31.

Interjúk és tanácsadás

31.1

Interjúk

Minden egyes cövekelnök és püspök „bíró… Izráelben” (Tan és szövetségek 107:72). E felhatalmazásánál fogva tart érdemességi, illetve papsági interjúkat. Ezen interjúk megtartása során az Urat képviseli. Ezzel összhangban az egyháztagok megáldására és arra kell törekednie, hogy segítsen nekik Jézus Krisztus evangéliuma szerint élni.

31.1.1

Általános utasítások az érdemességi interjúkhoz

Cövekelnökök, püspökök és (ha felhatalmazzák őket) tanácsosaik tartanak érdemességi interjúkat, az ebben a szakaszban vázoltak szerint. Készüljenek fel lelkileg, hogy ezen interjúk során a Lélek vezethesse őket. Törekedjenek a tisztánlátás hatalmára is. Ez olyan lelki ajándék, amely segít felismerniük az igazságot, valamint az egyháztag szükségleteit (lásd Tan és szövetségek 46:27–28).

Az érdemességi interjúk négyszemközt tartandók. Azonban az interjún résztvevő személy egy másik felnőttet is megkérhet, hogy legyen jelen.

A figyelmes hallgatás nagyon fontos az érdemességi interjúk során. A cövekelnökség vagy a püspökség tagja fordítson teljes és őszinte figyelmet az interjún résztvevő személyre. Az interjút tartó arról is meggyőződik, hogy az egyháztag megérti a hozzá intézett kérdéseket. Elegendő időt szán rá, hogy az interjút méltóságteljesen, sietség nélkül tartsa meg.

31.1.2

Általános utasítások papsági interjúkhoz

A cövekelnökök, a püspökök és tanácsosaik rendszeresen interjút tartanak a nekik jelentést tevő papsági vezetőkkel. Ezen interjúk egyik rendeltetése az, hogy beszámolót kapjanak e vezetők feladatairól. Másik rendeltetése pedig az, hogy segítsen a vezetőnek célokat kitűzni, és azok eléréséhez terveket készíteni. Ahol ez beilleszthető, az interjúk során a költségvetést és a kiadásokat is áttekintik.

A papsági interjút levezető személy tanítsa, bátorítsa és ösztönözze a vezetőket az elhívásuk betöltésére irányuló erőfeszítéseikben. Fejezze ki háláját is, és erősítse meg a vezetőt mind a személyes, mind a családi életében.

31.1.3

A cövekelnök által tartott interjúk

A cövekelnök az alábbi interjúkat tartja a cövek tagjaival:

• Templomi ajánláshoz azoknak, akik saját felruházásukban részesülnek, illetve akik a templomban kötnek házasságot vagy pecsételik egymáshoz őket (lásd 26.3.1).

• Teljes idejű misszionáriusok ajánlásához (lásd 24.4.2).

• Teljes idejű misszionáriusok felmentéséhez, miután hazatértek (lásd 24.8.2).

• Amikor erre felhatalmazzák, akkor elhíváshoz cövekelnökségi tanácsosként, pátriárkaként vagy püspökként való szolgálatra.

• Elhíváshoz az elderek kvóruma elnökeként, a cöveki Segítőegylet elnökeként vagy cövekírnokként való szolgálatra.

• Egyháztagok segítéséhez súlyos bűnök megbánásában (lásd 32. fejezet).

A cövekelnök emellett mindegyik püspökkel rendszeresen interjút tart, hogy buzdítsa és oktassa. A cövekpátriárkával legalább évente kétszer tart interjút (lásd 6.6.4).

31.1.4

A cövekelnök vagy megbízott tanácsosai által tartott interjúk

A cövekelnök vagy megbízott tanácsosai az alábbi interjúkat tartják a cövek tagjaival. Mielőtt valakivel interjút tartanának az alábbi rendeltetések bármelyike miatt, a cövekelnökség tagja megbizonyosodik arról, hogy a püspök vagy a megbízott tanácsosa már tartott interjút az illetővel, vagy jóváhagyta őt.

• Templomi ajánlás megújításához (lásd 26.3.1).

• Az elder vagy a főpap hivatalába történő elrendeléshez (lásd 38.2.5.1).

• Egyházi tisztségekben való szolgálatra történő elhíváshoz a 30.8 pontban jelzettek szerint.

• Jóváhagyáshoz egyházi egyetemre vagy főiskolára történő beiratkozáshoz (lásd 15.3).

• Hozzájárulásért az Állandó Oktatási Alap kölcsönprogramjában való részvételhez, ahol ez a program jóváhagyott (lásd 22.13).

Ha a cövekelnökség tanácsosa az interjú során komoly ügyekkel kerül szembe, például olyan vétkekkel, amelyeket be kell vallani, akkor az egyháztagot késlekedés nélkül a püspökhöz irányítja.

31.1.5

A püspök által tartott interjúk

A püspök az alábbi interjúkat tartja az egyházközség tagjaival:

• Templomi ajánláshoz azoknak, akik saját felruházásukban részesülnek, illetve akik a templomban kötnek házasságot vagy pecsételik egymáshoz őket (lásd 26.3.1).

• Új megtértek templomi ajánlásához (lásd 26.4.2).

• Misszionáriusjelöltek ajánlásához (lásd 24.4.2).

• Elrendeléshez az elder és a főpap hivatalába, amikor a cövekelnökség erre felhatalmazást ad (lásd 38.2.5.1).

• Éves tizedrendezéshez (lásd 34.4.1.5).

• Elhíváshoz valamely egyházközségi szervezet elnökeként való szolgálatra.

• Elrendeléshez a pap hivatalába (lásd 38.2.5.2).

• Fiú vagy férfi megtértek elrendeléséhez az ároni papság hivatalaiba (lásd 38.2.5.2).

• A papok kvórumában segédként való szolgálatra történő elhívásért.

• Fiatalokkal (lásd 31.1.7).

• Böjti felajánlási támogatáshoz (lásd 22.2.2).

• Jóváhagyáshoz egyházi egyetemre vagy főiskolára történő beiratkozás vagy a részvétel folytatása kapcsán (lásd 15.3).

• Egyháztagok segítéséhez súlyos bűnök megbánásában (lásd 32. fejezet).

A püspök ezek mellett rendszeresen találkozik az elderek kvórumának elnökével és a Segítőegylet elnökével külön-külön és együtt is (lásd 8.3.1 és 9.3.1).

31.1.6

A püspök vagy megbízott tanácsosai által tartott interjúk

A püspök vagy megbízott tanácsosa az alábbi interjúkat tartja az egyházközség tagjaival. Ezen interjúk során kizárólag a püspök vitat meg a nemi erkölcsösséggel, ahhoz kapcsolódó erkölcsi ügyekkel, valamint más súlyos bűnökkel kapcsolatban felvetődő aggályokat. Ha a tanácsos komoly ügyekkel kerül szembe, például olyan bűnökkel, amelyeket be kell vallani, akkor az egyháztagot késlekedés nélkül a püspökhöz irányítja.

• Templomi ajánlás megújításához, helyettes általi keresztelkedésre és konfirmálásra vonatkozó ajánlás kiállításához (lásd 26.3, 26.4 és 26.5).

• Egyházi tisztségekben való szolgálatra történő elhíváshoz a 30.8.1 pontban jelzettek szerint.

• Keresztelésért és konfirmálásért olyan nyolcéves gyermekek esetében, akik nyilvántartott egyháztagok, vagy ha nem, akkor legalább az egyik szülőjük vagy gondviselőjük egyháztag (lásd 36.2.3.3).

• A következő elhívásokban való szolgálathoz: elnök, tanácsos vagy titkár a diakónusok kvórumában; elnök, tanácsos vagy titkár a tanítók kvórumában; titkár a papok kvórumában; valamint osztályelnök, tanácsos vagy titkár a Fiatal Nőknél. Azonban csak a püspök választhat el elnököt a diakónusok és a tanítók kvórumában.

• A 11 évesekkel, amikor továbblépnek az Elemiből. Ezen interjú során a püspök vagy megbízott tanácsosa a fiatal férfiakkal azért is beszélget, hogy megállapítsa, érdemesek és felkészültek-e az ároni papság elnyerésére. A fiatal nőkkel a Fiatal Nők programjába való belépésre történő felkészülés miatt beszél.

• Elrendeléshez a diakónus vagy a tanító hivatalába (lásd 38.2.5.2).

• Fiatalokkal és fiatal egyedülálló felnőttekkel (lásd 31.1.7 és 31.1.8).

• Pátriárkai áldáshoz (lásd 38.2.12).

• Olyan papságviselőkkel, akik másik egyházközségben kívánnak papsági szertartásban a szertartás szövegének elmondójaként közreműködni, de nincs templomi ajánlásuk. Ha a személy érdemes, akkor a püspökség tagja kitölti és aláírja a Szertartás elvégzésére vonatkozó ajánlás nyomtatványt.

• Katonai szolgálatba lépő egyháztagokkal (lásd 38.9.2).

• Hozzájárulásért az Állandó Oktatási Alap kölcsönprogramjában való részvételhez, ahol ez a program jóváhagyott (lásd 22.13).

31.1.7

Irányelvek a fiatalokkal tartott interjúkhoz

31.1.7.1

A szülők szerepe

Elsődlegesen a szülők felelőssége, hogy tanítsák gyermekeiknek Jézus Krisztus evangéliumát. Ők azok, akik segítenek a gyermekeiknek lelkileg növekedni és felkészülni arra, hogy szent szövetségeket kössenek és tartsanak be. A szülők az érdemességről is tanácskoznak gyermekeikkel, valamint segítenek nekik bűnbánatot tartani és jobbá válni. A püspökök és más egyházi vezetők támogatják a szülőket e törekvéseikben.

31.1.7.2

A püspök által nyújtott tájékoztatás az interjúkról

Amikor egy fiatal nő a Fiatal Nők szervezetének tagjává válásra, egy fiatal férfi pedig az ároni papság elnyerésére készül, a püspök megosztja az alábbi, interjúkkal kapcsolatos tudnivalókat a fiatalokkal és szüleikkel. Ezt megteheti az éves Templomi és papsági felkészítő gyűlésen vagy egy másik alkalommal, szükség szerint.

• Elsősorban a szülők felelőssége a gyermekeik tanítása és gondozása.

• A püspök vagy az egyik tanácsosa évente legalább kétszer interjút tart majd a fiatal férfival vagy fiatal nővel a 31.1.7.3-ban felsorolt okokból. Ezeken felül a püspökség tagjai találkozhatnak a fiatalokkal abból a célból, hogy megválaszolják kérdéseiket, támogassák őket vagy feladatokat adjanak nekik.

• Segítendő a fiatalok lelki felkészülését, az interjúk elengedhetetlenek olyan szent dolgokkal kapcsolatban, mint a templomi ajánlások, a papsági elrendelések és a missziós elhívások. A vezetők a szülőkkel együtt dolgoznak azon, hogy segítsenek a fiataloknak felkészülni ezekre az interjúkra.

• A szülők arra biztatják gyermekeiket, hogy találkozzanak a püspökkel, amikor a segítségére van szükségük lelki iránymutatás vagy bűnbánat céljából.

• Ha a fiatal úgy kívánja, meghívhat egy szülőt vagy egy másik felnőttet, hogy legyen jelen a püspökkel vagy egy tanácsosával való találkozásakor.

31.1.7.3

Az interjúk rendeltetései

A püspökök és tanácsosaik szent felelőssége, hogy vezessék, tanítsák és lelkesítsék a fiatalokat. Ennek egyik fontos módja az eredményes személyes interjúk megtartása. Ezen interjúk során a püspök és tanácsosai arról tanítják a fiatalokat, hogyan válhatnak a Szabadító tanítványaivá. Segítenek a fiataloknak elgondolkodni azon, hogy mennyire követik a Szabadítót és az Ő tanításait. Az interjúk legyenek felemelő lelki élmények.

Az interjúk lehetőséget biztosítanak arra, hogy minden egyes fiatalban megerősítsék, miszerint Isten gyermekeként végtelen lehetőségek rejlenek benne. Az interjúk arra is lehetőséget biztosítanak, hogy a fiatalokat arra irányuló tervek készítésére ihlessék, hogy miként kerüljenek közelebb Mennyei Atyához, és hogyan váljanak jobbá az életük minden területén.

A Szabadító képviselőiként a püspökök Isten által kijelölt bírák Izráelben. E szerepükben interjúkat tartanak, hogy megállapítsák a fiatalok érdemességét és segítsenek nekik megbánni vétkeiket.

Akik ezeket az interjúkat tartják, kifejezik szeretetüket, és gondosan figyelnek. Leginkább a fiatalokat biztatják beszédre ahelyett, hogy nagyrészt ők maguk beszélnének.

31.1.7.4

Az interjúk gyakorisága

A püspök évente legalább egyszer interjút tart minden egyes fiatal férfival és fiatal nővel. Ha lehetséges, a 16 és 17 évesekkel évente kétszer tart interjút. Ha erre nincs lehetőség, kijelölheti egyik tanácsosát ezen interjúk némelyikének megtartására.

Miután a püspök éves interjúja már lezajlott, általában mindegyik 11–15 év közötti fiatal férfival és fiatal nővel interjút tart valamikor az év folyamán a püspökség azon tanácsosa, aki azt az ároni papsági kvórumot vagy a Fiatal Nők azon osztályát felügyeli, amelynek a fiatal a tagja.

Azonban sugalmazással és bölcsen cselekedve, a püspökök változtathatnak ezen interjúk gyakoriságán. Néhány fiatalnak több figyelemre lehet szüksége, míg mások esetében a javasoltnál esetleg kevesebb interjú kellhet, azonban mindenkivel legalább évente egyszer tartsanak interjút. Az egyházközség mérete, elhelyezkedése, az időbeosztások és egyéb tényezők szintén befolyásolhatják az interjúk gyakoriságát.

31.1.7.5

Megbeszélendő témák

A beszélgetés kulcsfontosságú témái között szerepel, hogy miként növekszik a fiatal bizonysága Mennyei Atyáról, Jézus Krisztus küldetéséről és engeszteléséről, valamint a visszaállított evangéliumról. A püspök és tanácsosai kihangsúlyozzák a keresztelési szövetségek betartásának fontosságát. Megtanítják a fiataloknak, hogyan készülhetnek fel templomi szövetségek megkötésére és betartására azáltal, hogy mindennap igazlelkűen élnek. A püspökség tagjai arra buzdítják a fiatalokat, hogy rendszeresen imádkozzanak személyesen és a családjukkal egyaránt, és tanulmányozzák a szentírásokat. Arra is buzdítják őket, hogy maradjanak közeli kapcsolatban a szüleikkel.

Amikor a parancsolatok iránti engedelmességről van szó, a püspök és a tanácsosai a helyzetnek megfelelően használják a helyettes általi keresztelkedésre és konfirmálásra vonatkozó templomi ajánlás interjúkérdéseit és a Fiatalság erősségéért füzetben olvasható mércéket és magyarázatokat. A vezetők személyre szabják a beszélgetéseket, a fiatal kérdései és felfogóképessége alapján. Ügyelnek arra, hogy az erkölcsi tisztasággal kapcsolatos beszélgetések ne bátorítsanak kíváncsiságra vagy kísérletezésre.

A püspök és tanácsosai az alábbi témákat is érinthetik:

Papsági elrendelés. A fiatal férfiakkal beszélgethetnek az ároni papság viselésével járó áldásokról és kötelességekről (lásd Tan és szövetségek 20:46–60; 84:31–48; legutóbbi általános konferenciai beszédek a témában; valamint 10.1.1 és 10.1.2).

Ifjúsági hitoktatás. A megfelelő életkorban levő fiatalokat buzdítják az ifjúsági hitoktatáson való rendszeres részvételre és kiemelik a rendszeres részvétellel járó áldásokat.

Misszionáriusi szolgálat. Különös figyelmet fordítanak a fiatal férfiak felkészítésére a teljes idejű misszió szolgálatára (lásd 24.4.2). A fiatal férfiakat buzdítják a szolgálatra, a fiatal nőknek pedig javasolhatják azt, amennyiben szeretnének szolgálni (lásd 24.0). Beszélnek az érdemesség, az evangélium tanulmányozása és a bizonyság erősítése általi lelki felkészülésről. Beszélnek emellett a testi, a mentális, az érzelmi és a pénzügyi felkészülésről is.

Egységes interjúkérdések misszionáriusjelöltek számára elérhetőek a ChurchofJesusChrist.org/mss oldalon. A püspök már a misszionáriusi interjú előtt átnézi ezeket a kérdéseket a misszionáriusjelöltekkel és szüleikkel.

A püspökség tagjai tapintatosan kezeljék azokat a körülményeket, amelyek folytán a fiatal férfiak tiszteletteljes felmentésben részesülnek a teljes idejű misszionáriusi szolgálat alól (lásd 24.3.3). A püspök a fiatal férfiakkal és a fiatal nőkkel megbeszéli a szolgálati misszió lehetőségeit, amennyiben ez vonatkozik rájuk (lásd 24.2.2).

Templom. Meggyőződnek arról, hogy a fiatalok értik a templomi szövetségek és a templomi házasság áldásait, valamint ezen áldások elnyerésének követelményeit. Templomi ajánlás kiállításához vagy megújításához a helyettes általi keresztelkedésre és konfirmálásra vonatkozó templomi ajánlás általános kérdéseit teszik fel. Szükség szerint személyre szabják a kérdéseket, a fiatalok korára és körülményeire való tekintettel.

31.1.8

Fiatal egyedülálló felnőttek interjúi

A püspök vagy egyik megbízott tanácsosa minden egyes fiatal egyedülálló felnőttel interjút tart. Ezeket az interjúkat általában évente tartják. Azonban sugalmazással és bölcsen cselekedve a püspökség változtathat ezen interjúk gyakoriságán.

31.1.9

Keresztelés és konfirmálás általi újrafelvételre kerülő egyének interjúi

Az olyan egyénekkel folytatott interjúkkal kapcsolatos utasításokért, akiknek az egyháztagsága visszavonásra került, illetve akik lemondtak egyháztagságukról, és azt szeretnék, hogy keresztelés és konfirmálás által újrafelvételt nyerjenek, lásd 32.16.2.

31.2

Tanácsadás

31.2.1

Általános irányelvek

A cövekelnökök és a püspökök adnak tanácsot a cövek és az egyházközség lelki útmutatást kereső, súlyos személyes gondokkal küszködő tagjainak, valamint azoknak, akiknek tant érintő kérdéseik vannak, illetve súlyos bűnöket követtek el. A cövekelnökök és a püspökök e tanácsadás egy részét a tanácsosaiknak is delegálhatják, de nem olyan esetben, ha az egyháztag súlyos bűnöket követett el. Bizonyos esetekben, például ha egy család pénzügyi gondokkal küszködik, a püspök vagy a cövekelnök a tanácsadás egy részét szakértő segítséget nyújtani képes melkisédekipapság-viselőknek delegálhatja. Akire a püspök vagy a cövekelnök rábízta egy egyháztag tanácsokkal való ellátását, az rendszeresen jelentést tesz a feladatot rábízó vezetőnek. Az illető emellett minden értesülést bizalmasan kezel.

Az egyháztagok szorgalmasan igyekezzenek – beleértve ebbe az őszinte imádkozást és a szentírás-tanulmányozást –, hogy maguk találjanak megoldásokat és válaszokat a gondjaikra. Ha még így is segítségre van szükségük, először a püspökükkel tanácskozzanak. Ha szükséges, akkor ő a cövekelnökhöz irányíthatja őket. A helyi vezetők beszéljék le az egyháztagokat arról, hogy személyes ügyekben felhívják vagy meglátogassák az egyház központját, illetve hogy e célból levelet küldjenek (lásd 38.8.26).

A cövekelnök és a püspök jogosult az ahhoz szükséges tisztánlátásra és sugalmazásra, hogy lelki és világi ügyekben tanácsadó legyen az egyházközség azon tagjai számára, akiknek ilyen segítség kell A tanácsadást megelőzően készüljenek fel lelkileg, törekedve a tisztánlátás hatalmára, valamint a Lélek útmutatására. Ez az útmutatás általában benyomások, gondolatok vagy érzések formájában érkezik. A Lélek gyakran arra készteti a vezetőket, hogy idézzék fel a szentírások és az utolsó napi próféták bizonyos tanításait.

A vezetők tanácsadás közben használják gyakran a szentírásokat és az utolsó napi próféták szavait. E sugalmazott szavak tapintattal, szeretettel és melegséggel használandók, lelkesítésre és ösztönzésre, nem pedig kényszerítésre vagy félelemkeltésre.

A vezetők tervezzenek be elegendő időt a beszélgetésekre. Az egyháztagok ne érezzék úgy, hogy a vezetők túlságosan elfoglaltak, és csak néhány percet tudnak rájuk szánni! A vezetők emellett már a beszélgetés elején segítsenek az egyháztagoknak, hogy ne érezzék kényelmetlenül magukat.

Ha a cövekelnök vagy püspök úgy érzi, hogy nincs felkészülve a tanácsadásra, akkor megbeszél egy másik találkozót az egyháztaggal. A megbeszélt találkozók között tanulás, ima és szükség esetén böjt által útmutatást keres. Ezenkívül tanácskozhat a papsági vezetőjével.

31.2.2

Lelki önellátás

A vezetők lelki önellátás kialakítására biztatják az egyháztagokat. Kerülik, hogy azok helyett hozzanak döntéseket, akiknek tanácsot adnak. A vezetők inkább segítenek nekik, hogy az Úr útmutatásával ők hozzák meg saját döntéseiket.

A cövekelnök vagy püspök kerülje azt is, hogy azonnal megoldásokat kínáljon azoknak, akiknek tanácsot ad. Amennyire lehetséges, segítsen nekik, hogy az evangélium tana és a szabadítás terve összefüggéseiben elemezzék ki és oldják meg a saját gondjaikat vagy kérdéseiket. Ideális esetben megtanítja az egyháztagoknak, hogyan leljenek saját maguk megoldásokra és erőre a szentírásokban.

31.2.3

Kérdések és odafigyelés

A cövekelnök vagy püspök, amikor tanácsot ad, közben kérdez is, hogy megérthesse az egyháztag helyzetét. Kerüli a szükségtelen puhatolózást. A kérdések többnyire érzéseket és gondolatokat hozzanak a felszínre, mintsem igen vagy nem válaszokat. Nagyobbrészt az egyháztagok beszéljenek.

Míg az egyháztagok beszélnek, a cövekelnök vagy püspök figyelmesen hallgatja őket, teljes és őszinte figyelmet szentelve nekik. A meghallgatás létfontosságú a bizalom megteremtésében. Az embereknek a kihívásaik és a gondjaik leküzdése során gyakran szükségük van arra, hogy meghallgassa őket olyan valaki, akiben megbíznak.

31.2.4

Bűnbánat és a kísértésekkel szembeni ellenállás

Ha egy egyháztag súlyos bűnt követett el, a cövekelnök vagy püspök határozottan és szeretetteljesen segít neki a bűnbánatban. Megtanítja, hogy a bűnbánat magában foglalja a Jézus Krisztusba vetett hit gyakorlását, a megtört szívet és töredelmes lelket, a bűn felismerését és elhagyását, a megbocsátásra való törekvést, a jóvátételt, valamint a parancsolatok betartására irányuló megújult elkötelezettség kifejezésre juttatását. Szükség esetén nem hivatalosan korlátoz néhány egyháztagsággal járó kiváltságot. Legyen tisztában azokkal a körülményekkel, melyek egyháztagsági tanács megtartását tehetnek szükségessé, valamint az elindításának eljárásrendjével (lásd 32. fejezet).

Amikor a vezetők tanácsot adnak az egyháztagoknak, segítenek megelőző lépéseket tenniük, hogy ellenálljanak a kísértéseknek. Azokat az egyháztagokat például, akik udvarolnak, akiknek nehézségeik vannak a házasságukban, akik különélnek vagy elváltak, vagy akik kisebb erkölcsi gondokkal küszködnek, megvédheti és megerősítheti az arra irányuló tanácsadás, hogy miként vértezzék fel magukat a vétek elkövetése ellen. Az elnöklő tisztségviselőknek nem kell megvárniuk, míg az egyháztagok ilyen irányú segítséget kérnek, hanem behívhatják őket tanácsadásra.

31.2.5

Házasság, válás és különélés

Egyetlen papsági tisztségviselő se adjon tanácsot senkinek azt illetően, hogy kivel házasodjon össze! Azt se tanácsolja senkinek, hogy váljon el a házastársától! Ezeknek a döntéseknek az illetőtől kell származniuk, és az ő kezében kell maradniuk.

Ha egy házasság válással végződik, vagy ha a férj és a feleség különköltözik, az egyházi vezetők minden esetben részesítsék őket tanácsadásban. Egyháztagsági tanácsra lehet szükség, ha a válással vagy a különéléssel kapcsolatban súlyos bűnt követtek el (lásd 32. fejezet).

Azoknak az egyháztagoknak, akik különélnek a házastársuktól vagy válási folyamaton mennek keresztül, tanácsolják azt, hogy ne randevúzzanak mindaddig, amíg a házasság felbontását kimondó ítélet jogerős nem lett.

31.2.6

Szakszerű tanácsadás és terápia

A püspökök, valamint az általuk delegálás útján megbízott más személyek sugalmazott segítségén felül az egyháztagok javára válhat megfelelő szakemberek tanácsadása is, ahol ez elérhető. E tanácsadás vagy terápia segíthet az egyháztagoknak megérteni és egészséges módon reagálni az élet kihívásaira.

Az, ha valaki szaktanácsadóval találkozik, hogy olyan meglátásokat és készségeket sajátítson el, amelyek hozzájárulnak az érzelmi önellátásához, nem a gyengeség, hanem éppen az alázat és az erő jele lehet.

Az egyháztagok gondosan válasszanak megbecsült szaktanácsadókat, akik rendelkeznek a vonatkozó engedélyekkel. A tanácsadók tartsák tiszteletben a segítségért folyamodók önrendelkezését, értékeit és hitelveit. Ezen értékek beépítése etikai szempontból helyénvaló a szakszerű tanácsadásban.

Az egyház ellenez minden olyan kezelést – beleértve ebbe a szexuális irányultságra vagy a nemi identitásra vonatkozó konverziós vagy reparatív terápiákat is –, amelyek bántalmazó eljárásoknak teszik ki az egyént. Lásd Azonos nemhez való vonzódás és Transznemű egyének.)

Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában a püspökök és a cövekelnökök kapcsolatba léphetnek a Családsegítő Szolgáltatásokkal, hogy beazonosítsanak az evangéliumi tantételekkel összhangban működő szakszerű tanácsadási forrásokat. Az elérhetőségük:

1-801-240-1711

[phone], mellék: 2-1711

FamilyServices.ChurchofJesusChrist.org

Egyéb területeken a vezetők felvehetik a kapcsolatot a Családsegítő Szolgáltatások munkatársaival, valamint a jólléti és önellátási igazgatóval a területi irodában.

Amennyiben az egyháztagok nem képesek maguk állni vagy biztosításon keresztül fizetni a szaktanácsadás költségeit, akkor a püspökök segíthetnek a böjti felajánlásokon keresztüli kifizetésekkel. Az egyházi segítségnyújtás alapelveivel kapcsolatosan lásd 22.4.

31.2.7

Papsági áldások

A cövekelnök vagy püspök papsági áldásban részesítheti a tanácsadáson részt vevő egyháztagot, ha az őszintén szeretné.

31.3

Bizalmas ügykezelés

Az elhívásban végzett szolgálat ideje alatt és után a vezetőknek bizalmasan kell kezelniük az interjúk és a tanácsadások alkalmával megbeszélt ügyeket. A titoktartás megszegése lerombolhatja a bizalmat, a bizonyságot és a hitet. A vezetőnek nem szabad bizalmas ügyeket másokkal megbeszélni, beleértve ebbe a tanácsosait és a feleségét is, hacsak nem egyezik bele ebbe az a személy, akivel interjút tart vagy akinek tanácsot ad.

Ha a püspökségben vagy a cövekelnökségben szolgáló tanácsos olyan üggyel találkozik, melyet meg kell beszélni a püspökkel vagy a cövekelnökkel, akkor ezt elmagyarázza az egyháztagnak, és haladéktalanul a püspökhöz vagy a cövekelnökhöz irányítja.

Ha valaki új egyházközségbe vagy cövekbe költözik, akkor szükség lehet rá, hogy azon egység elnöklő tisztségviselője, ahonnan elköltözik, tagsági intézkedésekre vagy egyéb függőben lévő komoly aggályokra vonatkozó tájékoztatást osszon meg az illető új elnöklő tisztségviselőjével (lásd még 32.4.4). Ennek megtétele nem minősül a titoktartás megsértésének. Az elnöklő tisztségviselő azonban ne osszon meg olyan bűnökkel kapcsolatos részleteket, amelyeket már rendeztek!

31.4

Félreértések kivédése

Ha a püspökség vagy a cövekelnökség tagja vagy más megbízott vezető gyermekkel, fiatallal vagy nővel találkozik, akkor felkéri valamelyik szülőt, vagy egy másik felnőttet, hogy legyen ott egy szomszédos szobában, a folyosón vagy az előtérben. Ha a személy, akivel interjút tartanak, úgy kívánja, egy másik felnőtt is meghívható, hogy jelen legyen az interjú alatt. A vezető kerüljön minden olyan helyzetet, amely félreérthető lehet.

31.5

Bántalmazásra való reagálás

Ha a papsági vezető valakivel interjút tart, vagy valakinek tanácsot ad, tudomására juthatnak gyermek-, házastárs vagy más személy elleni bántalmazások. A bántalmazás semmilyen formában nem engedhető meg! A bántalmazás jelentésére és az arra való reagálásra vonatkozó irányelvek a 39.6.2.1-ben találhatóak.

A nemi erőszak vagy más szexuális bűncselekmény áldozatainak nyújtott tanácsadásra vonatkozó tudnivalókért lásd 38.6.18.2.