2 Korinthusbeliek 7
„Isten szerint való megszomorodástok”
Kihívást jelenthet az, hogy tudjuk, vajon valóban teljesen megbántuk-e a bűneinket. Küszködtél már valaha azzal, hogy megtudd, vajon teljes mértékben megbántál-e valamit? Pál apostol a korinthosziakhoz írt első levelében megfeddte az ottani szentek egy részét a bűnösségükért. Örömére és megelégedésére Pál később azt a hírt kapta, hogy a korinthoszi szentek valódi bűnbánatot tapasztaltak. Ez a lecke segíthet megértened az igaz bűnbánat egyik fontos alkotóelemét, és segíthet közelebb jönnöd Jézus Krisztushoz.
Isten szerint való szomorúság
Olvasd el az alábbi élethelyzetet. A házasságkötéshez szükséges templomi ajánlási interjú alkalmával egy fiatal nő múltbéli bűnöket ismer be a püspökének. Ezek alaposabb átbeszélése után a püspök felismeri, hogy a fiatal nő nem bánta meg teljesen a bűneit, és ezek elég komolyak ahhoz, hogy érdemtelenné tegyék őt a templomi ajánlásra. A püspök elmagyarázza a fiatal nőnek, hogy várnia kell a templomi ajánlásra addig, amíg teljes mértékben bűnbánatot nem tartott. A fiatal nő megijed, és azt mondja, hogy ő már bűnbánatot tartott, hiszen már hosszú ideje nem követte el az egyik ilyen bűnt sem. A püspök elmagyarázza, hogy a bűn elkövetésének a puszta abbahagyása nem jelent teljes bűnbánatot, és felkéri, hogy lásson hozzá őszintén a valódi bűnbánat folyamatához.
A fiatal nő elmondja a püspöknek, hogy nagyon feldúlt, hiszen már kiküldték az esküvőre és a lakodalomra szóló meghívókat. Aggódik az esküvő elhalasztásával járó szégyen miatt, és nem tudja, hogyan mondhatná ezt el a vőlegényének és a szüleinek. Megkérdezi, van-e mód arra, hogy most a terveknek megfelelően megtartsák az esküvőt, ő pedig később végigmenjen a bűnbánat folyamatán.
-
Az alapján, amit a fiatal nő a püspöknek válaszolt, mit látsz, mi aggasztja őt leginkább?
-
Miért nehezítheti meg a teljes bűnbánatot az, amire összpontosít?
Gondold át, mit nem ért teljesen ez a fiatal nő a bűnbánatról. A lecke folytatása közben keress egy olyan tantételt, amely segíthetne ennek a fiatal nőnek. Gondolkodj el azon is, hogy neked szükséged van-e erre a tantételre a saját bűnbánatod során.
Isten szerint való szomorúság
Pál többek között azzal a céllal írta a korinthosziaknak szóló korábbi levelét, hogy bűnbánatra buzdítson bizonyos személyeket. Következő levelében Pál megdicsérte az őszinte bűnbánatukért azokat, akiket korábban helyreigazított, és a bűnbánat egyik elengedhetetlen részéről tanított.
Olvasd el a 2 Korinthusbeliek 7:8–11-et, és nézd meg, milyen meglátásokat kínál Pál a bűnbánatról, amelyek segíthetnek a leírt élethelyzetben szereplő nőnek. Megnézheted a ChurchofJesusChrist.org, webhelyen elérhető, Godly Sorrow Worketh Repentance [Az Isten szerint való szomorúság bűnbánatot szerez] című bibliai rövidfilmet is (1:40), és közben követheted a szöveget a szentírásodban.
Az Isten szerint való szomorúsággal kapcsolatos Mormon könyve-beli meglátásokért olvasd el az Alma 36:12–13; 42:29-et.
-
Milyen meglátásokra tettél szert, amelyek hasznosak lehetnek az adott élethelyzetben szereplő nő számára?
-
Miben lehetnek a segítségedre ezek a tanítások?
Az egyik igazság, amelyet felfedezhettél, hogy az Isten szerint való szomorúság őszinte bűnbánathoz vezet.
-
Milyen más szomorúságot említett Pál a 10. versben?
-
Mit láttál az élethelyzetben, ami megmutatja, milyen fajta szomorúságot érzett ez a fiatal nő?
Készíts két oszlopot a tanulmányozási naplódban úgy, hogy egy vonallal középen kettéosztasz egy lapot. Írd fel az egyik oszlop tetejére az Isten szerint való szomorúság, a másik oszlop tetejére pedig a Világ szerint való szomorúság kifejezést.
Írd le a fejlécek alá az alábbi kérdések kapcsán felmerülő gondolataidat.
-
Mit tanít Pál a 8–10. versekben az Isten szerint való és a világ szerint való szomorúság közötti különbségről?
-
Szerinted milyen további különbségek vannak a kétfajta szomorúság között?
Olvasd el az alábbi idézeteket, és keress további meglátásokat az Isten szerint való és a világ szerint való szomorúságról. Írd be ezeket a meglátásokat a táblázatodba.
Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő meghatározást adta az Isten szerint való szomorúságra:
„[Az Isten szerint való szomorúság azt jelenti], hogy mélységes szomorúságot és bűntudatot érzünk egy olyan viselkedés miatt, amely fokozta a Szabadító fájdalmát és szenvedését, miközben lelkünk eltávolít minden tagadást vagy kifogást. […]
Isten lelkileg érzékeny fia vagy leánya számára talán a legnagyobb ráébredést jelenti ebben az életben az a páratlanul személyes felismerés, hogy Jézus Krisztus nagyon is valóságos árat fizet a bűnért, és hogy az Ő szenvedése nem csupán mindenki másért van – hanem értetek és értem is! […] Amikor lelkileg megértjük, hogy Ő szenvedett a bűneinkért, akkor szomorúságot érzünk, amiért mi is hozzájárultunk az Ő fájdalmához. Tisztában vagyunk vele, hogy ez része Atyánk tervének, de lenyűgöz minket az ajándék, amelyet Ő ajánl fel nekünk. Ez a csodálat, ez a megbecsülés, ez az imádat a Szabadító iránt, aki ezt tette értünk, arra késztet bennünket, hogy térdre ereszkedjünk, miközben a lelkünk megtelik Isten szerint való szomorúsággal.”
(Neil L. Andersen, The Divine Gift of Forgiveness [2019], 149, 150)
Dieter F. Uchtdorf elnök, aki akkoriban az Első Elnökség tagja volt, a következőket mondta az Isten szerint való szomorúságról:
„Az Isten szerint való szomorúság változásra és reményre ösztönöz Jézus Krisztus engesztelése által. A világ szerint való szomorúság lehúz bennünket, kioltja a reményt, és arra sarkall minket, hogy engedjünk a további kísértésnek.
Az Isten szerint való szomorúság megtéréshez és szívbéli változáshoz vezet. A bűn gyűlöletére és a jóság szeretetére indít bennünket. Arra ösztökél, hogy álljunk fel, és járjunk Krisztus szeretetének a világosságában. A valódi bűnbánat a változásról szól, nem a kínról és a gyötrelemről. Igen, az engedetlenség feletti szívből jövő megbánás és valódi sajnálkozás gyakorta fájdalmas és nagyon fontos lépések a bűnbánat szent folyamatában. Amikor azonban a bűntudat öngyűlöletet ébreszt bennünk, vagy megakadályozz minket abban, hogy újra talpra álljunk, akkor inkább gátolja, mintsem elősegíti a bűnbánatunkat.”
(Dieter F. Uchtdorf: Most már menni fog! Liahóna, 2013. nov. 56.)
Nézd meg a Repentance Is a Process That Brings Peace [A bűnbánat egy folyamat, amely békességet hoz] című rövidfilm első 1 perc 39 másodpercét, amelyben valaki az Isten szerint való szomorúsággal kapcsolatos élményéről és arról beszél, hogy az miként áldotta meg az életét.
Gondolkodj el egy pillanatra a bűnbánatra irányuló saját erőfeszítéseiden. Gondold át, mit érzett és tapasztalt meg a Szabadító a bűneidért való szenvedés során. Mit tehetnél azért, hogy még teljesebb mértékben kinyisd a szívedet, hogy Isten szerint való szomorúságot érezz, és meghívd az életedbe a Szabadító gyógyító hatalmát? A kérdésre adott válaszodat le is írhatod egy személyes naplóba vagy jegyzetfüzetbe.
Választható: Szeretnél többet tanulni?
Hogyan érthetném meg jobban az Isten szerint való szomorúság és a világ szerint való szomorúság közötti különbséget?
Amikor területi hetvenesként szolgált, D. Chad Richardson elder kijelentette:
„A fő különbség [az Isten szerint való szomorúság és a világ szerint való szomorúság között] a forrásuk. A világ szerinti szomorúságot Sátán mozdítja elő. Ezt a szomorúságot amiatt érezzük, hogy rajtakaptak minket, hogy nem tudjuk folytatni a bűnt, vagy hogy öngyűlölettel vagy megvetéssel fordulunk magunk ellen.
Az Isten szerint való szomorúság viszont azt jelenti, hogy a bánat ajándékként adatik Istentől azoknak, akik hajlandóak befogadni azt. Az Isten szerint való szomorúság vezet el oda, hogy teljes mértékben felismerjük bűneink jelentőségét, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy megszabadulhatunk tőlük.”
(D. Chad Richardson, “Forgiving Oneself,” Ensign, Mar. 2007, 32)
2019 szeptemberében a New Era folyóirat közzétett egy ábrát Dieter F. Uchtdorf elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagja tanításai alapján, amely segíthet még jobban különbséget tenni az Isten szerint való és a világ szerint való szomorúság között. Itt találhatod meg: Dieter F. Uchtdorf, “Godly Sorrow,” New Era, Sept. 2019, 32–33.