2.

Egyének és családok támogatása Isten szabadító és felmagasztosító munkájában

2.0

Bevezetés

Vezetőként Jézus Krisztus egyházában támogatod az egyéneket és a családokat Isten szabadításra és felmagasztosulásra vonatkozó munkájának elvégzésében (lásd 1.2). E munka legfőbb rendeltetése segíteni Isten minden gyermekének elnyerni az örök élet és az öröm teljessége áldásait.

Isten szabadító és felmagasztosító munkájának a jelentős részét a családon keresztül végzik el. E munka központja az otthon az egyház minden tagja számára. Ez a fejezet rálátást nyújt neked a következőkre:

• A család szerepe Isten tervében.

• Isten szabadító és felmagasztosító munkája otthon.

• Az otthon és az egyház kapcsolata.

2.1

A család szerepe Isten tervében

A családot Isten rendelte el, és központi szerepet tölt be az Ő tervében. Mindegyikünk „mennyei szülők szeretett lélekfia vagy lélekleánya”, akiknek „isteni természetük és rendeltetésük van” (A család: Kiáltvány a világhoz. ChurchofJesusChrist.org). Az ő családjuk része vagyunk. Velük éltünk, mielőtt a földre születtünk.

Tervének részeként Mennyei Atya családokat hozott létre a földön. Szándékai szerint a család célja az, hogy boldogságot hozzon nekünk. A család lehetőséget biztosít a tanulásra, a növekedésre, a szolgálatra, a bűnbánatra és a megbocsátásra. Segíthet felkészülnünk az örök életre.

Ebben az életben sokan korlátozott lehetőségekkel rendelkeznek a szerető családi kapcsolatok terén. Egyetlen család sem mentes a kihívásoktól, a fájdalomtól és a bánattól. Egyének és családok gyakorolják az Úrba vetett hitet, valamint igyekeznek azon igazságok szerint élni, amelyeket Ő a családdal kapcsolatosan kinyilatkoztatott. A Szabadító azt ígérte, hogy segít hordozni mindazok terhét, akik Őhozzá jönnek (lásd Máté 11:28–30).

Mennyei Atya boldogságterve biztosítja, hogy minden gyermeke lehetőséget kapjon az Ő evangéliuma elfogadására, valamint legnagyszerűbb áldásai elnyerésére (lásd Tan és szövetségek 137:7–10). Mindazok, akik szövetségeket kötnek Istennel, és megtartják azokat, örömet és „békességet [tapasztalhatnak] ebben a világban és örök életet az eljövendő világban” (Tan és szövetségek 59:23; lásd még Móziás 2:41).

Isten örök életre vonatkozó ígéretéhez hozzá tartozik az örökkévaló házasság, a gyermekek, valamint az örökkévaló család minden egyéb áldása. Ez az ígéret azokra is vonatkozik, akik jelenleg nem házasok vagy család nélkül vannak az egyházban (lásd 38.1.4). Ezek az áldások mindazok számára biztosak, akik igyekeznek Jézus Krisztus tanítványaiként élni.

2.1.1

Örökkévaló családok

Örökkévaló családok akkor alakulnak ki, amikor az egyház tagjai szövetségeket kötnek a pecsételő szertartások elnyerése során a templomban. Az örökkévaló család áldásai akkor válnak valóra, ha az egyháztagok megtartják e szövetségeket, és bűnbánatot tartanak, amikor ez nem sikerül nekik. Az egyházi vezetők segítenek az egyháztagoknak felkészülni e szertartások elnyerésére, valamint szövetségeik tiszteletben tartására.

Minden egyes személy számos szerepet tölthet be egy örökkévaló családban. Minden családi szerep szent és fontos. E szerepek között lehet az anya és az apa, a leány és a fiú, a testvér, a nagynéni és a nagybácsi, valamint a nagyanya és a nagyapa. E szerepek szeretetteljes betöltése segít Isten gyermekeinek az örök élet felé haladni.

Az örökkévaló családok alapításának egy további vonatkozása olyan szertartások elvégzése a templomban, amelyek lehetővé teszik az egyháztagoknak, hogy elhunyt őseikhez pecsételjék őket.

Amint megértik Isten tervét, az egyháztagok törekszenek az örökkévaló család áldásaira.

2.1.2

Férj és feleség

A férfi és nő közötti házasságot Isten rendelte el (lásd Tan és szövetségek 49:15). Szándék szerint a férj és a feleség együtt halad előre az örök élet felé (lásd 1 Korinthusbeliek 11:11).

Az örök élet elnyerésének egyik követelménye az, hogy a férfi és a nő lépjen be a celesztiális házasság szövetségébe (lásd Tan és szövetségek 131:1–4). A házaspár akkor köti meg ezt a szövetséget, amikor részesülnek a házassági pecsételő szertartásban a templomban. Ez a szövetség az örökkévaló család alapja. Amikor hithűen megtartják, akkor lehetővé teszi, hogy a házasságuk örökre fennmaradjon. Végül pedig olyanokká válhatnak, mint Isten (lásd Tan és szövetségek 132:19–20).

Isten megparancsolta a férjeknek és a feleségeknek, hogy ragaszkodjanak egymáshoz (lásd 1 Mózes 2:24; Tan és szövetségek 42:22). Ebben az értelemben a ragaszkodás szó a másik iránti teljes odaadást és hűséget jelenti. A házaspárok úgy ragaszkodnak egymáshoz, hogy szeretik és szolgálják egymást.

A ragaszkodás magában foglalja a férj és a feleség közötti teljes hűséget is. A férj és a feleség közötti testi intimitás célja, hogy gyönyörű és szent legyen. Ezt a kapcsolatot Isten rendelte el gyermekek teremtése céljából, továbbá a férj és a feleség közti szeretet kifejezésére. Intim kapcsolatukat a gyengédségnek és a tiszteletnek – nem pedig az önzésnek – kell irányítania.

Isten megparancsolta, hogy a nemi intimitást a férfi és nő közötti házasságon belülre kell korlátozni. A nemi tisztaság megtartása a házasság előtt, valamint a hűség a házasságon belül hozzásegíti az egyéneket a valódi boldogsághoz, valamint a lelki, érzelmi és fizikai sérülések elkerüléséhez. A szülőket és az egyházi vezetőket arra buzdítjuk, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt e tanítás nyomatékosítása érdekében. (Lásd 38.6.5.)

A házaspár egységre törekszik a családalapítás során (lásd 1 Mózes 2:24). A házasságban történő eggyé válás teljes mértékű társas kapcsolatot és a feladatok megosztását igényli. A férj és a feleség egyenlő Isten szemében. Egyikük se uralkodjon a másik felett! Döntéseiket hozzák meg egységben és szeretetben, mindkettejük teljes mértékű részvételével.

Ádám és Éva példát mutatott a férjek és a feleségek számára. Együtt munkálkodtak, imádkoztak és hódoltak (lásd Mózes 5:1, 4). Tanították gyermekeiknek az evangéliumot, és együtt keseregtek megpróbáltatásaik miatt (lásd Mózes 5:12, 27). Egységben voltak egymással és Istennel.

2.1.3

Szülők és gyermekek

Isten Ádámnak és Évának férjként és feleségként adott első parancsolata az volt, hogy legyenek gyermekeik (lásd 1 Mózes 1:28). Az utolsó napi próféták azt tanítják, hogy „Istennek a gyermekei számára adott azon parancsolata, mely szerint sokasodjanak és töltsék be a földet, továbbra is érvényben van” (A család: Kiáltvány a világhoz; lásd még Tan és szövetségek 49:16–17).

A férj és feleség szent kiváltsága és kötelessége gondoskodni azokról a gyermekekről, akiket világra hozni vagy örökbe fogadni képesek. Az örökbe fogadó szülők ugyanazon áldásokkal és feladatokkal rendelkeznek, mint a vér szerinti szülők.

A szerető férj és feleség közösen biztosítja a legjobb környezetet a gyermekek felneveléséhez és gondozásához. Egyéni körülmények meggátolhatják a szülőket abban, hogy gyermekeiket közösen neveljék. Az Úr azonban megáldja őket, amint törekednek az Ő segítségére, és igyekeznek megtartani a Vele kötött szövetségeiket.

A szülők elengedhetetlen felelőssége gyermekeik segítése az örök élet áldásainak az elnyerésére való felkészülésükben. Megtanítják gyermekeiknek, hogy szeressék és szolgálják Istent és másokat (lásd Máté 22:36–40). Megtanítják nekik, hogy imádkozzanak Mennyei Atyához, valamint tanulmányozzák Isten szavát (lásd Alma 37:36–37, 44–46). Segítenek gyermekeinek megérteni a Jézus Krisztusba vetett hit, a bűnbánat, a keresztelkedés, valamint a Szentlélek ajándékának tanát (lásd Tan és szövetségek 68:25). Segítik őket a szövetségek megkötésére való felkészülésben is, miközben elnyerik a szabadítás és felmagasztosulás szertartásait.

„[A]z apáknak szeretetben és igazlelkűségben kell a családjukban elnökölniük, valamint felelősséggel tartoznak azért, hogy gondoskodjanak a család létszükségleteiről és megóvásáról” (A család: Kiáltvány a világhoz). Ha nincs az otthonban férj vagy apa, akkor az anya elnököl a család felett.

Családban elnökölni felelősséget jelent arra, hogy segítsünk a családtagok visszavezetésében Istenhez, hogy az Ő jelenlétében lakhassanak. Ez gyengéd, szelíd és tiszta szeretetből fakadó szolgálat és tanítás révén valósul meg, Jézus Krisztus példáját követve (lásd Máté 20:26–28). A családban történő elnökléshez tartozik a családtagok vezetése a rendszeres imában, az evangélium tanulmányozásában, valamint a hódolat más vonatkozásaiban. A szülők egységben munkálkodnak e feladatok teljesítésén.

„Az anyák elsősorban gyermekeik gondozásáért felelősek” (A család: Kiáltvány a világhoz). A gondozás táplálást, tanítást és támogatást jelent, a Szabadító példáját követve (lásd 3 Nefi 10:4). Az anya – férjével egységben – segíti családját az evangéliumi igazságok megismerésében, valamint a Mennyei Atyába és Jézus Krisztusba vetett hit kifejlesztésében. Közösen szeretetteljes környezetet ápolnak a családban.

„Az apák és az anyák kötelesek egyenlő társakként segíteni egymást e szent feladatok ellátásában” (A család: Kiáltvány a világhoz). Imádságosan tanácskoznak egymással és az Úrral.

2.2

Isten szabadító és felmagasztosító munkája otthon

Az Első Elnökség kijelentette: „Az otthon az igazlelkű élet alapja” (Első elnökségi levél, 1999. febr. 11.). Az egyének és a családok otthonaikban azzal foglalatoskodnak, hogy segítsenek Istennek elvégezni az Ő szabadító és felmagasztosító munkáját.

Azért, hogy támogassák az egyháztagokat Isten szabadító és felmagasztosító munkájának a végzésében otthon, az egyházi vezetők arra buzdítják őket, hogy teremtsenek olyan otthont, ahol jelen van a Lélek. Buzdítják továbbá az egyháztagokat, hogy szenteljék meg a sabbat napját, tanulmányozzák és tanulják otthon az evangéliumot, valamint tartsanak hetente otthoni estet. A vezetők különös hangsúlyt fektetnek azon egyének támogatására, akik esetleg nem kapnak segítséget vagy biztatást családtagoktól.

2.2.1

Olyan otthon, ahol jelen van a Lélek

Javasolt, hogy az egyháztagok az otthonukat örömmel és lelki erővel teli hellyé tegyék. Egyszerű erőfeszítések révén hívhatják meg az Úr Lelkét az otthonukba.

2.2.2

A sabbat megtartása

Isten megparancsolta a gyermekeinek, hogy „megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt” (2 Mózes 20:8). Az egyháztagok összegyűlnek a sabbat napján, hogy Jézus Krisztus és az Ő engesztelésének emlékezetére vegyenek az úrvacsorából (lásd Tan és szövetségek 59:12). A sabbat az evangéliumi tanulás és tanítás napja az egyházban és otthon is. Az egyháztagokat megerősíthetik a sabbat napján a következőkhöz hasonló tevékenységek:

• személyes hódolat ima és böjtölés révén;

• evangéliumi tanulmányozás és tanulás;

• szolgálattétel és másoknak nyújtott szolgálat;

• családtörténet;

• a családdal töltött örömteli idő;

• egyéb helyénvaló összejövetelek.

2.2.3

Evangéliumi tanulmányozás és tanulás otthon

Az evangéliumi tanítás és tanulás otthonközpontú és az egyház által támogatott. Az egyházi vezetők minden egyháztagot arra buzdítanak, hogy otthon tanulmányozzák az evangéliumot a sabbat napján és a hét folyamán. Az evangélium otthoni tanulmányozása megerősíti az egyéneket és a családokat. Elmélyíti a megtérést Mennyei Atyához és az Úr Jézus Krisztushoz.

Az evangélium otthoni tanulmányozásának a javasolt menete: a szentírások tanulmányozása a Jöjj, kövess engem! vázlata alapján.

Az egyének és családok sugalmazásra törekednek, miközben kiválasztják, milyen tanulmányozás felel meg leginkább a szükségleteiknek. A Jöjj, kövess engem! programban javasolt szentírásrészek tanulmányozása mellett imádságosan megfontolhatják a következők tanulmányozását is:

• a Mormon könyve és egyéb szentírások;

• általános konferenciai üzenetek;

• egyházi folyóiratok és más építő tartalmak.

2.2.4

Otthoni est és egyéb tevékenységek

Az utolsó napi próféták azt tanácsolják az egyháztagoknak, hogy tartsanak hetente otthoni estet. Ez szent idő az egyének és a családok számára az evangélium megismerésére, a bizonyságok megerősítésére, az egység építésére, valamint hogy élvezzék egymás társaságát.

Az otthoni est rugalmasan alkalmazkodik a tagok körülményeihez. Megtartható a sabbat napján vagy más napon és időben. Tartalmazhatja a következőket:

• evangéliumi tanulmányozás és oktatás (kívánság szerint használhatók a Jöjj, kövess engem! anyagok);

• mások szolgálata;

• himnuszok és elemis énekek éneklése vagy lejátszása (lásd 19. fejezet);

• a családtagok támogatása a Gyermekek és fiatalok fejlődése programban;

• családi tanács célok kitűzésére, gondok megoldására, valamint az időbeosztások összehangolására;

• kikapcsolódást jelentő tevékenységek.

Az egyedülálló egyháztagok és mások is összegyűlhetnek csoportosan a szokásos sabbatnapi hódolaton kívül, hogy otthoni esten vegyenek részt, valamint megerősítsék egymást az evangélium tanulmányozása révén. A Jöjj, kövess engem! forrásanyagként szolgálhat azok számára, akik együtt szeretnének tanulmányozni.

Azért, hogy időt biztosítsanak a családi együttlétekhez, a vezetők tartsák a hétfő estéket egyházi gyűlésektől és tevékenységektől mentesen.

A vezetők bátorítják az egyháztagokat, hogy legyenek következetesek az otthoni estek, valamint a családként együtt töltött idő megtartásában (lásd Tan és szövetségek 64:33). Ez lehet közös étkezés, közös munka vagy szolgálat, valamint kikapcsolódási tevékenység is.

2.2.5

Egyének támogatása

Az egyházi vezetők segítik azokat az egyháztagokat, akiknek további támogatásra van szükségük. A vezetők lehetőségekhez segítik ezen egyháztagokat és családjaikat a barátkozásra, tartalmas közösségi élményekre, valamint lelki növekedésre. A vezetők buzdítják és támogatják őket a Jézus Krisztus evangéliumának a megismerésére és az aszerinti életre irányuló erőfeszítéseikben. A vezetők lehetőséget nyújtanak nekik abban is, hogy szolgáljanak az egyházban.

2.3

Az otthon és az egyház kapcsolata

Isten szabadító és felmagasztosító munkája az otthonra összpontosít, az egyház pedig támogatja azt. A következő tantételek vonatkoznak az otthon és az egyház kapcsolatára.

• A vezetők és a tanítók tiszteletben tartják a szülők szerepét, és segítik őket. A vezetők és a tanítók eredményes kommunikációt építenek ki és tartanak fenn a szülőkkel.

• Bizonyos egyházi gyűlések mindegyik egyházközségben vagy gyülekezetben elengedhetetlenek. Ezek között van az úrvacsorai gyűlés, valamint a sabbat napján tartott osztályok és kvórumgyűlések. Számos más gyűlés, tevékenység és program nem elengedhetetlen. A vezetők szükség szerint szervezik meg ezeket, hogy segítsenek az egyének és a családok szükségleteinek kielégítésében. A vezetők figyelembe veszik a helyi körülményeket és forrásokat.

• Az egyének és a családok figyelembe veszik saját körülményeiket, amikor döntenek a nem elengedhetetlen egyházi programokon való részvétellel kapcsolatosan.

• Az Úr megáldja az egyháztagokat, amikor szolgálnak és áldozatokat hoznak az Ő egyházában. Az egyházi szolgálatra fordított idő azonban ne csökkentse az egyháztagok azon képességét, hogy teljesítsék a feladataikat otthon, a munkában, illetve másutt! A vezetőket és az egyháztagokat ne terheljék meg túl sok egyházi feladattal! Túlzott áldozatokat se kérjenek tőlük az egyházi programok vagy tevékenységek támogatásához.

Amikor az egyháztagok követik e tantételeket, valamint a Lélek késztetéseit, Mennyei Atya megáldja majd az erőfeszítéseiket.