18. Papsági szertartások és áldások elvégzése. Válogatások az Általános kézikönyvből (2023).
18. Papsági szertartások és áldások elvégzése. Válogatások az Általános kézikönyvből.
18.
Papsági szertartások és áldások elvégzése
18.0
Bevezetés
A szertartások és az áldások olyan szent cselekedetek, amelyeket a papság felhatalmazása által és Jézus Krisztus nevében végeznek. A papsági szertartások és áldások hozzáférést biztosítanak Isten hatalmához (lásd Tan és szövetségek 84:20).
A szertartásokat és áldásokat Mennyei Atyába és Jézus Krisztusba vetett hittel, valamint a Szentlélek irányítása szerint kell végezni. A vezetők ügyelnek arra, hogy ezeket a megfelelő jóváhagyással (ahol szükséges), a szükséges papsági felhatalmazással, a helyénvaló módon, valamint érdemes résztvevőkkel végezzék el (lásd 18.3).
18.1
A szabadítás és felmagasztosítás szertartásai
A papság magában foglalja a felhatalmazást olyan evangéliumi szertartások elvégzésére, amelyek szükségesek a szabadításhoz és felmagasztosuláshoz. Az emberek szent szövetségeket kötnek Istennel e szertartások elnyerése során. A szabadítás és felmagasztosítás szertartásai a következők:
-
keresztelés;
-
konfirmálás és a Szentlélek ajándéka;
-
a melkisédeki papság ráruházása, valamint elrendelés egy hivatalba (férfiak számára);
-
templomi felruházás;
-
templomi pecsételés.
Amennyiben egy gyermek, aki a szövetségben született, 8 éves kora előtt hal meg, akkor semmilyen szertartás nem szükséges és nem kerül elvégzésre. Amennyiben a gyermek nem a szövetségben született, akkor az egyetlen szertartás, amelyre szüksége van, a szülőkhöz pecsételés. A Szabadító engesztelésének köszönhetően minden olyan gyermek, aki 8 éves kora előtt hal meg „megszabadul a menny celesztiális királyságában” (Tan és szövetségek 137:10; lásd még Moróni 8:8–12).
18.3
Részvétel szertartásban vagy áldásban
A szertartást vagy áldást végzőknek, illetve az abban részt vevőknek rendelkezniük kell a szükséges papsági felhatalmazással, és érdemeseknek kell lenniük. Általánosságban az érdemesség mércéje a templomi ajánlással való rendelkezéshez kapcsolódó érdemesség. Azonban a Lélek, valamint e fejezet utasításainak az irányítása szerint a püspökök és cövekelnökök engedélyezhetik olyan apáknak és férjeknek, akik a megfelelő papsági hivatalt viselik, hogy elvégezzenek vagy részt vegyenek bizonyos szertartásokban és áldásokban még akkor is, ha nem tesznek teljes mértékben eleget a templomi érdemességnek. Az olyan papságviselő, akinek megoldatlan súlyos bűne van, ne vegyen részt!
Bizonyos szertartások és áldások elvégzéséhez, illetve elnyeréséhez egy olyan elnöklő vezető jóváhagyása szükséges, aki rendelkezik a szükséges papsági kulcsokkal (lásd 3.4.1). Szükség szerint az általa felhatalmazott tanácsos is adhat jóváhagyást. Lásd az alábbi táblázatokat. A cövekelnökre tett utalások a misszióelnökre is vonatkoznak, a püspökre tett utalások pedig a gyülekezeti elnökre is vonatkoznak.
Mely vezetők viselnek a szabadítás és felmagasztosítás szertartásainak az elvégzését, illetve elnyerését jóváhagyó kulcsokat?
|
Szertartás |
Ki viseli a kulcsokat |
|---|---|
Szertartás Keresztelés | Ki viseli a kulcsokat Püspök (8 éves gyermekek, valamint olyan 9 éves vagy annál idősebb nyilvántartott egyháztagok esetében, akiknek a keresztelése értelmi fogyatékosság következtében került halasztásra) Misszióelnök (megtértek esetében) |
Szertartás Konfirmálás és a Szentlélek ajándéka | Ki viseli a kulcsokat Püspök (8 éves gyermekek, valamint olyan 9 éves vagy annál idősebb nyilvántartott egyháztagok esetében, akiknek a keresztelése értelmi fogyatékosság következtében került halasztásra) Misszióelnök (megtértek esetében) |
Szertartás A melkisédeki papság ráruházása, valamint elrendelés egy hivatalba (férfiak számára) | Ki viseli a kulcsokat Cövekelnök |
Szertartás Templomi felruházás | Ki viseli a kulcsokat Püspök és cövekelnök |
Szertartás Templomi pecsételés | Ki viseli a kulcsokat Püspök és cövekelnök |
Mely vezetők viselnek egyéb szertartások és áldások elvégzését, illetve elnyerését jóváhagyó kulcsokat?
|
Szertartás vagy áldás |
Ki viseli a kulcsokat |
|---|---|
Szertartás vagy áldás Gyermekek névadása és megáldása | Ki viseli a kulcsokat Püspök |
Szertartás vagy áldás Az úrvacsora | Ki viseli a kulcsokat Püspök |
Szertartás vagy áldás Az ároni papság ráruházása, valamint elrendelés egy hivatalba (fiatal férfiak és férfiak számára) | Ki viseli a kulcsokat Püspök |
Szertartás vagy áldás Egyháztagok elválasztása elhívásokban történő szolgálatra | Ki viseli a kulcsokat Lásd 30.8. |
Szertartás vagy áldás Olaj megszentelése | Ki viseli a kulcsokat Nem szükséges jóváhagyás |
Szertartás vagy áldás A betegek szolgálata | Ki viseli a kulcsokat Nem szükséges jóváhagyás |
Szertartás vagy áldás Vigaszt és tanácsot nyújtó áldások, beleértve az atyai áldásokat is | Ki viseli a kulcsokat Nem szükséges jóváhagyás |
Szertartás vagy áldás Otthonok felszentelése | Ki viseli a kulcsokat Nem szükséges jóváhagyás |
Szertartás vagy áldás Sírok felszentelése | Ki viseli a kulcsokat A gyűlésen elnöklő papságviselő |
Szertartás vagy áldás Pátriárkai áldások | Ki viseli a kulcsokat Püspök |
18.4
Szertartások kiskorú gyermekek számára
Kiskorú gyermek csak akkor nyerhet el szertartásokat vagy áldásokat, ha a szülők vagy törvényes gondviselők engedélyt adnak erre. Nincs szükség olyan szülő vagy gondviselő engedélyére, akinek nincs jogalapja az intézkedés ellenzésére.
18.6
Gyermekek névadása és megáldása
A gyermekek névadására és megáldására jellemzően annak az egyházközségnek a böjti és bizonyságtételi gyűlésén kerül sor, ahol a szülők laknak.
18.6.1
Ki adja az áldást
A gyermek névadása és megáldása szertartását melkisédekipapság-viselők végzik a Tan és szövetségek 20:70-nek megfelelően.
A személy vagy család, amely azt kívánja, hogy gyermekük nevet és áldást kapjon, egyezteti a püspökkel a szertartást. Ő viseli a papsági kulcsokat a gyermekeket névadására és megáldására vonatkozóan az egyházközségben.
A püspök megengedheti a melkisédeki papságot viselő apának a gyermeke névadását és megáldását akkor is, ha az apa nem tesz teljes mértékben eleget a templomi érdemességnek (lásd 18.3). A püspökök buzdítsák az apákat, hogy készüljenek fel saját gyermekeik megáldására.
18.6.2
Utasítások
A püspökség irányítása alatt a melkisédekipapság-viselők körbeállnak a gyermek névadásához és megáldásához. Kezüket a csecsemő alá helyezik, illetve lágyan az idősebb gyermek fejére teszik. Ezután a szertartást végző személy:
-
Megszólítja Mennyei Atyát, mint az imában.
-
Kijelenti, hogy az áldás elvégzésére a melkisédeki papság felhatalmazása által kerül sor.
-
Nevet ad a gyermeknek.
-
Megszólítja a gyermeket.
-
A Lélek irányítása szerint áldást ad a gyermeknek.
-
Jézus Krisztus nevében fejezi be.
18.6.3
Gyermek feljegyzési űrlapja és Áldási bizonyítványa
Mielőtt a gyermeket megáldják, az írnok a Leader and Clerk Resources (LCR) rendszer segítségével elkészíti a Gyermek feljegyzési űrlapját. Az áldást követően létrehozza a tagsági feljegyzést ebben a rendszerben, és elkészíti az Áldási bizonyítványt. Ezt a bizonyítványt a püspök írja alá, majd odaadják a gyermek szüleinek, illetve gondviselőinek.
A tagsági feljegyzésen és a bizonyítványon szereplő név egyezzen meg a születési anyakönyvi kivonaton szereplő névvel.
18.7
Keresztelés
Felhatalmazott személy által végzett, alámerítéssel történő keresztelés szükséges ahhoz, hogy az egyén az egyház tagja legyen, és befogadja a Szentlelket. Mindenkinek, aki a felmagasztosulásra törekszik, követnie kell a Szabadító példáját e szertartások elnyerésével.
18.7.1
Jóváhagyás egy személy megkereszteléséhez és konfirmálásához
18.7.1.1
Gyermekek, akik nyilvántartott egyháztagok
A püspök viseli a papsági kulcsokat a nyolcéves nyilvántartott tagok kereszteléséhez az egyházközségben. Ezeket a gyermekeket a nyolcadik születésnapjukat követően olyan hamar kereszteljék meg és konfirmálják, amennyire az észszerű (lásd Tan és szövetségek 68:27). Ezeknek a gyermekeknek már van egyházi tagsági feljegyzése (lásd 33.6.2). Amikor betöltik a 8. életévüket, a püspök meggyőződik róla, hogy minden lehetőséget megadnak nekik az evangélium elfogadására, a keresztelkedésre és a konfirmálásra.
A püspök vagy egyik megbízott tanácsosa tart keresztelési és konfirmálási interjút nyilvántartott gyermekekkel. Utasításokat a 31.2.3.1 pont ad.
Tudnivalókért a Keresztelési és konfirmálási feljegyzés kitöltésével kapcsolatban lásd 18.8.3.
18.7.1.2
Megtértek
A misszióelnök viseli a kulcsokat a megtértek megkeresztelésére a misszióban. Ezért a megtértek keresztelési és konfirmálási interjúját teljes idejű misszionáriusok tartják.
18.7.2
Keresztelők
A keresztelő legyen egyszerű, rövid és lelkileg felemelő. Tartalmazhatja a következőket:
-
zenei előjáték;
-
rövid üdvözlés a gyűlést levezető fivértől;
-
nyitóhimnusz és nyitóima;
-
egy vagy két evangéliumi témájú rövid üzenet, például a keresztelésről és a Szentlélek ajándékáról;
-
zeneszám;
-
a keresztelés;
-
áhítatos várakozás, mialatt a keresztelésben részt vevők száraz ruhát öltenek (himnuszok és elemis énekek játszhatók vagy énekelhetők ezen idő alatt);
-
8 éves nyilvántartott egyháztagok konfirmálása; megtértek konfirmálása, ha a püspök úgy határoz (lásd 18.8);
-
új megtértek bizonyságtétele, kívánság szerint;
-
záróhimnusz és záróima;
-
zenei utójáték.
Amikor egy nyilvántartott gyermek keresztelkedésre készül, a püspökség és az Elemi elnökségének az egyik tagja tanácskozik a családdal a keresztelés megtervezéséről és ütemezéséről. A gyűlést a püspökség egyik tagja vezeti le. Ha ugyanabban a hónapban egynél több gyermek is megkeresztelkedik, akkor közös keresztelőt is tarthatnak.
Sok nyilvántartott gyermekkel rendelkező cövekekben több egyházközségből származó gyermeknek is tarthatnak közös keresztelőt. A cövekelnökség egyik tagja vagy egy kijelölt főtanácstag vezeti le a gyűlést.
A családtagok keresztelését ne késleltessék, amíg az apa megkaphatja a papságot és maga végezheti el a keresztelést!
A püspökség útmutatása szerint az egyházközségi misszióvezető (ha van ilyen elhívva) vagy az elderek kvóruma elnökségének az egyházközségi misszionáriusi munkát vezető tagja tervezi meg és vezeti a megtértek keresztelőjét. Egyeztetnek a teljes idejű misszionáriusokkal.
18.7.3
Ki végzi el a szertartást
A keresztelés szertartását egy pap vagy melkisédekipapság-viselő végzi. A keresztelést végző személyét jóvá kell hagynia a püspöknek (vagy a misszióelnöknek, ha teljes idejű misszionárius végzi a keresztelést).
A püspök megengedheti az apának, aki pap vagy melkisédekipapság-viselő, a gyermeke keresztelését akkor is, ha az apa nem tesz teljes mértékben eleget a templomi érdemességnek (lásd 18.3). A püspökök buzdítsák az apákat, hogy készüljenek fel saját gyermekeik megkeresztelésére.
18.7.4
Hol végezhető el a szertartás
A keresztelést keresztelőmedencében végezzék, ha rendelkezésre áll ilyen. Ha nincs keresztelőmedence, akkor valamilyen biztonságos vízfelület is használható.
Biztonsági okokból egy felelős felnőttnek jelen kell lennie, amíg a medencét feltöltik, és ott kell maradnia, amíg azt leeresztik, kitisztítják és lezárják. A medence vizét minden keresztelő után azonnal eresszék le! A medencéhez vezető ajtók legyenek bezárva, amikor a medence nincs használatban.
18.7.5
Öltözet
A keresztelést végző és a keresztelkedő személy fehér öltözetet visel, amely nem áttetsző, amikor víz éri. A felruházásban már részesült egyén a keresztelés elvégzésekor a ruhája alatt viseli a templomi alsóruhát. A helyi egységek a költségvetési alapokból vásárolnak keresztelési öltözetet, és a használatáért nem számítanak fel díjat.
18.7.6
Tanúk
Minden egyes keresztelést két – az elnöklő vezető által jóváhagyott – tanú kísér figyelemmel, hogy biztosítsák a helyénvaló elvégzését. Az egyház megkeresztelt tagjai – köztük gyermekek és fiatalok is – szolgálhatnak tanúként.
A keresztelést meg kell ismételni, ha a szavak nem pontosan úgy hangzanak el, ahogyan az a Tan és szövetségek 20:73-ban áll. Meg kell ismételni akkor is, ha a személy testének, hajának vagy öltözetének egy része nem merült el teljesen.
18.7.7
Utasítások
A keresztelés szertartásának elvégzéséhez a pap vagy melkisédekipapság-viselő:
-
Beáll a vízbe a megkeresztelendő személlyel.
-
Bal kezével megfogja a személy jobb csuklóját (kényelmi és biztonsági okokból). A keresztelkedő személy bal kezével megfogja a papságviselő bal csuklóját.
-
Felemeli a jobb karját derékszögbe.
-
Kijelenti az egyén teljes nevét, majd ezt mondja: „Jézus Krisztus megbízatásából megkeresztellek téged az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Ámen.” (Tan és szövetségek 20:73).
-
Engedi, hogy (kényelmi okokból) az illető a jobb kezével befogja az orrát, majd jobb kezét a keresztelendő hátának felső részére helyezi, és teljesen alámeríti őt, beleértve a ruháját is.
-
Segít az illetőnek kiemelkedni a vízből.
18.8
Konfirmálás és a Szentlélek ajándéka
Miután egy személyt megkereszteltek, kézrátétellel az egyház tagjává konfirmálják, és befogadja a Szentlelket (lásd Tan és szövetségek 20:41; Apostolok cselekedetei 19:1–6). A személy akkor válik az egyház tagjává, miután mindkét szertartást elvégezték és megfelelő módon feljegyezték (lásd János 3:5; Tan és szövetségek 33:11; 3 Nefi 27:20).
A konfirmálás elvégzését a püspök felügyeli. A nyolcéves gyermekeket jellemzően a keresztelésük napján konfirmálják. A megtérteket jellemzően a saját egyházközségük valamely úrvacsorai gyűlésén konfirmálják, lehetőleg a keresztelőjüket követő vasárnapon.
Az új egyháztagok bemutatásakor a püspökség tagja a 29.2.1.1-ben található irányelveket követi.
18.8.1
Ki végzi el a szertartást
Konfirmálást csak templomi érdemességgel rendelkező melkisédekipapság-viselő végezhet. A püspök azonban megengedheti a melkisédeki papságot viselő apának, hogy gyermeke konfirmálásánál a körben álljon akkor is, ha az apa nem tesz teljes mértékben eleget a templomi érdemességnek (lásd 18.3).
Ebben a szertartásban a püspökségnek legalább az egyik tagja részt vesz. Amennyiben misszionárius elderek tanították a megtértet, a püspök felkéri őket a részvételre.
18.8.2
Utasítások
A püspökség irányítása alatt egy vagy több melkisédekipapság-viselő vehet részt a konfirmálásban. Kezüket lágyan az illető fejére helyezik. Ezután a szertartást végző személy:
-
Teljes nevén szólítja az illetőt.
-
Kijelenti, hogy a szertartás elvégzésére a melkisédeki papság felhatalmazása által kerül sor.
-
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjává konfirmálja a személyt.
-
Kijelenti: „Fogadd be a Szentlelket!” (nem azt, hogy „Fogadd be a Szentlélek ajándékát!”).
-
A Lélek irányítása szerint áldást mond.
-
Jézus Krisztus nevében fejezi be.
18.8.3
Keresztelési és konfirmálási feljegyzés és bizonyítvány
Mielőtt egy nyilvántartott gyermekkel keresztelési interjút tartanak, az írnok az LCR-rendszer segítségével elkészíti a Keresztelési és konfirmálási űrlapot. A püspök vagy egyik megbízott tanácsosa tartja az interjút és írja alá az űrlapot. A keresztelés és a konfirmálás után az írnok ezen űrlap segítségével frissíti a gyermek tagsági feljegyzését az LCR-ben.
Amikor teljes idejű misszionárius tart keresztelési interjút egy megtérttel, a Területikönyv-tervező (ABP) segítségével kitölti a Keresztelési és konfirmálási feljegyzést. A keresztelés és a konfirmálás után a misszionáriusok feljegyezik az adatokat az ABP-ben, és elektronikus úton benyújtják az egyházközségi írnoknak. Az egyházközségi írnok átnézi az LCR-ben található adatokat, és létrehozza a tagsági feljegyzést.
Miután a tagsági feljegyzés elkészült, az írnok elkészíti a Keresztelési és konfirmálási bizonyítványt. Ezt a bizonyítványt a püspök írja alá, majd odaadják a személynek.
A tagsági feljegyzésen és a bizonyítványon szereplő név egyezzen meg a születési anyakönyvi kivonaton szereplő névvel.
18.9
Az úrvacsora
Az egyház tagjai a sabbat napján összegyűlnek, hogy Istennek hódoljanak és vegyenek az úrvacsorából (lásd Tan és szövetségek 20:75; 59:9; Moróni 6:5–6). E szertartás során a Szabadító teste és vére áldozatának az emlékezetére, valamint szent szövetségeik megújításáért vesznek a kenyérből és a vízből (lásd Máté 26:26–28; Joseph Smith-fordítás, Márk 14:20–25; Lukács 22:15–20; 3 Nefi 18; Moróni 6:6).
18.9.1
Jóváhagyás az úrvacsorai szolgálatra
A püspöknél vannak az úrvacsorai szolgálattétel papsági kulcsai az egyházközségben. Mindazoknak, akik részt vesznek az úrvacsora előkészítésében, megáldásában és kiosztásában, meg kell kapniuk az ő vagy az ő irányítása alatt álló személy jóváhagyását.
18.9.2
Ki végzi el a szertartást
-
Az úrvacsorát tanítók, papok és melkisédekipapság-viselők készíthetik elő.
-
Az úrvacsorát papok és melkisédekipapság-viselők áldhatják meg.
-
Az úrvacsorát diakónusok, tanítók, papok és melkisédekipapság-viselők oszthatják ki.
18.9.3
Irányelvek az úrvacsorához
Az úrvacsora szent jellege miatt a papsági vezetők gondosan készüljenek elő, hogy az rendezett és áhítatos lehessen.
Az úrvacsorai szolgálattételben közreműködők viselkedjenek méltóságteljesen, tudatában annak, hogy az Urat képviselik.
Az úrvacsora kiosztása legyen természetes, ne pedig túlságosan hivatalos.
Bár az úrvacsora az egyház tagjainak szól, semmi olyat nem szabad tenni, ami meggátol másokat abban, hogy vegyenek belőle.
18.9.4
Utasítások
-
Az úrvacsorát előkészítők, megáldók vagy kiosztók először mossanak kezet szappannal vagy más tisztítószerrel.
-
A tanítók, a papok vagy a melkisédekipapság-viselők győződjenek meg arról, hogy a kenyértálcák a megtöretlen kenyérrel, a víztálcák a tiszta vízzel, valamint a tiszta terítők a helyükön vannak a gyűlés megkezdése előtt.
-
Miközben az egyházközség tagjai az úrvacsorai himnuszt éneklik, azok, akik meg fogják áldani az úrvacsorát, áhítatosan felállnak, felhajtják a kenyértálcákat borító terítőt, és falatnyi darabokra tördelik a kenyeret.
-
A himnuszt követően a kenyeret megáldó személy letérdel és elmondja a kenyérre vonatkozó úrvacsorai imát (lásd Tan és szövetségek 20:77).
-
A püspök meggyőződik róla, hogy az úrvacsorai imákat érthetően, pontosan és méltóságteljesen mondják el. Ha valaki hibázik a szavakkal, de kijavítja magát, akkor nincs szükség további javításra. Ha az illető nem javítja ki a hibáját, a püspök kedvesen megkéri, hogy ismételje meg az imát.
-
Az ima után a papságviselők áhítatosan kiosztják a kenyeret az egyháztagoknak. Először az elnöklő vezető kap, ami után nincs meghatározott sorrend. Amikor a tálcát odaadják az egyháztagoknak, ők átadhatják azt egymásnak.
-
Amikor lehetséges, az egyháztagok a jobb kezükkel vesznek.
-
Amikor a kenyeret minden egyháztagnak kiosztották, az úrvacsorát osztók visszaviszik a tálcákat az úrvacsorai asztalhoz. Az úrvacsorát áldók a kenyértálcákra hajtják a terítőt, és felfedik a víztartó tálcákat.
-
A vizet megáldó személy letérdel és elmondja a vízre vonatkozó úrvacsorai imát (lásd Tan és szövetségek 20:79). A bor szó helyett a víz szót használja.
-
Az ima után a papságviselők áhítatosan kiosztják a vizet az egyháztagoknak. Először az elnöklő vezető kap, ami után nincs meghatározott sorrend.
-
Amikor a vizet minden egyháztagnak kiosztották, az úrvacsorát osztók visszaviszik a tálcákat az úrvacsorai asztalhoz. Az úrvacsorát áldók leterítik a tálcákat, majd az úrvacsorát áldók és osztók áhítatosan elfoglalják helyüket.
-
A gyűlés után azok, akik előkészítették az úrvacsorát, eltakarítanak, összehajtják a terítőket, és eltávolítják a fel nem használt kenyeret.
18.10
A papság valakire történő ráruházása, és hivatalba rendelés
A papságnak két része van: az ároni és a melkisédeki (lásd 3.3; Tan és szövetségek 107:1, 6). Amikor a papságot ráruházzák valakire, akkor el is rendelik abban a papságban egy hivatalba. Miután e papságok bármelyikét ráruházták a személyre, már csupán egy másik hivatalba szükséges elrendelni azon papságban.
18.10.1
Melkisédeki papság
A cövekelnök viseli a melkisédeki papság valakire történő ráruházásának, valamint az elder és a főpap hivatalába való elrendelésnek a papsági kulcsait. Azonban a püspök az, aki általában ajánlást tesz ezekre az elrendelésekre.
18.10.1.1
Elderek
Érdemes fivérek akkor kaphatják meg a melkisédeki papságot és rendelhetők elderré, ha 18 évesek vagy annál idősebbek. Az egyéni körülmények függvényében a püspök eldönti, hogy javasolja-e egy fiatal férfi elderré rendelését röviddel a 18. születésnapja után, vagy maradjon még a papok kvórumában.
Ezen döntés meghozatalakor a püspök először a fiatal férfival és szüleivel vagy gondviselőivel tanácskozik. Érdemes férfiakat 19 éves korukra rendeljék elderré, vagy mielőtt elköltöznének otthonról, hogy főiskolára járjanak, teljes idejű missziót szolgáljanak, katonaságban szolgáljanak, illetve teljes idejű állást vállaljanak.
A nemrégiben megkeresztelt 18 éves vagy annál idősebb férfiakat azután rendelik elderré, hogy:
-
megkapták az ároni papságot, és szolgáltak papként;
-
megfelelő ismereteket szereztek az evangéliumról;
-
megmutatták érdemességüket.
Nincs kikötés az egyháztagság legkisebb eltelt időtartamát illetően.
18.10.1.2
Főpapok
Férfiakat akkor rendelnek főpappá, amikor cövekelnökségbe, főtanácsba vagy püspökségbe hívják el őket.
18.10.1.3
Interjúk és támogatás
A cövekelnökség jóváhagyásával a püspök tart interjút a fivérrel a melkisédeki papsági elrendelési feljegyzés útmutatása szerint. Ezt követően a cövekelnökség egyik tagja szintén interjút tart vele. A misszióelnök jóváhagyásával a kerületi elnök interjút tarthat egy fivérrel, hogy elderré rendeljék (lásd 6.3).
18.10.2
Ároni papság
A püspök birtokolja az ároni papság valakire történő ráruházásának, valamint a diakónus, a tanító, illetve a pap hivatalába rendelésnek a kulcsait. Az érdemes fivéreket jellemzően a következő életkorban – de semmiképpen sem korábban – rendelik el ezekbe a hivatalokba:
-
diakónusnak azon év januárjának az elején, amelyben betöltik a 12-t;
-
tanítónak azon év januárjának az elején, amelyben betöltik a 14-et;
-
papnak azon év januárjának az elején, amelyben betöltik a 16-ot.
A püspök vagy egyik megbízott tanácsosa interjút tart a diakónusokká vagy tanítókká rendelendő fivérekkel, hogy megállapítsa, lelkileg felkészültek-e rá. A püspök tart interjút a pappá rendelendő fivérekkel.
Mielőtt papsági elrendelés céljából interjút tartana egy fiatal férfival, a püspök szóbeli engedélyt szerez a szülőktől vagy gondviselőktől. Nincs szükség olyan szülő vagy gondviselő engedélyére, akinek nincs jogalapja az intézkedés ellenzésére.
18.10.3
Egyháztag elrendelés előtti előterjesztése támogatásra
Miután egy fivérrel interjút tartottak, és érdemesnek találták arra, hogy elrendeljék egy papsági hivatalba, támogatásra terjesztik elő (lásd Tan és szövetségek 20:65, 67). Az elderré vagy főpappá rendelendő fivéreket a cövekelnökség egyik tagja terjeszti elő a cövekkonferencia általános ülésén (kerületi elnököknek szóló utasításokért lásd 6.3). A diakónussá, tanítóvá vagy pappá rendelendő fivéreket a püspökség egyik tagja terjeszti elő az úrvacsorai gyűlésen.
A támogatást levezető személy megkéri a fivért, hogy álljon fel. Bejelenti a javaslatot, hogy ruházzák rá az ároni vagy melkisédeki papságot (ha szükséges), és rendeljék el a fivért a papsági hivatalba. Ezután felkéri az egyháztagokat, hogy támogassák az indítványt. Például, egy fivér elderré rendelésének előterjesztéséhez használhat a következőkhöz hasonló szavakat:
„Javasoljuk, hogy [név] kapja meg a melkisédeki papságot, és rendeljék elderré. Akik egyetértenek, kézfeltartással jelezzék! [Tartson rövid szünetet.] Ha vannak, akik ellenzik, ők is jelezhetik. [Tartson rövid szünetet.]”
Ha teljes jogú egyháztag ellenzi az elrendelést, akkor az elnöklő vezető vagy egy másik kijelölt papsági vezető a gyűlés után négyszemközt találkozik vele. A vezető igyekszik megtudni, miért ellenzi az egyháztag az elrendelést. Megtudja, hogy az egyháztag tud-e olyan viselkedésről, amely alkalmatlanná teszi az illetőt az adott papsági hivatalba rendelésre.
Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy egy fivért elderré vagy főpappá kell rendelni, mielőtt a cövekkonferencián előterjeszthetnék. Ilyen esetben az egyházközsége úrvacsorai gyűlésén terjesztik elő támogatásra. Ezt követően a következő cövekkonferencián előterjesztik, hogy utólagosan jóváhagyják az elrendelést (a támogatás fent vázolt folyamatát átalakítva).
18.10.4
Ki végzi el a szertartást
A cövekelnök vagy az ő irányítása alatt egy melkisédekipapság-viselő rendelhet el egy férfit az elder hivatalába. A misszióelnök jóváhagyásával a kerületi elnök vagy az ő irányítása alatt valaki elvégezheti az elrendelést (lásd 6.3). Csak melkisédekipapság-viselők állhatnak a körben.
A cövekelnök vagy az ő irányítása alatt egy főpap rendelhet el egy férfit a főpap hivatalába. Csak főpapok állhatnak a körben.
Annak a személynek, aki melkisédeki papsági hivatalba rendel el valakit, templomi érdemességgel kell bírnia. A cövekelnöknek vagy az általa kijelölt személynek jelen kell lennie.
Egy pap vagy melkisédekipapság-viselő rendelhet el egy fivért a diakónus, a tanító vagy a pap hivatalába. Felhatalmazást kell kapnia a püspöktől. A püspöknek vagy az általa kijelölt személynek jelen kell lennie.
Ahhoz, hogy egy személy részt vehessen ároni papsági elrendelésben, papnak vagy melkisédekipapság-viselőnek kell lennie.
A püspök megengedheti az apának, aki pap vagy melkisédekipapság-viselő, a fia elrendelését a diakónus, a tanító vagy a pap hivatalába akkor is, ha az apa nem tesz teljes mértékben eleget a templomi érdemességnek (lásd 18.3). A püspökök buzdítják az apákat, hogy készüljenek fel saját fiaik elrendelésére.
18.10.5
Utasítások
A papságnak egy személyre történő ráruházásához, valamint az illető elrendeléséhez egy papsági hivatalba, egy vagy több felhatalmazott papságviselő lágyan az illető fejére helyezi a kezét. Ezután a szertartást végző személy:
-
Teljes nevén szólítja az illetőt.
-
Kijelenti, ő személy szerint milyen felhatalmazást visel a szertartás elvégzéséhez (ároni vagy melkisédeki papság).
-
Ráruházza az ároni vagy melkisédeki papságot, kivéve, ha korábban már ráruházták.
-
Elrendeli az ároni vagy melkisédeki papság valamely hivatalába, és ráruházza azon hivatal jogait, hatalmát és felhatalmazását.
-
A Lélek irányítása szerint áldást mond.
-
Jézus Krisztus nevében fejezi be.
Egy személy valamilyen papsági hivatalba történő elrendelésekor abban az esetben, ha már rendelkezik a megfelelő papsággal, a szertartást végző személy kihagyja a 3. lépést.
18.10.6
Elrendelési feljegyzés és bizonyítvány
Mielőtt egy fivérrel interjút tartanak azért, hogy elrendeljék az ároni papság egyik hivatalába, az írnok az LCR-rendszer segítségével elkészíti az Ároni papsági elrendelési feljegyzést. A püspök vagy egy megbízott tanácsos megtartja az interjút, majd aláírja az űrlapot, ha minden érdemességi feltétel teljesül.
Az elrendelést követően a püspök vagy egy megbízott tanácsos kitölti az űrlapot és átadja azt az írnoknak. Ő feljegyzi az elrendelést az LCR-ben, és elkészíti az elrendelési bizonyítványt.
A személy érvényben lévő törvényes nevét használják az elrendelési feljegyzésen és bizonyítványon.
18.11
Egyháztagok elválasztása elhívásokban történő szolgálatra
A legtöbb egyházi tisztségbe elhívott és támogatott egyháztagot el kell választani a szolgálatra az adott tisztségben (lásd János 15:16; Tan és szövetségek 42:11; lásd még 3.4.3.1 ebben a kézikönyvben). Az elválasztás során a személy 1.) felhatalmazást kap az elhívásban történő cselekvésre, valamint 2.) áldást kap a Lélek irányítása szerint.
A cövekelnökök, a püspökök, valamint a kvórumelnökök megkapják az elnöklés kulcsait is az elválasztásuk alkalmával (lásd 3.4.1.1). A kulcsok szót azonban ne használják, amikor egyháztagokat egyéb elhívásokban történő szolgálatra választanak el, beleértve ebbe a tanácsosokat is az elnökségekben!
18.11.1
Ki végzi az elválasztást
Elválasztást mindig melkisédekipapság-viselő végez. Jóváhagyást kell kapnia a megfelelő papsági kulcsokkal rendelkező vezetőtől. Az elválasztás elvégzésére felhatalmazott személyeket a 30.8 tünteti fel. Elder ne mondja a szertartás szövegét és ne is álljon a körbe, amikor egy férfit olyan elhívásra választanak el, amelyhez főpapnak kell lennie!
Az elnöklő vezető irányítása alatt egy vagy több melkisédekipapság-viselő vehet részt egy elválasztásban. Az elnököket a tanácsosaikat megelőzően választják el.
Az elnöklő vezető megengedheti a melkisédeki papságot viselő apának, hogy felesége vagy gyermeke elválasztásánál a körben álljon akkor is, ha az apa nem tesz teljes mértékben eleget a templomi érdemességnek (lásd 18.3).
18.11.2
Utasítások
Egy vagy több felhatalmazott melkisédekipapság-viselő lágyan az illető fejére helyezi a kezét. Ezután a szertartást végző személy:
-
Teljes nevén szólítja az illetőt.
-
Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által cselekszik.
-
Elválasztja az illetőt az elhívásba a cövekben, egyházközségben, kvórumban vagy osztályban.
-
Kulcsokat ruház rá, ha az illetőnek meg kell kapnia ezeket.
-
A Lélek irányítása szerint áldást mond.
-
Jézus Krisztus nevében fejezi be.
18.12
Olaj megszentelése
A melkisédekipapság-viselőknek meg kell szentelniük az olívaolajat, mielőtt azt a betegek vagy szenvedők megkenésére használnák (lásd Jakab 5:14). Semmilyen más olaj nem használható.
Az egyháztagok ne fogyasszanak megszentelt olajat, és ne kenjék azt a test beteg részeire!
18.12.1
Ki végzi el a szertartást
Egy vagy több melkisédekipapság-viselő szentelhet meg olajat. Nem szükséges papsági vezető jóváhagyásért folyamodniuk.
18.12.2
Utasítások
Az olaj megszenteléséhez a melkisédekipapság-viselő:
-
Kezében tartja a nyitott tartóban lévő olívaolajat.
-
Megszólítja Mennyei Atyát, mint az imában.
-
Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által cselekszik.
-
Megszenteli az olajat (nem a tartót), és elválasztja azt a betegek és a szenvedők megkenésére és megáldására.
-
Jézus Krisztus nevében fejezi be.
18.13
A betegek szolgálata
A betegek szolgálata „kézrátétel által” két részből áll: az olajjal való megkenésből, valamint a megkenés megpecsételéséből egy áldással. Ha nem áll rendelkezésre megszentelt olaj, az áldás a melkisédeki papság felhatalmazása által megkenés nélkül adható.
18.13.1
Ki adja az áldást
Csak érdemes melkisédekipapság-viselők szolgálhatnak a betegeknek vagy szenvedőknek. Nem szükséges papsági vezető jóváhagyásért folyamodniuk. Ha lehetséges, a melkisédeki papságot viselő apa szolgál a családja beteg tagjainak.
Rendes körülmények között két vagy több melkisédekipapság-viselő szolgál a betegnek. Azonban egy is elvégezheti a megkenést és a pecsételést is.
18.13.2
Utasítások
Az olajjal történő megkenést egyetlen melkisédekipapság-viselő végzi, ekképpen:
-
Egy csepp megszentelt olajat tesz az illető fejére.
-
Kezeit lágyan az illető fejére helyezi, és megszólítja a teljes nevén.
-
Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által cselekszik.
-
Kijelenti, hogy a betegek és a szenvedők megkenésére és megáldására szentelt olajjal végzi a megkenést.
-
Jézus Krisztus nevében fejezi be.
A megkenés megpecsételéséhez egy vagy több melkisédekipapság-viselő lágyan az illető fejére helyezi a kezét. Ezután a megkenést megpecsételő személy:
-
Teljes nevén szólítja az illetőt.
-
Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által pecsételi meg a megkenést.
-
A Lélek irányítása szerint áldást mond.
-
Jézus Krisztus nevében fejezi be.
18.14
Vigaszt és tanácsot nyújtó áldások, beleértve az atyai áldásokat is
18.14.1
Ki adja az áldást
Melkisédekipapság-viselők adhatnak vigaszt és tanácsot nyújtó áldást a család többi tagjának és másoknak, akik ezt kérik.
A melkisédeki papságot viselő apa atyai áldást adhat a gyermekeinek. A szülők biztatják gyermekeiket, hogy kérjenek atyai áldást, amikor szükségük van rá. Az atyai áldásokat rögzíteni lehet személyes használatra.
A melkisédekipapság-viselőnek nem szükséges jóváhagyást kapnia papsági vezetőtől ahhoz, hogy vigaszt és tanácsot nyújtó, illetve atyai áldást adjon.
18.14.2
Utasítások
Vigaszt és tanácsot nyújtó áldás, illetve atyai áldás esetén egy vagy több melkisédekipapság-viselő lágyan az illető fejére teszi a kezét. Ezután a szertartást végző személy:
-
Teljes nevén szólítja az illetőt.
-
Kijelenti, hogy az áldás elvégzésére a melkisédeki papság felhatalmazása által kerül sor.
-
A Lélek irányítása szerint vigaszt és tanácsot nyújtó áldást mond.
-
Jézus Krisztus nevében fejezi be.
18.15
Otthonok felszentelése
Az egyháztagok otthona felszentelhető a melkisédeki papság felhatalmazása által.
18.15.2
Utasítások
Az otthon felszenteléséhez a melkisédekipapság-viselő:
-
Megszólítja Mennyei Atyát, mint az imában.
-
Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által cselekszik.
-
Felszenteli az otthont szent helyként, ahol a Szent Lélek lakozhat, és egyéb szavakat mond a Lélek irányítása szerint.
-
Jézus Krisztus nevében fejezi be.
18.16
Sírok felszentelése
18.16.1
Ki szenteli fel a sírt
A sírt felszentelő személy viselje a melkisédeki papságot, és kapjon felhatalmazást a gyűlést vezető papsági vezetőtől.
18.16.2
Utasítások
A sír felszenteléséhez a melkisédekipapság-viselő:
-
Megszólítja Mennyei Atyát, mint az imában.
-
Kijelenti, hogy a melkisédeki papság felhatalmazása által cselekszik.
-
Felszenteli és felajánlja a sírhelyet, hogy az az elhunyt testének nyugvóhelyéül szolgáljon.
-
Imádkozik, hogy a hely megszentelt és védett legyen a feltámadásig (ahol ez helyénvaló).
-
Kéri Mennyei Atyát, hogy nyújtson vigaszt a családnak, valamint kifejez egyéb gondolatokat a Lélek irányítása szerint.
-
Jézus Krisztus nevében fejezi be.
Ha az egyháztag testét elhamvasztották, akkor az elnöklő vezető belátása szerint eldöntheti, hogy felszenteljék-e a helyet, ahol a hamvait tartják.
18.17
Pátriárkai áldások
Minden érdemes, megkeresztelt egyháztag jogosult arra, hogy pátriárkai áldást kapjon, amely sugalmazott útmutatást nyújt Mennyei Atyától (lásd 1 Mózes 48:14–16; 49; 2 Nefi 4:3–11).
A püspök vagy egyik megbízott tanácsosa tart interjút azokkal az egyháztagokkal, akik pátriárkai áldást kívánnak kapni. Ha az egyháztag érdemes, az interjút tartó személy elkészít egy Pátriárkai áldási ajánlást. Ezt a Pátriárkai áldási rendszeren keresztül nyújtja be a ChurchofJesusChrist.org oldalon.
A Pátriárkai áldás ajánlást kiadó személy meggyőződik róla, hogy az egyháztag elég érett ahhoz, hogy megértse az áldás jelentőségét és szent természetét.
18.17.1
Pátriárkai áldás elnyerése
Az ajánlás kézhezvételét követően az egyháztag felveszi a kapcsolatot a pátriárkával, hogy időpontot egyeztessen vele a pátriárkai áldás elnyerésére. Az áldás napján az egyháztag imádságos lelkülettel és vasárnapi öltözetben menjen el a pátriárkához.
Minden egyes pátriárkai áldás szentséges, bizalmas és személyes. Ezért azt négyszemközt adják, kivéve korlátozott számú családtagot, akik jelen lehetnek.
A pátriárkai áldást elnyerő személy kezelje kincsként az áldás szavait, elmélkedjen azokon, és éljen érdemesen a megígért áldások elnyerésére ebben az életben és az örökkévalóságban.
Az egyház tagjai ne hasonlítgassák össze az áldásokat, és a közeli családtagok kivételével ne osszák meg azokat másokkal! Ne olvassanak fel pátriárkai áldásokat egyházi gyűléseken vagy más nyilvános összejöveteleken!