28.

Templomi szertartások ősökért

28.0

Bevezetés

A püspök tanácskozzon a cövekelnökével, ha olyan kérdései vannak a templomokkal, illetve a templomi munkával kapcsolatban, amelyekre ez a fejezet vagy a 38.4 nem ad választ. A cövekelnök a kérdéseket továbbíthatja az Első Elnökség Hivatalához.

A cövekelnökök és püspökök segítenek az egyháztagoknak felkészülni arra, hogy jó élményekkel gazdagodjanak az elhunyt őseikért végzett szertartások során. Ezt úgy érik el, hogy a templomi munka tanbéli alapjáról tanítanak, valamint gondoskodnak arról, hogy az egyháztagok megértsék a várakozási időszakokat és a templomi munkával kapcsolatos egyéb eljárásrendeket.

28.1

Általános irányelvek

Egyháztagok általában legkorábban egy évvel az elhalálozás dátuma után végezhetnek templomi szertartásokat elhunyt személyekért. Ha az elhunyt 110 éven belül született, és a szertartást elvégezni kívánó személy nem közeli hozzátartozója (el nem vált házastársa, felnőtt gyermeke, szülője, testvére), akkor a templomi szertartások lefoglalása előtt engedélyt kell kérnie az egyik közeli hozzátartozótól.

A halottakért végzett szertartások kizárólag akkor lépnek hatályba, ha az elhunyt személy úgy dönt, hogy elfogadja azokat és jogosulttá válik azok elnyerésére (lásd Tan és szövetségek 138:19, 32–34).

Pecsételési eljárásrendekért lásd 38.4.

28.2

Templomi szertartások elvégzése halottakért

28.2.1

Ki vehet részt halottakért végzett szertartásokban

A megfelelő korú, templomi ajánlással rendelkező egyháztagok részt vehetnek halottakért végzett keresztelkedésekben és konfirmálásokban (lásd 26.4.3). Az érvényes templomi ajánlással rendelkező, felruházott egyháztagok részt vehetnek a halottakért végzett összes szertartásban (lásd 26.5).

Fogyatékossággal élő egyháztagok is végezhetnek templomi munkát a halottakért, amennyiben:

• értelmi képességük elegendő a szertartás megértéséhez;

• gondoskodni tudnak magukról, illetve templomi ajánlással rendelkező rokon vagy barát kíséri őket, aki szükség esetén segítséget nyújthat.

28.2.2

Halottakért végzett keresztelkedések és konfirmálások

Azok a szervezett csoportok – például családok, egyházközségek és cövekek –, akik a kereszteldében végzett szertartásokon szeretnének részt venni, rendszerint előre egyeztetik ezt a templommal. A szervezett csoportokat kísérje egy vagy több felnőtt, ügyelve arra, hogy a résztvevők nemét megfelelő létszámban képviselő vezetők tartsanak a csoporttal. Ezek a felnőttek rendelkezzenek érvényes templomi ajánlással.

A kereszteldében segédkező fivéreknek és nővéreknek nem szükséges elválasztott templomi szertartásszolgáknak lenniük. Felruházott fivérek, fel nem ruházott melkisédekipapság-viselők, valamint az ároni papság papjai egyaránt végezhetnek kereszteléseket.

Kizárólag felruházott fivérek szolgálhatnak a konfirmálásnál, valamint jegyzőként a keresztelőmedencénél vagy a konfirmálási szobában.

Bármely egyháztag, aki érvényes templomi ajánlással rendelkezik, szolgálhat tanúként helyettes általi kereszteléseknél. E felnőttek és fiatalok segédkezhetnek az olyan kereszteldei feladatokban is, mint a látogatók segítése, a ruhák és törölközők kiosztása, illetve – ahol lehetséges – a keresztelési és konfirmálási szertartások számítógépre vitele.

28.3

Egyedi körülmények

28.3.1

Egyháztagok, akiknek haláluk előtt nem nyílt alkalmuk arra, hogy elmenjenek a templomba

A helyettes általi templomi szertartásokra vonatkozó egyéves várakozási időszak nem vonatkozik azokra az elhunyt érdemes egyháztagokra, akik elmentek volna a templomba, ám életük során olyan okok akadályozták meg őket ebben, amelyeket nem tudtak befolyásolni. Ide tartozhatnak a 8 éves és annál idősebb gyermekek és fiatalok, akik a halál idején érdemesek voltak, azonban nem részesültek a felruházásukban, mert még nem érték el a megfelelő életkort (lásd még 28.3.4). Az ilyen gyermekek és fiatalok eltemetésére nem templomi ruházatban kerül sor.

A szertartás elvégzéséhez a család tagjainak rendelkezniük kell az elhunyt személy templomi ajánlásával, mely érvényes volt a halál időpontjában, vagy az illető templomi érdemességét igazoló, az elhunyt püspöke által írt levéllel. A templomi ajánlást vagy a levelet be kell mutatni a templomban, mielőtt sor kerülne a szertartás elvégzésére.

28.3.2

Egyháztagok, akik a keresztelőjüket követő egy éven belül haltak meg

Ha egy érdemes egyháztag a keresztelőjét és konfirmálását követő egy éven belül meghal, a templomi szertartásokat egy évvel a konfirmálás dátuma után lehet elvégezni (lásd 28.3.1).

28.3.3

Születés előtt elhunyt gyermekek (halva született és elvetélt gyermekek)

A születésük előtt elhunyt gyermekek számára nem szükségesek templomi szertartások. Ez nem veszi el annak lehetőségét, hogy e gyermekek a család részei legyenek az örökkévalóságban. A szülőket arra buzdítjuk, hogy bízzanak az Úrban, és keressék az Őtőle érkező vigaszt. További tudnivalókért lásd 38.7.3.

28.3.4

Nyolc éves koruk előtt meghalt gyermekek

8 éves kora előtt meghalt gyermekért nem végeznek sem keresztelést, sem felruházást. Ilyen gyermekek esetében csak a szülőkhöz történő pecsételésre kerül sor. Ha a gyermek még életében hozzá lett pecsételve a szülőkhöz, vagy ha a szövetségben született, akkor nem végeznek érte helyettes általi szertartásokat.

28.3.5

Elhunyt személyek, akiknek értelmi fogyatékosságai voltak

Templomi szertartásokat végeznek olyan halottakért, akik a következő értelmi fogyatékossággal éltek:

• olyan személyek, akikről tudják, hogy életükben felelősségre vonhatóak voltak (lásd Tan és szövetségek 20:71);

• olyan személyek, akiknek felelősségre vonhatósága nem ismert.

Ha egyértelműen ismert, hogy az elhunyt személy értelmi fogyatékossággal élt, és nem volt felelősségre vonható, akkor az egyetlen szertartás, amelyet érte végeznek, az a szüleihez való pecsételés, amennyiben nem a szövetségben született. Egyéb templomi szertartások nem szükségesek, még akkor sem, ha a személy 8 éves vagy annál idősebb kort ért meg (lásd Tan és szövetségek 137:10).

28.3.6

Halottnak vélt személyek

Templomi szertartásokat 10 évvel a feltételezett vagy bejelentett halál időpontja után lehet elvégezni olyan személyekért, akikről úgy vélik, hogy meghaltak. Ez az eljárásrend olyan személyekre vonatkozik, akik (1) ütközetben eltűntek, elvesztek a tengeren, vagy akiket hivatalosan halottnak nyilvánítottak; és (2) akik olyan körülmények között tűntek el, hogy a haláluk nyilvánvaló, de a testüket nem találták meg.

Minden más esetben eltűnt személyekért addig nem lehet templomi szertartásokat végezni, míg 110 év el nem telt az illető születése óta.

28.3.7

Egyének, akik önkezűleg vetettek véget az életüknek

Saját életüknek véget vető személyekért legkevesebb egy évvel a halálukat követően lehet templomi szertartásokat végezni.

28.3.8

Olyan személyek, akiknek az egyháztagsága visszavonásra került vagy lemondtak a tagságukról

Az Első Elnökség jóváhagyása szükséges templomi szertartások elvégzéséhez olyan elhunyt személyekért, akiknek a halála idején vissza volt vonva az egyháztagságuk vagy korábban lemondtak a tagságukról. Az egyik családtag írjon levelet az Első Elnökség Hivatalához. Nincs szükség nyomtatványra. Szükség szerint a püspök vagy a cövekelnök segíthet ezzel a kérelemmel.

28.4

Szertartások igazolása a felruházás elnyeréséhez

Néha egy elhunyt személy keresztelését és konfirmálását, melyeket még az adott személy életében végeztek el, szorgalmas kutatás után sem lehet igazolni. Ha e személy már részesült a helyettes általi felruházásában, de az élete során elvégzett keresztelése és konfirmálása nem igazolható, az illetőt helyettes által keresztelni és konfirmálni kell. A helyettes általi keresztelést és konfirmálást követően, a felruházás és a pecsételések ismételt elvégzése nem szükséges.

28.5

Templomi áldások visszaállítása

Azok a felruházott személyek, akiknek az egyháztagságát visszavonták, vagy akik lemondtak a tagságukról, és akiket később kereszteléssel és konfirmálással újra felvettek, csak az áldások visszaállításának szertartása által kaphatják meg a papságukat és a templomi áldásaikat. Az ilyen egyéneket nem rendelik el papsági hivatalba és nem részesülnek ismét a felruházásban, mivel ezek az áldások ezen a szertartáson keresztül visszaállíttatnak. E szertartás élőkért történő elvégzésével kapcsolatos tudnivalókért lásd 32.17.2.

Az Első Elnökség jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy ezt a szertartást halottakért elvégezzék. Az elhunyt személy családtagjai az Első Elnökség Hivatalának írt levélben kérhetik az elhunyt családtagjuk papságának és templomi áldásainak visszaállítását. Szükség szerint a püspök vagy a cövekelnök segíthet ezzel a kérelemmel.

Vannak, akik nem voltak felruházva, viszont a szövetségben születtek vagy a szüleikhez pecsételték őket, mielőtt az egyháztagságuk vissza lett volna vonva, illetve mielőtt lemondtak volna a tagságukról. E személyeket nem szükséges ismételten pecsételni, miután keresztelés és konfirmálás révén újrafelvételt nyertek.