129. lecke: Tan és szövetségek 115–120

Tan és szövetségek 119–120

Az Úr tizedfizetési törvénye

1838 nyarán a szentek jelentős pénzügyi nehézségekkel néztek szembe, amikor igyekeztek rendezni az adósságaikat, valamint megkísérelték felépíteni az egyházat Missouri északi részén. Joseph Smith próféta az Úr tanácsát kérte, és megkapta a Tan és szövetségek 119-ben feljegyzett kinyilatkoztatást. A szenteknek adott tanácsában a Szabadító több igazságot is kinyilatkoztat az Ő tizedfizetési törvényével kapcsolatban. Ez a lecke segíthet a tanulóknak fokozni a vágyukat az iránt, hogy Szabadító tizedfizetési törvénye szerint éljenek.

Lehetséges tanulási tevékenységek

Felkérés

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át a következő élethelyzetet vagy egy ahhoz hasonlót, ami a leginkább megfelel az osztályod szükségleteinek.

Képzeld el, hogy a misszionáriusok az egyik barátodat tanítják, és meghívnak, hogy vegyél részt a tanításon. Az aznapi lecke során a misszionáriusok bemutatják a barátodnak a tizedfizetés törvényét. A tanítás után a barátod megemlíti neked, hogy aggályai vannak a tizedfizetéssel kapcsolatban.

• Milyen aggályai lehetnek valakinek a tizedfizetés törvényének való engedelmesség kapcsán?

Ha gondolod, a tanulók előző kérdésre adott válaszait felírhatod a táblára. Ezután kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak a saját érzéseikre az Úr tizedfizetési törvényével kapcsolatban, beleértve azt is, hogy jelenleg mennyire fontos számukra, hogy e törvény szerint éljenek. Kérd meg őket, hogy gondoljanak bele, milyen kérdéseik vagy aggályaik vannak a tizedfizetés törvényével kapcsolatban.

Buzdítsd a tanulókat, hogy a tanulmányozás közben keressenek olyan tanításokat, amelyek segíthetnek nekik nagyobb vágyat érezni az Úr tizedfizetési törvénye iránti engedelmességre.

A Szabadító kinyilatkoztatta a szenteknek a tizedfizetés törvényét

A következő szöveget felolvashatod vagy összefoglalhatod, hogy történelmi hátteret biztosíts a Tan és szövetségek 119-hez. Esetleg megkérhetsz egy tanulót, hogy olvassa fel a 119. szakasz bevezetését.

1838 júliusára az egyház hatalmas pénzügyi nyomás alatt volt. Az egyháztagok mégis azt az utasítást kapták, hogy költözzenek Észak-Missouriba, és építsenek templomot Far Westben (lásd Tan és szövetségek 115:8–12). Joseph Smith próféta találkozott más egyházi vezetőkkel, hogy átgondolják, miként engedelmeskedjenek az Úr parancsolatainak. Imádságos kérésükre válaszul a Szabadító tanácsot adott nekik a tizedfizetés törvényéről.

Olvasd el a Tan és szövetségek 119:1–4-et, és nézd meg, mit tanított a Szabadító.

• Mit tanított az Úr a szenteknek az azzal kapcsolatos elvárásairól, hogy a tized törvénye szerint éljenek?

  Segíts a tanulóknak megérteni, hogy napjainkban egyértelműsítve lett az Úr elvárása a tizedfizetésre: „A tized az egyén jövedelme egytized részének a felajánlása Isten egyháza részére (lásd Tan és szövetségek 119:3–4). Minden jövedelemmel rendelkező egyháztag fizessen tizedet” (Általános kézikönyv, 34.3.1).

  Ezután a meghatározás után felírhatod a táblára a következő igazságot: A Szabadító megparancsolja nekünk, hogy fizessük be jövedelmünk egytizedét Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának tizedként.

• Szerinted miért kéri tőlünk az Úr, hogy fizessünk tizedet?

A megértés elmélyítése

Emlékeztesd a tanulókat az óra elején átbeszélt kérdésekre a tizedfizetéssel kapcsolatban.

Adj időt a tanulóknak, hogy áttanulmányozzák a Tanítások a Szabadító tizedfizetési törvényéről című kiosztmány forrásait. A tanulók egyénileg vagy párokban is tanulmányozhatják ezeket a forrásokat. Kérd meg őket, hogy keressenek olyan tanításokat, amelyek segíthetnek valakinek, akinek aggályai vannak a tizedfizetéssel kapcsolatban.

Vagy a kiosztmány forrásainak a használata helyett a tanulók saját maguk is kereshetnek forrásokat. Használhatják a tanulmányozási segédleteket vagy az Evangéliumi könyvtárat, hogy a tizedről szóló szentírásokat vagy egyházi vezetőktől származó kijelentéseket találjanak.

Tanítások a Szabadító tizedfizetési törvényéről

Tanulmányozd a következő forrásokat, és figyeld meg, mi ösztönözhet téged vagy másokat a tizedfizetés törvényének a betartására.

Szentírások:

• Malakiás 3:8–10; János 7:17; Tan és szövetségek 119:5–7

Kijelentések és egyéb források:

Steven J. Lund elnök, a Fiatal Férfiak általános elnöke ezt tanította:

„[A]mikor a fiatalok teljes tizedet fizetnek, olyan kapcsot alakítanak ki Mennyei Atyával, amely megmarad. Minden alkalommal, amikor engedelmeskednek ennek a parancsolatnak és megteszik ezt a befizetést, kialakul az áldozathozatal és kapcsolódás új köteléke.” (Steven J. Lund: Ifjúsági hitoktatás, felsőfokú hitoktatás és egyéb olyan dolgok, amelyek működnek [az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás éves képzési közvetítésén elhangzott beszéd, 2023. jan. 27.], broadcasts.ChurchofJesusChrist.org)

A fiatalság erősségéért: Kalauz a döntések meghozatalához ezt tanácsolja:

„Parancsolatai betartása által mutasd ki az Isten iránti szeretetedet. […]

Böjtölés és tizedfizetés által megmutatod Istennek, hogy az Ő munkája fontosabb számodra, mint az anyagi dolgok.” (A fiatalság erősségéért: Kalauz a döntések meghozatalához [2022]. 11–12.)

Amikor a Hetvenek tagjaként szolgált, Stanley G. Ellis elder ezt kérdezte:

„Van-e hitünk ahhoz, hogy bízzunk az [Úr] ígéreteiben a tized kapcsán, vagyis hogy jövedelmünk 90 százalékával és az Úr segítségével jobban járunk, mint a jövedelmünk 100 százalékával egyedül?” (Stanley G. Ellis: Bízunk-e Őbenne? Ami nehéz, az jó. Liahóna, 2017. nov. 114.)

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:

„Gyakran, mikor a tized törvényéről tanítunk és teszünk bizonyságot, az azonnali, drámai és rögtön felismerhető fizikai áldásokat hangsúlyozzuk, melyeket kapunk. És persze előfordulnak ilyen áldások. Ám a különböző áldások között, melyeket akkor kapunk, ha engedelmeskedünk e parancsolatnak, vannak olyanok, melyek jelentősek, mégis alig észrevehetőek. […]

Az egyik ilyen alig észrevehető, ám jelentős áldás, melyet kapunk, a hála lelki ajándéka, mely lehetővé teszi, hogy értékeljük, amink van, és megzabolázza azon vágyunkat, hogy még többet akarjunk. […]

Néha lehet, hogy sikert kérünk Istentől, Ő pedig fizikai és szellemi teherbírást ad. Lehet, hogy jómódért könyörgünk, ehelyett jobb rálátást és nagyobb türelmet kapunk.” (David A. Bednar: A menny ablakai. Liahóna, 2013. nov. 17–18.)

Mary Fielding Smith Hyrum Smith özvegye volt, és Joseph F. Smith elnök édesanyja. Amikor valaki azt mondta, túl szegény ahhoz, hogy betartsa a tizedfizetés törvényét, így felelt:

„Megtagadna tőlem egy áldást? [N]emcsak azért fizetem a tizedemet, mert ez Isten egyik törvénye, hanem mert áldást is várok azáltal, hogy megteszem.” (Mary Fielding Smith in Joseph F. Smith, in Conference Report, Apr. 1900, 48.)

Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit találtak, ami segíthet valakinek, akinek kérdései vagy aggályai vannak a tizeddel kapcsolatban. A következő kérdések irányíthatják a beszélgetést:

• Mit tanultál Mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról a tizedfizetés törvényének a tanulmányozása során?

• Milyen tanácsot adnál valakinek, akinek aggályai vannak a tizedfizetéssel kapcsolatban?

• Milyen módon áldott már meg téged vagy másokat az Úr azért, mert engedelmeskedtek az Ő tizedfizetési törvényének?

Miközben az utolsó kérdésről beszélgettek, megoszthatsz egy példát az életedből. Felhasználhatod a következő videófilmek egyikét: Tithing: I Will Make a Leap of Faith [Tized: Megteszem a hitbéli lépést] (4:47) vagy Az evangélium nyelve (12:27), nézzétek meg az 5:27-től 7:40-ig tartó részt. Ezek a videófilmek a ChurchofJesusChrist.org webhelyen érhetők el.

Gondolj a saját életedre

A lecke zárásaként megkérheted a tanulókat, hogy írják le a tanulmányozási naplójukba a következő kérdésekre adott válaszukat.

• Mi olyat tanultál vagy éreztél ma, amire emlékezni szeretnél?

• Mire éreztél késztetést a mai tanulmányozásod során?

Felkérhetsz néhány tanulót, hogy ossza meg a gondolatait, ha szeretné. Tegyél bizonyságot a megbeszélt igazságokról, és buzdítsd a tanulókat, hogy törekedjenek a tized törvénye szerint élni az életük során.

További források

Mi van akkor, ha a jövedelmem 10 százalékát inkább más jótékony célokra adományoznám?

Robert D. Hales elder (1932–2017) a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőt történetet osztotta meg ezzel kapcsolatban:

„Amikor George Albert Smith elnök egyik barátja megkérdezte tőle, mit gondol arról a személyes tervéről, hogy a tizedet kitevő pénzét inkább az általa választott jótékony célokra fordítaná, Smith elnök ezt a tanácsot adta neki:

»Úgy vélem, nagyon nagylelkű vagy – valaki más vagyonával. […]

Elmondtad ugyan, hogy mit tettél az Úr pénzével, de arról szót sem ejtettél, hogy a saját pénzedből akár egy fillért is adtál volna bárkinek. Ő a legjobb barátod a világon! Ő ad neked mindent, amid csak van, még a levegőt is, amit belélegzel! Azt mondta, fogd mindannak az egytizedét, amit kapsz, és add oda az egyháznak, ahogy azt az Úr parancsolta. Te nem így tettél. Elvetted a legjobb barátod pénzét, és azt adtad oda másnak.«” (Vö. Robert D. Hales: Tized: A hit próbája, mely örökkévaló áldásokat von maga után. Liahóna, 2002. nov. 28.)

Miért fontos tizedet fizetni akkor is, ha nem keresek sok pénzt?

Lynn G. Robbins elder a Hetvenektől tisztázta ezt:

„Sem püspök, sem misszionárius nem habozhat, vagy engedheti meg magának, hogy ne legyen hite ahhoz, hogy a szegényeket a tizedfizetés törvényére tanítsa. Azt a felfogást, hogy »nem engedhetik meg maguknak« fel kell váltani a »nem engedhetik meg maguknak, hogy ne tegyék« szemlélettel.

Az egyik legelső dolog, amit egy püspöknek a rászorulók megsegítésében tennie kell, az, hogy felkéri őket arra, hogy fizessék a tizedüket. A [sareptai] özvegyhez hasonlóan, ha egy szűkölködő család azzal a döntéssel szembesül, hogy eszik, vagy befizeti a tizedet, akkor a tizedet kell befizetnie. A püspök tud segíteni az élelemmel és más alapszükségletekkel, míg önellátókká nem válnak. […]

Mikor ételt szolgálunk fel, sokkal könnyebb az elején kitenni még egy tányérral az asztalra, mintsem ételt keresni egy későn jövő számára, mikor már befejeztük az étkezést. Hasonlóképpen nem sokkal könnyebb-e odaadni az Úrnak nyájunk zsengéjét ahelyett, hogy abban reménykedünk, hogy lesz elég maradék számára? Miután Ő rendezi a lakomát számunkra, nem Ő kell-e, hogy legyen a díszvendég, akit először szolgálunk ki?” (Vö. Lynn G. Robbins: Tizedfizetés – Egy parancsolat a szűkölködőknek is. Liahóna, 2005. máj. 34–35.)

Kiegészítő tanulási tevékenységek

Hogyan fizessünk tizedet?

Hasznos lehet megmutatni a tanulóknak, hogyan fizessenek tizedet. Behozhatsz az órára egy tizedborítékot és egy fizetési szelvényt, hogy megmutasd nekik, hogyan töltsék ki azt. Azt is megmutathatod nekik, hogyan kell kitölteni egy elektronikus tizedszelvényt a donations.ChurchofJesusChrist.org honlapon.

Tan és szövetségek 120. A Tizedfelosztási Tanács

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogy a Szabadító meghatározta, miként kell a tizedből származó forrásokat az Ő egyházában kezelni, megkérheted őket, hogy soroljanak fel néhány dolgot, amire a tizedalapot világszerte használják. Ha a tanulóknak segítségre van szükségük, utalj Robert D. Hales eldernek a tevékenység végén található kijelentésére.

• Hogyan döntenek a tizedalapok elköltésének a módjáról?

Segíts a tanulóknak megérteni, hogy az Első Elnökség, a Tizenkét Apostol Kvóruma és az Elnöklő Püspökség alkotják a Tizedfelosztási Tanácsot. Azután kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Tan és szövetségek 120:1-et, és keressék meg benne ennek a tanácsnak a további tagját. Megkérheted a tanulókat, hogy jelöljék meg „az én nekik szóló hangom” kifejezést, és tedd fel a következő kérdést:

• Mit nyerhetünk abból a tudásból, hogy a Szabadító határozza meg, hogyan költik el a tizedalapokat?

Megoszthatod a következő idézetet Robert D. Hales eldertől, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjától: Biztasd a tanulókat, hogy tegyék fel a kérdéseiket.

„Lenyűgöző tanújának lenni annak, hogy ez a tanács az Úr szavára figyel! Minden egyes tagja ismeri a tanács minden döntését, és részt vállal azokban. Semmilyen döntés nem születik a tanács egyöntetű egyetértő határozata nélkül. A tizedalap teljes összegét az egyházi céloknak megfelelően költik el, azaz juttatásokra – vagyis a szegények és a szükséget szenvedők megsegítésére, a templomokra, gyülekezeti házak építésére és fenntartására, oktatásra, tananyagokra – azaz: az Úr munkájára. […]

Ennek az egyháznak a tizede kivétel nélkül az Úr céljaira lett fordítva.” (Vö. Robert D. Hales: Tized: A hit próbája, mely örökkévaló áldásokat von maga után. Liahóna, 2002. nov. 28.)