az imákat, amelyeket az Úr azért adott, hogy az úrvacsora kiszolgálását végző papságviselők elmondják azokat. Amikor az úrvacsorából veszünk, akkor a keresztelkedésünk és a konfirmálásunk alkalmával kötött szövetségeket újítjuk meg. Amikor arra törekszünk, hogy megtartsuk a szövetségeinket és naponta bűnbánatot tartsunk, ugyanolyan megtisztulást és áldásokat tapasztalhatunk meg, mint a keresztelkedésünk során.

Olvassátok el a Tan és szövetségek 20:77-et és 79-et, és keressétek meg bennük, mit ígérünk, illetve mit ígér az Úr, amikor veszünk az úrvacsorából. Meg is jelölhetitek ezeket az ígéreteket a szentírásaitokban.

• Hogyan mutathatjuk ki, hogy készek vagyunk magunkra venni Jézus Krisztus nevét?

• Milyen módokon mutathatjuk ki a Szabadítónak, hogy emlékezünk Őrá?

Hogyan mutatja az úrvacsora szertartása a Szabadító irántunk tanúsított szeretetét és irgalmát?

© Intellectual Reserve, Inc., 2023. All rights reserved.

A tanultak alkalmazása

Adj lehetőséget több tanulónak is, hogy megosszák, mit tanultak vagy éreztek a tanulmányozási tevékenység során. E beszélgetés részeként feltehetsz egyet vagy többet a következő kérdések közül.

• Milyen gondolataid vagy benyomásaid támadtak e versek tanulmányozása során?

• Mit tanultál a Szabadítóról, miközben ebben a szakaszban a tanításait tanulmányoztad?

• Mit tanultál vagy éreztél ma a keresztelés és az úrvacsora szertartásainak a jelentőségével kapcsolatban?

  Kérd meg a tanulókat, hogy magukban értékeljék ki, érzéseik szerint mennyire élnek a ma tanult követelmények szerint. Ennek az egyik módja lehet az, hogy kiteszed a következő utasításokat, és megkéred a tanulókat, hogy jegyezzék fel a válaszaikat a tanulmányozási naplójukba.

• Keress egy kifejezést a ma tanulmányozott versekben (Tan és szövetségek 20:37, 68–69, 75–79), amely olyasvalamit jellemez, amit jól csinálsz. Jegyezd fel ezt a kifejezést a tanulmányozási naplódba, és írd le, miért érzed úgy, hogy jól teljesítesz ezen a területen.

• Keress egy olyan kifejezést ezekből a versekből, amely olyasvalamit ír le, amin javítani szeretnél. Jegyezd fel ezt a kifejezést a tanulmányozási naplódba, és írd le, miért ezt választottad.

• Tűzz ki egy konkrét célt arra vonatkozóan, hogy miként fogsz fejlődni az általad kiválasztott területen.

Buzdítsd a tanulókat, hogy valósítsák meg a kitűzött céljaikat. Tegyél bizonyságot a Szabadító irántuk való szeretetéről és arról a segítségről, amelyet Ő nyújthat, amint igyekszünk megtartani a Vele kötött szövetségeket.

További források

Tan és szövetségek 20:37. Mit jelent megtört szívvel és töredelmes lélekkel rendelkezni?

D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így magyarázta ezt:

When Thou Art Converted

Plead with God in the name of Christ to write the gospel in your mind that you may have understanding and in your heart that you may love to do His will.

„Amint a megtérés áldására törekedtek, felajánlhatjátok az Úrnak megtört és bűnbánó szíveteket, valamint töredelmes és engedelmes lelketeket. Valójában önmagatokat adjátok ajándékba – azt, amik vagytok, és amivé váltok.” (D. Todd Christofferson: Te azért idővel megtérvén. Liahóna, 2004. máj. 12.)

Bruce D. Porter elder (1952–2016) a Hetvenektől ezt tanította:

A Broken Heart and a Contrite Spirit

Those who have a broken heart and a contrite spirit are willing to do anything and everything that God asks of them.

„Azok, akiknek megtört a szívük és töredelmes a lelkük, készek mindent tiltakozás és bosszankodás nélkül megtenni, amit Isten csak kér tőlük. Felhagyunk azzal, hogy a magunk módján tegyük a dolgokat, és megtanuljuk azokat Isten módján tenni. Amikor ilyen engedelmesek vagyunk, az engesztelés érvénybe léphet, és megtörténhet a valódi bűnbánat.” (Bruce D. Porter: Megtört szív és bűnbánó lélek. Liahóna, 2007. nov. 32.).

Tan és szövetségek 20:75. Miért fontos, hogy „az egyház gyakran találkozzon, és vegyen [az úrvacsorából]”?

Melvin J. Ballard elder (1873-1939) a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:

„Az egyik dolog, amely minden férfi és nő biztonságát szolgálná, az lenne, ha minden sabbatnapon megjelenne az úrvacsorai asztalnál. Nem kerülnénk el túl messzire egy hét alatt – annyira messzire semmiképpen, hogy az önvizsgálat folyamata során ne tudnánk helyre tenni a vétkeket, amelyeket esetleg elkövettünk. […] Az úrvacsorai asztalhoz vezető út a biztonság ösvénye az utolsó napi szentek számára.” (Melvin J. Ballard, “The Sacramental Covenant,” in Bryant S. Hinckley, Sermons and Missionary Services of Melvin Joseph Ballard [1949], 151.)

Tan és szövetségek 20:77. Mit jelent az, hogy készek vagyunk magunkra venni Jézus Krisztus nevét?

Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből ezt tanította:

„Jézus Krisztus nevét magunkra venni legalább három jelentéssel bír. […] Először is: jelezzük az arra való készségességünket, hogy Jézus Krisztusban hívőként és az Ő nevét viselő egyház tagjaként azonosítsuk magunkat, és világszerte kijelentsük az Ő evangéliumát. Másodszor: jelezzük, hogy készek vagyunk magunkra venni… a Szabadító azon munkáját, hogy véghez vigye Isten gyermekeinek az örök életét. […] Harmadszor: tanúsítjuk azon elkötelezettségünket, hogy arra törekszünk, hogy érdemesek legyünk a celesztiális királyságban való felmagasztosulásra.” (Dallin H. Oaks, His Holy Name [1998], 66–67.)

Tan és szövetségek 20:77. Hogyan követhetem a Szabadító azon parancsolatát, hogy „mindig emlékez[z]ek őrá”?

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:

„Gondoljatok bele, miért is imádkozunk, és miért tanulmányozzuk a szentírásokat. […] Ezek a szent szokások elsősorban arra szolgálnak, hogy általuk mindig emlékezhessünk Mennyei Atyánkra és az Ő Szeretett Fiára, ugyanakkor előfeltételei a Szentlélek állandó társaságának.” (David A. Bednar: Fogadd be a Szentlelket! Liahóna, 2010. nov. 96.)

Kiegészítő tanulási tevékenységek

Írj egy beszédet!

Megkérheted a tanulókat, hogy képzeljék azt, hogy beszédet kell mondaniuk a keresztelésről az úrvacsorai gyűlésen vagy egy szerettük keresztelőjén. Kérd meg őket, hogy tanulmányozzák a Tan és szövetségek 20:37, 68–79-et, és állítsanak össze egy 3-5 perces beszédet. Kiteheted a következő kérdéseket, hogy segíts a tanulóknak utat mutatni a felkészülésük során:

• Mit kell tennie valakinek, hogy jogosulttá váljon a keresztelkedésre?

• Hogyan kell elvégezni a kereszteléseket?

• Mit vár el az Úr az embertől a keresztelkedést követően?

• Miként kapcsolódik az úrvacsora szertartása a kereszteléshez?

• Milyen hatással volt az életedre a keresztelés és az úrvacsora szertartása?

Lehetőséget adhatsz vállalkozó kedvű tanulóknak, hogy megosszák a beszédüket az osztállyal vagy kis csoportokban.

Tan és szövetségek 20:37, 77. Magunkra venni Jézus Krisztus nevét

Megkérheted a tanulókat, hogy keressenek egy olyan kifejezést, amely megismétlődik a Tan és szövetségek 20:37-ben és 77-ben. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, szerintük mit jelent magunkra venni Jézus Krisztus nevét. Hogy segíts nekik jobban megérteni ezt az elgondolást, mutathatsz nekik egy olyan tárgyat, amelyen egy név – például egy márkanév vagy a tárgy tulajdonosának a neve – szerepel. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mit árul el nekünk a név erről a tárgyról. Hogyan kapcsolódik ez ahhoz az elképzeléshez, hogy magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét?

A tanulókat a További források részben található, Dallin H. Oaks elnöktől származó idézethez is elirányíthatod.

Tan és szövetségek 20:77, 79. Az úrvacsorai imák szavai

Miközben a tanulók az úrvacsorai imák szavait tanulmányozzák, megkérheted őket, hogy említesenk olyan szavakat vagy kifejezéseket, amelyek megragadják a figyelmüket. Arra is megkérheted őket, hogy mondják el, miként mutatnak az imák egyes szavai vagy kifejezései (pl. „emlékezni”, „betartani”, „nekik adott”) Jézus Krisztusra.

Megkérheted a tanulókat, hogy olvassák el újra a 77. és 79. verseket úgy, hogy az említett szavaknál vagy kifejezéseknél felidézik magukban az imént elmondottakat. Kérdezd meg tőlük, milyen további tudásra tesznek szert azáltal, hogy ily módon olvassák az imákat.