2 Thessalonikabeliek 2
A nagy hitehagyás
Milyen lenne az életed, ha nem rendelkeznél Jézus Krisztus evangéliumának a teljességével? Pál azt tanította a thesszalonikéi szenteknek, hogy az emberek gonoszsága végül az evangéliumtól való elszakadást fogja eredményezni (lásd 2 Thessalonikabeliek 2:1–7). Ez a lecke segíthet megértened, hogyan történt az újszövetségi egyház hitehagyása, és miért kellett visszaállítani a Szabadító egyházát az utolsó napokban.
A nagy hitehagyás
Képzeld el, hogy misszionárius vagy a missziód első napján. A nagy hitehagyásról kell tanítanod valakit.
-
Hogyan magyaráznád el ezt neki?
-
Miért lehet ez nehéz?
-
Szerinted miért fontos megérteni a nagy hitehagyást?
A tanulmányozási naplódba írj le a nagy hitehagyással kapcsolatban benned felmerült kérdéseket, vagy olyan kérdéseket, amelyeket az érdeklő feltehet. Tanulmányozás közben törekedj Mennyei Atya segítségére, hogy válaszokat találj ezekre a kérdésekre.
Pál az egyház szakadásáról jövendöl
A thesszalonikéi szentekben sok aggály merült fel Jézus Krisztus második eljövetelével kapcsolatban, és azt gondolták, hogy ez nagyon hamar bekövetkezhet. Pál a levelében reagált az aggályaikra, és elmagyarázta, hogy valami más is be fog következni, mielőtt Krisztus újra eljönne.
Olvasd el a 2 Thessalonikabeliek 2:1–3-at, és keresd meg, mit tanított Pál, mi történik majd Krisztus második eljövetele előtt.
-
Mit tanított Pál, mi fog történni Krisztus második eljövetelét megelőzően?
A Pál által leírt „szakadás” a nagy hitehagyás volt, amely Jézus Krisztus apostolainak a halála után következett be. Ez a nagy hitehagyás különbözik a személyes hitehagyástól, amikor az emberek fellázadnak vagy eltávolodnak az igazságtól (lásd Szentíráskalauz: hitehagyás, scriptures.ChurchofJesusChrist.org).
-
Hogyan mutatják Pál szavai Istennek a thesszalonikéi szentek iránti gondoskodását és aggodalmát?
Az egyik igazság, amelyet ezekből a versekből megismerhetünk, hogy az ősi időkben megjövendölték, hogy Jézus Krisztus második eljövetele előtt bekövetkezik az Ő egyházától való hitehagyás.
-
Szerinted miért fontos megérteni ezt az igazságot?
Russell M. Ballard elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, miért kerül sor a hitehagyás időszakaira.
„Mennyei Atyánk minden gyermekét szereti, és azt akarja, hogy életük során mindannyian részesüljenek az evangélium áldásaiban. A lelki világosság nem azért veszik el, mert Isten hátat fordít a gyermekeinek. Inkább az okozza a lelki sötétséget, amikor a gyermekei együttesen hátat fordítanak Neki. Ennek természetes következményei a rossz döntések, amelyet az emberek egyénileg, közösségként, országként vagy akár egész civilizációként meghoztak.”
(M. Russell Ballard: Tanulni a múlt leckéiből. Liahóna, 2009. máj. 32.)
-
Mi ragadja meg a figyelmedet ebben az idézetben? Miért?
Mivel Mennyei Atya minden dolgot tud (lásd 2 Nefi 9:20), a nagy hitehagyás nem érte Őt meglepetésként. Minden gyermekét szereti (lásd János 3:16), ezért módot biztosított e nagy hitehagyás legyőzésére Jézus Krisztus egyházának és evangéliumának a visszaállítása által (lásd Apostolok cselekedetei 3:19–21; Efézusbeliek 1:10).
Mélyítsd el a nagy hitehagyásról való tudásodat!
A következő tevékenység segíthet jobban megértened, hogyan történt a nagy hitehagyás, és miért volt szükség a Szabadító egyházának a visszaállítására az utolsó napokban.
Tanulmányozd a következő szentírásrészeket és a Russell M. Nelson elnöktől származó idézetet, majd válaszold meg az alábbi kérdéseket.
-
1 Nefi 13:24–28: Nefi látomásban látja, mi történik majd a Bibliában található fontos igazságokkal.
-
Ámós 8:11–12: Ámós az eljövendő lelki éhínségről jövendöl.
-
Apostolok cselekedetei 20:29–30: Pál figyelmeztet, hogy a Szabadító egyházának a tagjait el fogják téríteni az evangéliumtól.
-
Russell M. Nelson elnök ezt tanította:
„[A] mi élő Istenünk egy szerető Isten! Azt akarja, hogy a gyermekei ismerjék meg Őt és Jézus Krisztust, akit elküldött. És azt akarja, hogy a gyermekei elnyerjék a halhatatlanságot és az örök életet.
E dicső célból tanítanak a misszionáriusaink a visszaállításról. Tudják, hogy az Úr mintegy 2000 évvel ezelőtt megalapította az Ő egyházát. A keresztre feszítése és az apostolai halála után az emberek megváltoztatták az egyházat és a tanát. Aztán több nemzedéknyi lelki sötétség után és a korábbi próféták jövendölései szerint Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus visszaállították az egyházat, a tanát és a papsági felhatalmazását. E visszaállításnak köszönhetően a szabaduláshoz és felmagasztosuláshoz szükséges tudás és alapvető szertartások újra elérhetővé váltak az összes ember számára. Végső soron ez a felmagasztosulás teszi lehetővé mindegyikünk számára, hogy családjainkkal Isten és Jézus Krisztus jelenlétében élhessünk örökké.”
(Vö. Russell M. Nelson: Lovagold meg a hullámot! Liahóna, 2013. máj. 46.)
Ha még mindig kérdéseid vannak azzal kapcsolatban, hogy mi a hitehagyás, tanulmányozhatod A nagy hitehagyás című szakaszt a Prédikáljátok evangéliumomat! Útmutató a misszionáriusi szolgálathoz (2004) című kiadványban (1. lecke: Jézus Krisztus evangéliuma visszaállításának üzenete). Ha többet szeretnél megtudni ezekről a témákról, megnézheted a ChurchofJesusChrist.org webhelyen elérhető, What Is the Restoration? [Mi az a visszaállítás?] (5:13) vagy Jesus Christ’s Church [Jézus Krisztus egyháza] (1:27) című rövidfilmeket is.
What Is the Restoration? [Mi az a visszaállítás?]Jesus Christ’s Church [Jézus Krisztus egyháza]
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából olyan kérdéseket osztott meg, amelyek benne és a feleségében felmerülhettek volna, ha a nagy hitehagyás időszakában éltek volna: „Mi hiányzik? Mi az, aminek örülnénk, ha meglenne? Mi az, amit reményeink szerint Isten biztosít majd a lelki vágyakozásunkra reagálva?” (Tökéletesen ragyogó reménység. Liahóna, 2020. máj. 81.). Gondolj ezekhez hasonló gondolatokra és érzésekre, amelyek benned felmerülhettek volna, ha abban az időben éltél volna.
Választható: Szeretnél többet tanulni?
Észrevették a hitehagyást azok a keresztények, akik a visszaállítás előtt éltek?
A reformátor Luther Márton (1483–1546) ezt tanította:
„Semmi más törekvésem nem volt, mint hogy a szentírásokkal összhangban megreformáljam az egyházat. […] Csupán annyit mondok, hogy a kereszténység megszűnt létezni azok között, akik feladata annak megőrzése lett volna.”
(In E. G. Schwiebert, Luther and His Times: The Reformation from a New Perspective [1950], 509)
A korai amerikai keresztény vezető, Roger Williams (1603–1683) így magyarázta ezt:
„A hitehagyás… olyannyira megrontotta mindet, hogy e hitehagyásból nem lehetséges mindaz ideig felépülni, míg Krisztus új apostolokat nem küld szét, hogy újból egyházakat ültessenek el.”
(In Philip Schaff, The Creeds of Christendom, 3 vols. [1877], 1:851)
A holland filozófus, Erasmus (1466–1536) ezt tanította:
„Most minden oly mértékben összekuszálódott e [tanbéli] kérdésekkel és rendeletekkel, hogy már reményleni sem merjük, hogy a világot visszahívjuk az igaz kereszténységhez.”
(The Praise of Folly, trans. Clarence H. Miller, 2nd ed. [2003], 155–56)
Csak egyetlen hitehagyás volt?
Az idők során sok olyan adományozási korszak volt, amely hitehagyással végződött. Az Úr irgalmában ezután próféták elhívásával visszaállította evangéliumát a földre. Ha többet szeretnél megtudni erről a mintáról, nézd meg a Dispensations: The Pattern of Apostasy and Restoration [Adományozási korszakok: A hitehagyás és visszaállítás mintája] című rövidfilmet (6:52), amely elérhető a ChurchofJesusChrist.org webhelyen.
Hogyan tekintsünk a más hitet valló jó emberekre?
Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből így magyarázta el ezt:
„Hisszük, hogy a legtöbb vallási vezető és követő őszinte hívő, aki szereti Istent, és legjobb képességei szerint érti és szolgálja őt. Adósai vagyunk azoknak a férfiaknak és nőknek, akik évszázadokon át a mai napig életben tartották a hit és a tanulás világosságát. Elég csak az Isten és Jézus Krisztus nevét nem ismerő népek körében létező kisebb világosságra gondolnunk, hogy felismerjük, milyen nagy hozzájárulást tettek a keresztény tanítók a korokon át. Isten szolgáiként tiszteljük őket.”
(Dallin H. Oaks, “Apostasy and Restoration,” Ensign, May 1995, 85)